Milyen szerepet tölthetnek be nők a szolgálatban?


Kérdés: Milyen szerepet tölthetnek be nők a szolgálatban?

Válasz:
A nők szerepvállalása a szolgálatban egy olyan terület, amely a bibliahű keresztyének között nézeteltérésre adhat és ad is okot. A megoszlás olyan szentírási szakaszok köré csoportosul, amelyek megtiltják a nőknek, hogy felszólaljanak a gyülekezetben, vagy hogy a férfiakon uralkodjanak (1Timóteus 2:12, vö. 1Korinthus 14:34). A nézeteltérés abból fakad, hogy ezek a szakaszok csak arra a korszakra vonatkoztak-e, amelyekben íródtak, vagy nem. Némelyek azt állítják, hogy mivel „nincs zsidó, sem görög,... nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban" (Galata 3:28), a nők szabadon végezhetnek bármilyen szolgálatot, amely a férfiak előtt nyitva áll. Mások azt tartják, hogy az 1Timóteus 2:12 ma is érvényben van, hiszen a parancs alapja nem kultúrspecifikus, hanem egyetemes jellegű, lévén, hogy a teremtés rendjében gyökerezik (1Timóteus 2:13-14).

Az 1Péter 5:1-4 az elöljárói tisztség követelményeit sorolja fel. Az Újszövetség hat alkalommal használja a görög preszbüterosz szót az érett, férfi felügyelőre. A szó hímnemben szerepel. A nőnemű forma, preszbütera, soha nem fordul elő elöljárókra vagy pásztorokra vonatkozóan. Az 1Timóteus 3:1-7-ben található felsorolás alapján a presbiter/vén szerepe felcserélhető a püspök/pásztor/elöljáró szerepével (Titusz 1:6-9, 1Péter 5:1-3). Mivel az 1Timóteus 2:12 szerint a nő nem taníthat és nem uralkodhat a férfin, világosnak tűnik, hogy a presbiteri és pásztori tisztség – amely a gyülekezet tanításával, vezetésével és lelki növekedésének felügyeletével jár (1Timóteus 3:2) –, csak férfiaknak tartható fenn.

A presbiter/pásztor/püspök azonban az egyetlen tisztség, amely a férfiaknak van fenntartva. A nők mindig is jelentős szerepet töltöttek be az egyház növekedésében; mi több, Krisztus keresztre feszítésének kevés tanúi közt is ott vannak, miközben a legtöbb tanítvány elmenekült (Máté 27:55, János 19:25). Pál apostol nagyra tartotta a nőket, és több, gyülekezetekhez címzett levelében név szerint köszönt konkrét asszonyokat (Róma 16:6,12, Kolossé 4:15, Filippi 4:2-3, Filemon 1:2). Ezekre a nőkre Pál a munkatársaiként utal, akik nyilvánvalóan az Urat szolgálták az egész gyülekezet javára (Filippi 4:3, Kolossé 4:14).

A korai egyházban a tisztségeket azért hozták létre, hogy a test szükségleteit betöltsék. Noha számos mai gyülekezet felcseréli az elöljáró és diakónus szerepeit, ezek külön tisztségek. A diakónusok arra hívattak, hogy a felmerülő fizikai szükségleteket betöltsék (ApCsel 6:2-3). Semmilyen tiltást nem találunk arra vonatkozóan, hogy a nők ekképpen szolgálhatnának. Ami azt illeti, a Róma 16:1 arra engedhet következtetni, hogy egy Fébé nevű asszony a római gyülekezet megbecsült diakonisszája volt.

Arra sem találunk a Szentírásban tiltást, hogy egy nő dicsőítésvezető, ifjúsági vezető vagy a gyermekmunka vezetője legyen. Az egyetlen korlátozás az, hogy ne gyakoroljon a férfiak fölött lelki hatalmat. Mivel úgy tűnik, hogy a Szentírás a lelki hatalom kérdésével foglalkozik inkább, semmint a funkciójával, bármilyen szerepkör betöltése megengedett, amely nem helyezi az asszonyt lelki hatalommá felnőtt férfiak fölé.

English


Vissza a magyar oldalra
Milyen szerepet tölthetnek be nők a szolgálatban?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől