Biblikus-e az ökumenizmus? Részt vegyen-e a hívő az ökumenikus (felekezetközi) mozgalomban?


Kérdés: Biblikus-e az ökumenizmus? Részt vegyen-e a hívő az ökumenikus (felekezetközi) mozgalomban?

Válasz:
A „The Concise Evangelical Dictionary of Theology" c. műben Walter A. Ewell úgy írja le az ökumenizmust, mint egy szervezett kísérletet arra, hogy a keresztyének közti együttműködés és egység megvalósuljon. Nemzetközi szinten, az Egyházak Világtanácsa alábbi szándéknyilatkozatában az ökumenét képviseli: „Az Egyházak Világtanácsa azon egyházak közössége, amelyek a Szentírás alapján az Úr Jézus Krisztust Istennek és Megváltónak vallják, és ezért megpróbálnak együtt eleget tenni közös elhívásuknak az egy Isten – Atya, Fiú és Szentlélek – dicsőségére. Az egyházak azon közössége, amely a látható egységet hívatott megvalósítani egy hitben és egy eucharisztikus szövetségben, amelyet imádat és a Krisztusban való együttélés juttat kifejezésre. Erre ez egységre törekszik, hiszen Jézus a követőiért így imádkozott: „mindnyájan egyek legyenek" (János 17:21)" (www.wcc-coe.org). Az Evangelicals and Catholics Together: The Christian Mission in the Third Millennium (Evangéliumiak és katolikusok együtt: Keresztyén misszió a harmadik évezredben) című dokumentum, amelyet 1994-ben tettek közzé, és igen neves evangéliumi hívő és római katolikus teológus elfogadott, egy másik példa az ökumenére.

Az ökumenizmust tágabb értelemben is megfogalmazhatjuk: egy olyan mozgalom, amely minden vallás világméretű egységének megvalósulását hirdeti egy nagyméretű együttműködés révén. Egy keresztyén pap például meghívhat egy muszlim imámot, hogy a szószékről beszéljen, vagy egy gyülekezet összefoghat egy hindu közösséggel, hogy együtt tartsanak imaalkalmat. Ebben az értelemben az ökumené minden bizonnyal helytelen. Nem járhatunk „hitetlenekkel felemás igában" (2Korinthus 6:14, vö. Galata 1:6-9). A világosság és sötétség nem lehet egymással közösségben.

Ezt a cikket az ökumenizmus azon meghatározására korlátozzuk, amely szerint a keresztyén csoportok egységének megvalósulása a cél. A fontos kérdés valójában ez: helyesek-e és biblikusak-e az ökumenikus törekvések? Részt vegyünk-e más „keresztyénekkel" közös tevékenységekben helyi, országos vagy nemzetközi szinten? Erre nem lehet abszolút választ adni. Persze a valódi keresztyének között fontos az egység (Zsoltárok 133:1, János 17:22). De mi van akkor, ha azok közül néhányan, akik keresztyénnek vallják magukat, igazából tagadják a hit egyes alaptételeit? Minden esetet egyénileg kell megvizsgálni. Íme néhány kérdés, amely segít Istennek tetsző döntést hozni az ökumenét illetően:

Először, azok, akikkel együtt kívánunk működni, valóban keresztyének-e a szó biblikus értelmében? Sok személy és szervezet hivatkozik Jézus Krisztus nevére, és még Úrnak és Megváltónak is vallja, de mégis világosan elutasítja azt, amit a Biblia állít Róla. Nyilvánvaló példák erre a mormonok és Jehova tanúi, akik Jézus Krisztus követeinek és „keresztyénnek" tartják magukat, de tagadják, amit a Biblia mond Krisztus természetéről és munkájáról. Egy nem annyira nyilvánvaló példa a liberális keresztyénség. A liberális keresztyénség szinte minden felekezetben megtalálható, és bár keresztyéninek tűnik, általában számos alapvető igazságot elutasít. A liberálisok tagadják vagy lekicsinylik a Biblia tekintélyét és ihletettségét (2Timóteus 3:16), a Krisztus általi üdvösség kizárólagos jellegét (János 14:6, 1Timóteus 2:5), és üdvösség tekintetében az Isten kegyelmétől való abszolút függést, amely kizárja az emberi cselekedeteket (Róma 3:24,28, Galata 2:16, Efezus 2:8-9).

