Az örök kárhozat képzete miért olyan taszító számos ember számára?


Kérdés: Az örök kárhozat képzete miért olyan taszító számos ember számára?

Válasz:
Modern kultúránk szélhányta tengerén sok ember számára az örök kín és kárhozat puszta képzete is nehezen megfogható. De vajon miért van ez így? A Szentírás világosan állítja, hogy a pokol egy valós, létező hely. Jézus Krisztus összességében többet beszélt a pokolról, mint a mennyről. A tűz tava nem csak Sátán és minden alattvalójának kínbörtöne, hanem minden olyan ember örök tömlöce is, aki elutasítja Jézus Krisztus megváltó ajándékát. Még ha az ember vágyik is arra, hogy tüzetesen revideálja az örök kárhozat tanát, sőt hogy teljesen elvesse azt, attól a pokol még nem szűnik meg létezni, és lángjai sem fognak alábbhagyni. Ennek ellenére sokan elvetik az örök kárhozat világos bibliai tanítását. Vegyük sorra ezen támadások egyes okait.

A kortárs gondolatiság befolyása. Posztmodern korunkban sokan izzadságszagúan arra törekszenek, hogy még véletlenül se sértsenek meg senkit. Az örök kárhozat bibliai tana azonban sokak számára sértő. Mindent egybevetve túl kemény, túl régimódi, és túl érzéketlen. Emellett „a világ bölcsessége" kizárólag a létezés ezen síkjára összpontosít, és nem is vesződik az elkövetkező élet lehetőségével.

Félelem. A véget nem érő büntetés, mely minden reménytől mentes, és amit elszenvedői tudatos állapotban élnek meg, valóban egy nagyon ijesztő kitekintés. Sok ember fordít inkább tudatosan hátat a félelem forrásának, mintsem hogy szembenézne azzal, és a Szentírás által felkínált módon kezelné azt. Az igazság azonban az, hogy a pokol puszta gondolata is ijesztőleg kell hasson ránk, hiszen a kárhozat ezen helye eredetileg nem az embernek, hanem Sátánnak és minden angyalának lett létrehozva (Máté 25:41).

Isten szeretetéről való hamis elképzelések. Sokan, akik elutasítják az örök kárhozat helyének valós létezését azért teszik ezt, mert nagyon nehezen összegyeztethetőnek találják Isten megváltó szeretetét azzal, hogy ilyen rettentő helyre űz számul embereket örökre. Azonban Isten irántunk való szeretete nem mond ellent igazságának, igazságosságának és szentségének. Épp így az igazságossága sem mond ellent szeretetének. Isten irántunk való szeretetében megadta a harag elől való menekülés lehetőségét is: ez nem más, mint Jézus Krisztus keresztáldozata (János 3:16-18).

A bűn lekicsinylése. Sokan megrázóan igazságtalannak tartják azt, hogy csupán egy emberöltőnyi bűnökért örök büntetés járjon engesztelésül. Mások azért vetik a pokol elképzelését, mert szerintük ez az egész „bűn dolog" nem is akkora nagy valami, de legalábbis biztosan nem olyan horderejű dolog, amiért örök kárhozat járna. Általában azonban éppen saját bűneinknek nem tulajdonítunk akkora jelentőséget. Vélekedésünk szerint elsősorban mások, pl. gyilkosok, érdemlik jogosan a poklot. Ez a hozzáállás jól jelzi, hogy mennyire rosszul értjük a bűn egyetemesen taszító természetét, és azt is, hogy milyen hibásan értelmezzük a kegyelemből való megváltás ajándékát. A probléma az, hogy minduntalan kapaszkodunk a saját jóságunkba vetett hitünkbe, ami nem hagy semmi teret Isten azon egyetemes igazságának, melyet a Rómabeliekhez 3:10-ben tárt elénk: „A mint meg van írva, hogy nincsen csak egy igaz is". Ennek megfelelően élből kizárjuk a tüzes ítélet puszta lehetőségét is. Valójában azonban pontosan a bűn vérkomolysága volt az, ami Jézus urunkat a kereszthez szegezte. Isten halálosan gyűlöli a bűnt, mégpedig egészen a saját haláláig.

