Kérdés
Mit jelent az, hogy az örvény örvényt hív elő (Zsoltárok 42:8)?
Válasz
A zsoltáros egy ízben ezekkel a szavakkal enged teret szenvedései árjának: "Istenem! elcsügged bennem az én lelkem..." , majd így folytatja: "Örvény örvényt hív elő zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem" (Zsoltárok 42:7a-8). A 42. zsoltár a Zsoltárok könyvére olyan jellemző érett költészeti stílusban fejezi ki Isten népe szívének fohászát a baj idején. Mégis okkal merül fel a kérdés, hogy mit jelent pontosan az, hogy "az örvény örvényt hív elő"?
A 42. zsoltár szövegkörnyezetét vizsgálva azonban további kérdések is felmerülnek. Úgy fest, hogy a szerző Jeruzsálemen kívül tartózkodott, és valamilyen okból kifolyólag nem tudott oda visszatérni. Bár megemlíti, hogy "...ujjongó örömmel és hálaadással" szokott (volt) sokadmagával felmenni "az Isten házáig" (5. igevers), beszédéből mégis az tűnik ki, mintha a zsoltár írásakor a Jordán folyótól keletre tartózkodott volna (7. igevers), ahol az ellenség gúnyolódásának is ki volt téve (11. igevers). Az események valószínűleg a következő módon és helyszínen játszódhattak le: Kóráh fiai - a gyülekezet sátorának istentiszteleti vezetői, akiknek e zsoltárt tulajdonítják - elkísérték Dávid királyt, mikor lázadó fia, Absolon kiűzte őt Jeruzsálemből (2Sámuel 15.fejezet). Miközben Dávid és hűséges követői a bőrük mentették, szomorúan tekintettek vissza otthonukra, Jeruzsálemre. A 42. zsoltár az ő gondolataikat örökíti meg a száműzetés idején.
Azon igeversekben, melyek az "örvény örvényt hív elő" kijelentéshez vezetnek fel, a zsoltárszerző azt mondja, hogy úgy szomjazza Isten jelenlétét, mint a hűs vízforrásra kívánkozó szarvas az életadó nedűt (Zsoltárok 42:2). A száműzöttek könnyeiket hullatva vágyakoztak Megváltójuk után, mikor ellenségeik gúnyának céltábláivá váltak. Jeruzsálemtől elvágva Kóráh fiai csak arra tudtak gondolni, milyen volt az ünnepi körmeneteken örömkiáltásokat zengve részt venni az istentiszteleten. A visszaemlékezés által a zsoltárszerző az Úrban próbálja magát megerősíteni és bátorítani, egyben pedig Istenbe vetett reménységének ad hangot. A zsoltáros ingadozik a bizalom és kétségbeesés állapota között, vagyis aközött, hogy már érzi, hogy hamarosan újra képes lesz dicsérni az Urat, mint azt a múltban is tette, valamint aközött, hogy jelenlegi nyomorúsága épp elterebélyesedik felette.
A 42. zsoltár költői nyelvezetet használ és metaforákban sem szűkölködik. "Örvény örvénynek kiált zuhatagjaid hangjában, minden habod és hullámod átcsapott fölöttem" - olvassuk egy másik fordításban (Zsoltárok 42:8, MBT). A zsoltáros képi formába öntve ábrázolja szorongását: úgy érzi magát, mintha hullámok árja söpörne végig rajta. A baj csak úgy hányja habjait, egyik elsöprő hullámverés éri a másik után. A "mély" megpróbáltatások, amelyekkel szembesül, egymás után jöttek, és az egyik örvényből a másikba-, hullámvölgyről hullámvölgybe ragadtatott.
Az igeversben szereplő "örvény"-ként fordított héber szó eredetije kifejezetten a tenger legalsóbb rétegeire, annak mélységeire utal. Kóráh fiainak, akik Dáviddal együtt száműzettek, kicsúszott a talaj a lábuk alól, és úgy érezték, mintha a bajok vissza-visszatérő örvényei a bánat és a kétségbeesés feneketlen tengerébe taszították volna lelküket. Jónás próféta hasonló nyelvezetet foganatosítva írta le szorult helyzetét, miután Isten megfegyelmezte őt: "Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!" (Jónás 2:4).
A 42. zsoltárban az örvény szó egy további, eltérő jelentést is hordozhat, nevezetesen arra szolgálhat, hogy a zsoltárszerző általa fejezze ki, hogy lelkének milyen mélységesen nagy szüksége van Istenre. A zsoltáros az örvénylő mély szükséghelyzetéből kiált Isten felmérhetetlen nagyságáért. A szükségáradat egy áradás elsöprő erejével ható megtisztulásért, gyógymódért kiált.
James Smith és Robert Lee gyönyörűen fejti ki az igeversben szereplő örvénylő mélység ezen utóbbi a jelentését a Handfuls on Purpose for Christian Workers and Bible Students című többkötetes művében: "Az ember mély-szüksége Isten teljességének kimeríthetetlen mélysége után kiált; és Isten teljességének mélysége pedig válaszol az ember mély-szükségére. A mi ürességünk és az Ő teljessége között igen nagy szakadék tátong. . . Örvény örvényt hív elő. Isten irgalmának teljes mélysége úgy mutatkozhat csak meg, hogy szükség van a mi ürességünkre, amibe az kiáradhat. . . . Mély-szükségünket az Ő mindenható teljességének mélységén kívül semmi sem tudja teljesen betölteni" (William B. Eerdmans Publishing Company, 1971. 8. kötet, 11. o. - magyar kiadás nem ismert).
Akkor fogjuk teljesen felérni, hogy mit is jelent az valójában, hogy örvény örvényt hív elő, mikor felismerjük, hogy bár az emberi szükségleteink nagyok, Isten kegyelmének gazdagsága azonban sokkal nagyobb. A mi bölcsességünk sekélyes, az Ő tudása és ítéletei végére-járhatatlanok (Róma 11:33-34). Isten gondolatai mélyek (Zsoltárok 92:6), szeretete pedig olyan mély, mint az Ő kikutathatatlan szíve (Efézus 3:18-19) - erről azáltal is bizonyságot tett, amikor egyszülött Fiát adta, hogy meghaljon értünk (János 3:16). Isten erőforrásainak teljes magassága, szélessége és mélysége felmérhetetlen. A zsoltáros a kétségbeesés mélységéből Isten jóságának mélységében talált segítséget, és így tudta befejezésül ezt mondani: "Miért szomorkodsz, lelkem? Miért nyugtalankodsz bennem? Bízz Istenben, és várj rá, mert még hálát adok neki, hogy megszabadított engem!" (Zsoltárok 42:11, EFO).
English
Mit jelent az, hogy az örvény örvényt hív elő (Zsoltárok 42:8)?
