Mi a hívő ember örök létállapota?


Kérdés: Mi a hívő ember örök létállapota?

Válasz:
Az „örök létünk" vizsgálata egy nagyobb teológia tudományterület, az eszkatológia, alkategóriáját képezi. Az eszkatológia egyszerűen az (időrendileg) legutolsó események vizsgálatát jelenti. Először is azt kell belássuk, hogy az elsődleges és egytelen igaz bizonyosságot ebben a témában (is) a Szentírás közvetíti felénk. Nincs más olyan szent könyv vagy filozófia, ami annyira megbízható volna-, és olyan mély betekintést engedne a jelenvaló és az elkövetkező világunkba, mint a Biblia.

A görög „aionos" szót legtöbbször „örök"-nek fordítják. Ez a kifejezés tulajdonképpen valami olyan dologra utal, amelynek bár van idői értelemben vett kezdete, vége azonban nincs. Tágabb értelemben pedig olyasvalamit jelöl, melynek se kezdete, se vége nincs. A pontos értelem mindig a szövegkörnyezetből sejlik ki. Ha ezt a szót a görög „zoe", azaz élet szóhoz kapcsoljuk, akkor nem csupán egy véget nem érő életre utalunk, hanem az élet egy olyan bizonyos minőségi tényezőjére, mely jól megkülönböztethető a puszta fizikai léttől.

Jól tudjuk, hogy minden egyes hívő új testet kap a feltámadás után (1.Korinthusbeliekhez 15:42). Így tehát nem testüktől megfosztott szellemként élünk tovább, hanem olyan megdicsőült test lesz a miénk, ami kifejezetten az öröklétre van szabva.

A Biblia ad egy pár példát arra, hogy ez az állapot milyen lesz. A Szentírás tanúsága szerint Isten Új Eget és Új Földet fog teremteni, és az Új Jeruzsálem egyenesen Tőle fog leszállni az égből az Új Földre (Jelenések 21:1-2). Ebben az új teremtésben már „...az Isten sátora az emberekkel van, és velök lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velök, az ő Istenök (Jelenések 21:3). „...és ekképpen mindenkor az Úrral leszünk" (1.Thesszalonikabeliekhez 4:17).

Az öröklétben való életünk gyökeresen el fog térni a megszokott földi életünktől: „...a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak" (Jelenések 21:4). Az átok, mely a bűnön keresztül lépett be a világba, már nem lesz képes (időlegesen sem) diadalmaskodni az élet felett (Jelenések 22:3). Alig tudjuk elképzelni, hogy milyen lehet a világ fájdalom és gyász nélkül, azonban Isten pontosan ezt ígéri nekünk, vagyis egy valóságot, mely messze túlfeszíti képzeletünk minden korlátját. „Hanem, a mint meg van írva: A miket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg se gondolt, a miket Isten készített az őt szeretőknek (1.Korinthusbeliekhez 2:9 vö. Ézsaiás 64:4).

Az öröklétbeli állapotunkat a régi világ rossz emlékei sem fogják beárnyékolni. Az öröm minden viszontagságot elnyel majd: „Mert ímé, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem emlittetnek, még csak észbe sem jutnak" (Ézsaiás 65:17).

Az öröklétben Istent fogjuk dicsőíteni és szolgálni (Jelenések 22:3), színről színre látjuk majd az Ő ábrázatát (Jelenések 22:4), és tökéletes egészségben élünk majd (Jelenések 22:2). Péter apostol második levelének 3:13. igerészében az áll, hogy az Új Égen és az Új Földön „igazság lakozik". A bűnnek még árnyéka sem található ebben a birodalomban.

Isten terve a teremtés kezdete óta szüntelenül az, hogy bevezesse megváltottjait az Ő teljességébe és dicsőségének házába (Rómabeliekhez 8:30; Filippibeliekhez 1:6). Nincs többé már bűn és átok, nincs már halál, vagy fájdalmas búcsú – mindezt Jézus Krisztus keresztáldozatának köszönhetjük. Az öröklétben Isten tökéletes terve nagy dicsőséggel valósul meg, és az emberiség beteljesíti legfőbb rendeltetését, vagyis hogy „dicsőítse Istent, és örökké élvezze társaságát" (Westminsteri Kiskáté).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a hívő ember örök létállapota?