Elferdült gondolkodásmód. Egy további ok, amiért az emberek elutasítják az örök kárhozat valósságát az, hogy ún. alternatív elméleteket tanítottak nekik. Az egyik ilyen teória az ún. univerzalista elmélet, mely szerint végtére mindenki üdvözül majd. A másik ilyen felfogást az ún. annihilácionizmus tana foglalja magába, ami ugyan elismeri a pokol létezését, azonban tagadja annak örök voltát. Az annihilácionisták elmélete szerint a tüzes tóba vetett emberek legvégül megsemmisülnek majd, azaz teljesen megszűnnek létezni (ez maga a szó jelentése). Ez az elmélet a tüzes tavat a büntetés átmeneti helyévé teszi. Mindkét elméletet úgy állítják be, mintha azok az örök kárhozatról szóló biblia tanítás lehetséges alternatívái volnának. Mindkét eszme képviselői elkövetik azonban azt a hibát, hogy az emberi véleményt Isten kijelentése fölé helyezik.

Hiányos tanítás. Sok lelkipásztor van azon a véleményen, hogy a pokolról szóló tanítás egyszerűen túl kényes ahhoz, hogy prédikáljanak róla. Ez csak tovább mélyíti az örök kárhozat tagadását, mely olyan jellemző kor- és kórtünetünk. Azon gyülekezetek, melyek nem prédikálnak az örök kárhozatról, vakok maradnak arra, hogy a Szentírás pontosan mit tanít ebben a témában, így ők könnyen megtévesztés- és hamis tanítások áldozatává válhatnak. A lelkipásztor szellemi felelőssége, hogy minden hívővel együtt tusakodjon „a hitért, ami egyszer a szenteknek adatott". (Júdás 1:3). Feladatunk nem az, hogy kedvünkre válogassunk a Biblia nekünk tetsző tanaiból.

Sátán mesterkedései. Sátán első hazugsága (érdekes módon) a bekövetkező ítélet tagadása volt. Az Éden kertben azt mondta Évának, hogy „Bizony nem haltok meg" (1.Mózes 3:4). Sátán ezen egyik fő stratégiája mind a mai napig változatlan. „ ...E világ istene megvakította a hitetlenek elméit" (2.Korinthusbeliekhez 4:4). Az általa előidézett vakság központi eleme pedig Isten rendeleteinek tagadása. Egyszerűen meg kell győzni az újjászületést még meg nem élt embereket arról, hogy valójában nincs is semmilyen ítélet, így ők teljes gondtalanságban esznek, isznak és házasodnak anélkül, hogy csak egy gondolatot is vesztegetnének jövőjükre.

Ha egyre jobban törekszünk Teremtő Istenünk valós jellemének megértésére, akkor nem esik nehezünkre a pokol és az örök kárhozat koncepciójának megértése sem. Isten a mi Kősziklánk, „cselekedete tökéletes, mert minden Ő úta igazság". „Hűséges Isten és nem csalárd; igaz és egyenes Ő" (5.Mózes 32:4, kiemelve). Nem akarja, hogy bárki is elvesszen, sokkal inkább, „hogy mindenki megtérésre jusson" (2.Péter 3:9).

Mikor ellentmondunk a Szentírás örök kárhozatról és a pokolról szóló tanításának, akkor gyakorlatilag azt állítjuk, hogy „ha én volnék Isten, én biztosan nem ilyenre csinálnám ezt a helyet." Ebben a gondolatban majdnem teljesen kendőzetlenül bújik meg a büszkeség, hiszen önelégülten azt mondja ki, hogy mi igazából jobban véghez tudnánk vinni Isten tervét, mint Ő maga. Azonban nyilvánvaló, hogy nem vagyunk bölcsebbek Istennél, mint ahogy az is, hogy nincs bennünk több szeretet és igazság, mint Őbenne. A pokol bibliai tanításának elvetése egyfajta szomorú (ön)iróniát rejt magában, amit egy író így fogalmazott meg: „Legyen még olyan jó szándéktól is vezérelt az a törekvés, mely klimatizálni akarja a poklot, annak az eredménye mindig az, hogy több és több ember kerül oda."

English


Vissza a magyar oldalra
Az örök kárhozat képzete miért olyan taszító számos ember számára?