Kérdés
Mit jelent a Róma 12:1 igeversben említett "okos istentisztelet"?
Válasz
Róma 12:1 egy olyan bibliai igevers, ami kihívás elé állítja olvasóját, azaz nem feltétlenül könnyen értelmezhető, és még kevésbé könnyen ültethető át a gyakorlati életbe - legalábbis emberi erőnk szerint. Pál apostol arra buzdítja általa a keresztényeket, hogy az Isten Igéje által kijelentett igazságot azáltal éljék meg (gyakorlatban), hogy egész lényüket Isten szolgálatára ajánlják fel: "Kérlek azért titeket, testvéreim, Isten irgalmára, hogy szánjátok oda testeteket élő, szent és Istennek kedves áldozatul. Ez a ti okos istentiszteletetek" (KAR2011).
Pál apostol azt írja itt, hogy a mi "okos" istentiszteletünk az egész testünk Istennek való felajánlásában áll - olyan élő és szent áldozat ez, ami Isten előtt kedves. A Biblia-fordítók azonban már némileg megosztottak azt illetően, hogy Pál mit érthetett egészen pontosan ezen igencsak komplex kifejezés alatt. Az istentisztelet szó (más fordításban "szellemi hódolat" lásd SZIT) az Isten szolgálatát jelenti, tehát messze nem csupán az istentisztelet ünnepélyes heti aktusára utal. Az "okos"-nak fordított görög szó (KAR, KAR2011) a logikosz (magyar fonetika szerint), jelentheti azt, hogy egy adott dolog/tett "ésszerű" vagy "megfelelő". Pál valószínűleg olyan istentiszteletre gondolt, mely az evangélium üzenetének pontos megértését-, továbbá az arra adott jól átgondolt helyes reakciót tükrözi. Másrészt a logikosz jelentheti azt is, hogy egy adott dolog, tett, attitűd, "szellemi" természetű (a releváns magyar fordítások közül kizárólag a SZIT használja ezt a kifejezést), ami az istentiszteletre vonatkoztatva olyan imádatot jelöl, ami az ember teljes szívéből és elméjéből fakad, szemben a fizikai természetű áldozatokkal és rituális felajánlásokkal. A szó tehát a fent említett jelentések mindegyikét hordozhatja olyan istentiszteletről lévén szó, ami nem igazodik "a jelenlegi istentelen korszellemhez" (EFO), hanem a hívő teljes gondolkodásának "megújulása által", képes felmérni, hogy "...mi az Istennek jó, kedves és tökéletes akarata" (Róma 12:2).
Az egyszerű fordítás így adja vissza Pál apostol felhívását: "Isten irántunk mutatott nagy kegyelmére kérlek benneteket, testvéreim, hogy határozottan szánjátok oda és adjátok át magatokat Istennek! Olyan ez, mintha élő és szent áldozatot vinnétek neki, amelyet ő szívesen fogad. Ez legyen a ti önkéntesen fölajánlott áldozatotok, amellyel őt méltóképpen tisztelitek!" (Róma 12:1). Értelmezzük azonban bármelyik fordítás alapján is az okos istentisztelet fogalmát, rendre arra a konklúzióra jutunk, hogy Isten olyan imádókat szeretne, akik hiteles, szívből jövő és radikálisan megélt önátadással viseltetnek iránta - mindezt pedig az evangéliumi igazság szilárd fundamentumán állva teszik.
Pál apostol annak a megértetésére törekszik, hogy az újszövetségi istentisztelet már nem azonos a szertartásos felajánlások és áldozatok régi rendszerével. Istentiszteletünk ma már belső valónkból kell fakadjon - a szív, az elme és a lélek birodalmából (János 4:23-24). Az egyház hittörténeti (világ)korszakának istentisztelete tehát kognitív bevonódást igényel, de egyidejűleg mélyen spirituális természetű. Okos istentiszteletünk racionális jellegű, hiszen ésszel ragadja meg mindannak az igazságát, amit Krisztus értünk tett, majd hálás, teljes lélekből jövő odaadással válaszol erre a felismerésre (Zsidókhoz 12:28). Istent csak akkor tudjuk lélekben és igazságban imádni, ha gondolkodásunk átalakul és megújul, és már nem az evilági dolgokra vagyunk ráfixálódva, hanem Istenre összpontosítunk.
Az okos istentiszteletünk napjainkban már mind a hálaadásban-, mind a dicséretben-, mind pedig az imádatban egész testünk - azaz minden testi törekvésünk és impulzusunk - Istennek tett áldozatként való bemutatásában nyilvánul meg (1Korinthus 6:19-20; Filippi 1:20-21). Az Ószövetség hatálya alatt a héber népnek a hálaáldozatok és dicsőítő áldozatok mellett a bűneikért is áldoznia kellett. Onnantól fogva azonban, hogy Jézus Krisztus önszántából letette az életét, és ezzel az egész emberiség bűneiért "egyszer s mindenkorra" meghalt a kereszten, már nincs szükség többé bűnért való áldozatra (Zsidókhoz 9:13-14; 26; 10:10, 12, 14).
A Biblia ma is így int minket: "Ne adjátok oda magatokat, se a képességeiteket a bűn szolgálatára! Ne legyenek a gonoszság eszközei! Ellenkezőleg, szánjátok oda magatokat Isten szolgálatára, mint akik feltámadtatok a halálból! Egész valótokat és minden képességeteket állítsátok az igazságosság szolgálatába!" (Róma 6:13, EFO). A mi okos istentiszteletünk immár abban áll, hogy magunk kell élő áldozatokká váljunk. Az Ószövetségben Isten népe még áldozatokat "hozott", a ma élő hívő azonban már "maga kell legyen" az áldozat (1Korinthus 15:58; Máté 16:24; Filippi 3:8).
Az ószövetségi áldozatok halott áldozatok voltak, mi azonban már élő áldozatok vagyunk. Legjobb követendő példánk ezen a téren is maga Jézus Krisztus - Ő az élő áldozat tökéletes modellje, aki végig Atyja akaratának engedelmeskedve élt és halt meg. Krisztusban életre keltünk, és általa erőt kaptunk arra, hogy igaz életet vezethessünk (Róma 6:17-18; 8:11-13; Efézus 4:20-24; Kolossé 3:1-11; 1Korinthus 1:30). A mi okos istentiszteletünk a szent életvitel kitartó követésében áll - ez a mi szolgálatunk (Efézus 4:1-3; 2Péter 3:11; 1Péter 1:15). "Mert nem tisztátalanságra, hanem szentségre hívott el minket az Isten..." (1Thesszalonika 4:7-8). Testünket nem a "...tisztátalanságnak és a hamisságnak szolgáiul a hamisságra..." adjuk oda, hanem "...az igazságnak a megszenteltetésre..." ajánljuk fel (Róma 6:19). Minden egyes nap, mikor úgy igyekszünk élni, hogy tetteink és teljes valónk Isten tetszésére legyenek, hogy ezáltal is engedelmeskedjünk az Ő akaratának, voltaképp az Isten iránti valódi, teljes szívből jövő imádat okos istentiszteletét végezzük.
English
Mit jelent a Róma 12:1 igeversben említett "okos istentisztelet"?