Napjainkban nagy hangsúly esik az evangéliumiak és a római katolikusok közti ökumenére. Azok, akik ezt az egységet propagálják, arra hivatkoznak, hogy mindkét csoport keresztyén és Isten-tisztelő hitrendszert követ. Viszont a két csoport között számottevő különbségek vannak. A biblikus keresztyénség és a római katolicizmus két külön vallás, amely különböző vallásgyakorlattal rendelkezik, és más-más dolgot vall az üdvösség módjáról, a Biblia tekintélyéről, a hívők papságáról, az ember természetéről, Krisztus kereszten végzett munkájáról, stb. A Biblia tanítása és a Római Katolikus Egyház tanítása közti összeférhetetlen különbségek listája lehetetlenné tesz bármiféle közös munkát. Aki ezt tagadja, nem hű ahhoz, amiben hisz, bármelyik oldalon is álljon. Minden hithű katolikus elutasítja azt, amit egy hithű evangéliumi hívő hisz és fordítva.

Az ökumenizmus egyik vonzereje abban rejlik, hogy az eltérő teológiájú csoportok gyakran szenvedélyesen egyetértenek bizonyos kérdésekben. A bibliahű keresztyének általában erősen hisznek az élet oltalmazásában, a család hagyományos felállításában, a hajléktalanokról és betegekről való gondoskodásban és egy igazságosabb világ megvalósításában. Más csoportok, amelyek a Bibliától eltérő teológiával rendelkeznek, szintén vallhatnak hasonló társadalmi nézeteket. Ezért az erőforrások egyesítése a közös cél megvalósításának érdekében olykor nagy kísértést jelenthet. Ez elvezet a következő kérdéshez.

Másodszor, mi a végső célja ennek az ökumenikus törekvésnek? A Szentírás világos utasítást ad arra, hogy a bibliahű hívőknek miként kell élniük. A Kolossé 3:17 így fogalmazza ezt meg: „Amit pedig szóltok vagy cselekesztek, mind az Úr Jézus nevében tegyétek, hálát adva az Atya Istennek őáltala." Az elveszettekhez való viszonyulásról a Máté 5:16-ban Jézus azt mondja: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat." A Máté 28:18-20 és az 1Korinthus 2:2 az evangéliumot helyezi a prioritásaink élére. Minden, amit teszünk, Istennek kell dicsőséget és tisztességet szerezzen, az elveszett és haldokló világ előtt jó cselekedetekben kell járnunk, és meg kell osztanunk a világgal az életet megváltoztató evangélium üzenetét. Krisztus halálának és feltámadásának hirdetése dicsőséget szerez Istennek, és ez kell legyen a mozgatórugója a világgal való kapcsolatunknak.

Az ökumenikus törekvéseket illetően fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy ezek a célok megvalósulnak-e. Gyakran előfordul, hogy az evangélium megosztása csak egy másodlagos gondolat, ha ez a gondolat egyáltalán felmerül. Az ökumené az evangélium helyett többnyire inkább a politikai és társadalmi üzenetekre fókuszál. Az ökumenikus törekvések inkább a politikai, társadalmi vagy anyagi körülmények megváltozását célozza meg, semmint a szívek megváltozását. Tetteink végső célja az elveszett bűnösök üdvössége kellene legyen (Efezus 2:1-3). Az angyalok a mennyben örülnek a bűnösök megtérésén (Lukács 15:10). Arról sehol nem olvasunk a Bibliában, hogy az angyalok örülnének egy törvény beiktatásán, egy kút megásásán vagy egy út leaszfaltozásán. (Nem mintha bármi rossz lenne ezekkel, csak nem vethetnek árnyékot az evangéliumra.) Az ökumenikus együttműködés fontolásakor fontos szem előtt tartani, hogy az evangélium hirdetése révén Isten országa épüljön.

Összegzésként: részt vegyünk-e ökumenikus összefogásban más keresztyén egyházakkal és más hitközségekkel? Ha az alapvető keresztyén tanok nem sérülnek, ha az evangélium nem veszít értékéből vagy nem kerül mellőzésre, ha a hívek jó bizonyság lehetnek a világ előtt, és ha Isten dicsőséget nyer, akkor nyugodtan és örömmel összefoghatunk más hívőkkel Isten országának építése érdekében.

English


Vissza a magyar oldalra
Biblikus-e az ökumenizmus? Részt vegyen-e a hívő az ökumenikus (felekezetközi) mozgalomban?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől