Kérdés
Helyes dolog férfiként nőiesnek-, nőként pedig férfiasnak lenni?
Válasz
A kérdés megválaszolásához először talán érdemes leszögeznünk egy pár dolgot. Az emberek természetüknél fogva különbözőek egymástól. És bár mindegyikőnket ugyanabból a masszából gyúrták, képiesen akár azt is mondhatnánk, hogy nem ugyanazzal a sütiformával lettünk kiszaggatva. Egy törékeny testalkatú, természet szerint lágy hangú férfit egyesek nőiesnek tarthatnak, holott ő ugyanannyira férfinak érezheti magát, mint a férfiasság valamelyik konditermi karikatúrája. Egy férfi testalkata és természetes tulajdonságai Istentől kapott ajándékok, így nem szabad, hogy azok gúny tárgyává aljasuljanak. Ugyanez a nők esetében egyaránt igaz. Egyes nők klisészerűen nőiesebbek, mint mások. Vágyaik és érdeklődésük így jobban igazodik ahhoz az elfogadott ideálhoz, amiről úgy tartják, azt jelenti nőnek lenni. Egy fiús lány persze ugyanúgy lehet Isten ékessége, mint egy femininebb hölgy, ha teret enged szívében Isten tervének, és természete szerinti ajándékaival dicsőíti Őt.
Érveink szemléltetése céljából e cikk terjedelmére a nőies (férfiak esetében)-, valamint a férfias (nők esetében) szavakat úgy fogjuk definiálni, mint egy adott személy az Istentől kapott nemével tudatosan szembeforduló életmódválasztását. Az Ószövetségben “nőies”-nek fordított szót a férfi prostituáltakra is használták (5.Mózes 23:17; 1.Királyok 22:47). Az Újszövetségben szereplő “nőies” szó görög eredetijét a “lágy” és “finom” magyar kifejezéseinkkel is hitelesen vissza lehet adni. A Korinthusbeliekhez írt első levél 6:9 igéjének bűnlajstromában ez a szó a homoszexualitástól külön kerül említésre, jelezve, hogy azok nem azonos jelentésűek. Az ebben az igeversben szereplő “nőies” férfi kifejezés olyasvalakit jelöl, aki tudatosan elveti férfiasságát, és nőként azonosítja magát. Lehet szexuálisan aktív, vagy éppen nem, a lényeg az, hogy ő úgy döntött, hogy ahelyett, hogy felvállalná Isten-adta nemi identitását,“lágy és finomkodó” emberként akarja élni életét. Ez egészen addig is elmegy, hogy felvesz egyes női tulajdonságokat, és a nőkhöz hasonló módon kezd viszonyulni a többi férfihoz.
Amikor Isten a férfit és nőt teremtette (1.Mózes 5:2), a puszta fizikai különbségeknél messze többet alkotott. A férfiak és a nők mind a teremtésben betöltött szerepük-, mind pedig az Úrral való kapcsolatunkban egymástól különbözőnek lettek teremtve. Az Isten által kijelölt nemi szerepek elutasítása a Teremtőnk elleni lázadás egy árulkodó tünete. Amikor az emberek szembeszállnak Istennel, és úgy döntenek, hogy kényük és kedvük szerint alakítják életüket, akkor Isten teret hagyva szabad akaratuknak megengedi nekik, hogy perverz vágyaikat kövessék – azok minden egyes következményével együtt. A Rómabeliekhez írt levél 1:26-27 szerint: “Annakokáért adta őket az Isten tisztátalan indulatokra; mert az ő asszonynépeik is elváltoztatták a természet folyását természetellenesre: Hasonlóképen a férfiak is elhagyván az asszonynéppel való természetes élést, egymásra gerjedtek bujaságukban, férfiak férfiakkal fertelmeskedvén, és az ő tévelygésöknek méltó jutalmát elvevén önmagokban.”
A perverzió csak tovább fokozódik, amint a nők és a férfiak egyre inkább elhagyják az Istentől rendelt identitásukat, és az ellenkező nem jellemzőit próbálják felvenni. A férfiak olyanokká válnak, mint a nők, a nők pedig, mint a férfiak. Fontos azonban megértenünk, hogy a bűn a döntéseinkben, nem pedig a természetes különbségeinkben rejlik. Arra is vigyáznunk kell, hogy ne a saját kulturális normáink alapján rendeljünk bizonyos tulajdonságokat az egyes nemekhez. Az, hogy egyes kultúrákban férfiak arcon csókolják egymást, vagy megfogják egymás kezét csupán a barátság-, nem pedig a nőies lágyság vagy a homoszexualitás jele. Jézus idejében a férfiak köntöst viseltek, és még az is előfordult, hogy az asztalnál egymás mellkasára hajtották fejüket, akárcsak egy gyermek keresi és az apja közelét (János 21:20). Ezek a kulturális különbségek azonban semmiképpen sem a férfi szerep elutasításának jelei.
A nemek felcserélésének jelensége napjaink nemváltoztató műtéteiben és a “transzneműek” befogadására irányuló követelésekben éri el csúcspontját. Az emberek elhagyják természetes identitásukat és tudati szinten egy/több tetszőleges nem tagjaként azonosítják magukat. A társadalom elnézi ezt az őrültséget, sőt, még adja is alájuk a lovat, ami csak még nagyobb zűrzavarhoz vezet. Azok számára, akik nemi identitás zavarral küzdenek, a megoldás nem a fizikai testük megváltoztatásában rejlik, hanem abban, hogy hagyják, hogy a Szentlélek változtassa meg a szívüket (1.Péter 4:2). Amikor teljesen átadjuk magunkat Jézus fennhatósága alá, akkor azzal jelezzük, hogy azt a tervet kívánjuk követni, amit Ő készített nekünk, ahelyett hogy a saját fejünk után mennénk (Galátziabeliekhez 2:20).
Ha egy férfi megveti a nemét, és nőként tetszeleg, vagy ha egy nő elhagyja a nemét, és férfiként azonosítja magát, az egyaránt helytelen. Ez a magatartás egyet jelent Isten a férfi és a nő teremtésére irányuló szándékának való szembeszegüléssel. Az 5.Mózes 22:5 igevers kimondja: “Asszony ne viseljen férfiruházatot, se férfi ne öltözzék asszonyruhába; mert mind útálatos az Úr előtt, a te Istened előtt, a ki ezt míveli”. Ez a parancs nem annyira az öltözködésről szól, sem mint annak a szentségének a megőrzéséről, hogy mit jelent valójában férfinak vagy nőnek lenni. A Rómabeliekhez írt levél 1. fejezete arra mutat rá, hogy a nemek közötti zűrzavar egy sokkal nagyobb problémának csupán tünete. Amikor az emberek elutasítják Isten tekintélyét, és önmagukat állítják be saját istenükként, a káosz elkerülhetetlenné válik. A 21. és 22. versek jól ragadják meg a probléma lényegét: “Mert bár az Istent megismerték, mindazáltal nem mint Istent dicsőítették őt, sem néki hálákat nem adtak; hanem az ő okoskodásaikban hiábavalókká lettek, és az ő balgatag szívök megsötétedett. Magokat bölcseknek vallván, balgatagokká lettek”.
Az a téveszme, hogy Istennél bármit is jobban tudunk, maga a bolonddá válás tágra tárt kapuja. Amikor egy férfi önnön férfi mivoltával száll szembe, vagy mikor egy nő életadó nőiességét utasítja el, az valójában mindkét esetben egy sokkal nyilvánvalóbb bűn tünete: Isten végső tekintélyének elutasításáé. Minél közelebb kerülünk Istenhez, annál inkább képesek leszünk elfogadni nemi identitásunkat. Az egyes nemek Isten jellemének bizonyos aspektusait egyedülálló módon jelenítik meg. Amikor elferdítjük Isten életünkre néző akaratát, akkor korlátozzuk azt az Isten-adta lehetőséget, hogy megmutathassuk annak a dicsőségét a világnak, hogy mi valósággal az Ő képére lettünk teremtve (1.Mózes 1:27).
English
Helyes dolog férfiként nőiesnek-, nőként pedig férfiasnak lenni?
