Ha a házasság tényleg olyan nehéz, akkor egyáltalán miért érdemes megházasodni?


Kérdés: Ha a házasság tényleg olyan nehéz, akkor egyáltalán miért érdemes megházasodni?

Válasz:
„Tisztességes minden tekintetben a házasság..." (Zsidókhoz 13:4). A keresztény házasság, mely egy férfi és egy nő között köttetik, egy egész életre szóló köteléket jelöl. Ez egy tisztességre méltó és Istentől rendelt intézmény. A divat szélhányta hóbortjai jönnek és mennek, a világ a média torzítólencséjén keresztül szemléli a „valóságot". Az Isten által létrehozott házasság és a rajta felépülő család intézménye azonban még mindig társadalmunk legmeghatározóbb sarokköve.

Sajnos azonban az emberek egy része teljesen elveszítette hitét és kiábrándult a házasság életet megtartó és életet létrehozó kötelékének eszméjéből. Egyes emberek, akik nem átalkodnak magukat kereszténynek nevezni, azt hangoztatják, hogy a házasság egy bolond színjáték, mely elkerülhetetlenül megbánásba kell torkolljon. Másokkal pont az élet viszontagságai által kialakult illúzióvesztés mondatja azt, hogy böszme dolog egy olyan emberrel életre szóló frigyre lépni, aki szükségszerűen változni fog, hiszen honnan is tudhatnánk, hogy házastársunk milyen jellembeli fejlődésen vagy visszafejlődésen megy majd keresztül az elkövetkező hosszú években, vagy akár a közeljövőben. Ha házasfelünk adott esetben teljesen más személlyé válik, akkor is köt minket ifjúságunk házas esküje?

Ha a házasságnak tényleg pusztán annyi volna a rendeltetése és célja, hogy a benne érintett nő és férfi kielégíthesse minden testi késztetését, akkor a házassági kötelék bolond minősítése talán még meg is állná helyét. Az istenfélő és Istennek tetsző házasság minden önzőséget nélkülöz. A házassági eskü letételekor, nem arra esküszünk fel, hogy örökre rózsaszín ködben úszó szerelemmel szeretjük a másik felet, hanem arra, hogy mindenkor és minden helyzetben készek vagyunk szeretetet adni, mégpedig míg a halál el nem választ bennünket. A házasság annak a szilárd elhatározását jelenti, hogy életünket immáron a házas fél javára éljük, vagyis hogy mindig kiállunk mellette és mindenben támogatjuk őt. Arra kötelezzük el magunkat, hogy szüntelenül csak adunk és adunk, egészen addig míg akár az életünket is odaadjuk a másikért (Efézusbeliekhez 5:25), mint ahogyan Jézus Krisztus tette azt értünk. Meg van írva: nagyobb öröm adni, mint kapni.

A fogalmak tisztázásánál legalább ennyire alapvető annak a felismerése, hogy az házasság nem ember alkotta intézmény. Isten személyesen rendelte azt el. Mikor Isten az embert férfinak és nőnek teremtette, és az Éden kertjébe helyezte őket, akkor a házasság megtartó kötelékében egyesítette őket. Ezzel nagyon határozott célja volt. Az egyik alapvető cél pontosan az volt, hogy Isten meg akarta osztani a létezés örömét, olyan lényekkel, akik az Ő nevének dicsőségét hordozzák, és akik az Ő képére lettek teremtve (1.Mózes 1:26-28; 2:22-24). Az emberi faj elterjesztése tehát Ádám és Éva házasságának egyik feladata volt. A házasság, mint Isten legelső és legalapvetőbb szövetsége mind a mai napig a családi egység alapját is szolgáltatja.

Ahhoz, hogy az emberi faj helyesen vissza tudja tükrözni Isten képét, valós mivoltát, két nemet kapott: Isten „férfiúvá és asszonynyá teremté őket" (1.Mózes 1:27). Isten igaz képének visszatükrözéséhez mind a férfi és mind a női jellemek sajátos vonásai is szükségesek. A házasság pedig az a kapcsolat, melyben ez a két pólus a lehető legbelsőségesebb formában köttetik össze. Mikor a férfi és a nő a házasság egységén belül „egy testté" válik, akkor azzal az Úr Jézus Krisztus, és szeretett egyháza misztikus egységének a még homályos előképét is adják (Efézusbeliekhez 5:22-32). A házasság lényegesen több, mint a friss-szerelmes öröm, nemi vágyaink kielégítése, vagy egy puszta partneri kapcsolat.

A hívő ember igaz szellemi örömöt és erőt meríthet házassági kapcsolatából, különösen igaz ez, ha házastársa is éppúgy elfogadja Isten irányítását, mint Ő maga. A mézesheteknek egyszer vége lesz, ez biztos. Az is elkerülhetetlen, hogy a házastársak más olyan — kellemetlen — oldalaikat is meg fogják mutatni, melyre a randevúk során még nem derült fény. Szintén el fog jönni az az idő, mikor a férj és a feleség talál olyan jellemvonást házastársában, ami kétségbe ejti majd. Hívőként azonban legfeljebb kétségeskedünk, de kétségbe soha sem esünk. Az is igaz, hogy az emberek — Istentől eltérően — változékonyak, és sokszor sajnos nem a javukra változnak. Istennek azonban a házasság megteremtésével is tökéletes terve volt, és azt tökéletesen valósította is meg. Mózes első könyve első fejezetének 31. versének tanúsága szerint minden, amit Isten teremtett „igen jó" volt. A házasság, mint Jézus Krisztus és minden megváltottjának örök egysége, már az Ószövetségben is megjelenik elfedve, mikor Isten a választott népe és Önmaga közötti szövetségre számtalanszor házasságként utal (Hóseás 2:19-20). Az először a zsidókkal köttetett szövetség lett Jézus Krisztus későbbi véráldozatával minden valaha élt emberre kiterjesztve. Mindenkire, aki tudatos döntésből elfogadja Isten kegyelmi ajándékát Jézus Krisztusban, és hittel felhívja az Ő nevét.

A házasság mindkét fél gyenge oldalait fel fogja tárni mind saját magunk-, mind pedig házastársuk előtt. Kihívások és nehézségek is jönnek majd, melyek során hűségeskünk állhatatossága próbára lesz téve. Azonban mi hit által élünk, és nem abban járunk, ami szemeink előtt van, hanem Istenre szegezzük tekintetünket (2.Korinthusbeliekhez 5:7). A házasság egy olyan ajándék, amit Urunk az egész emberiségnek szánt. Ő ötlötte ki, és Ő alakította úgy, hogy az jól betöltse elrendelt szerepét. Ha Isten áll házasságunk középpontjában, akkor az áldássá válik mindkét abban érintett házasfélnek, az egész családnak és teljes társas környezetüknek. Nem szabad a házasság egész intézményét csak azért a sutba vetnünk, mert vannak emberek, akik nem kapták meg tőle azt, amit vártak. Ebben a világban egyébként sem azok találnak beteljesülésre, akik vesznek, hanem akik adnak (Apostolok Cselekedetei 20:35). Mindazok számára, akik Isten kegyelméből az Ő dicsőségére tükrözik vissza Jézus Krisztus önfeláldozó szeretetét, a házasság örömteli lesz. Könnyen lehet, hogy ennek magas ára lesz: az egész életünket oda kell adjuk. Életünk valós jézusi értelmét azonban pontosan ebben fogjuk megtalálni, vagyis hogy azt görcsölés és fenntartások nélkül képesek vagyunk bármikor odaadni másoknak és másokért.

Az eddig elhangzottak egyike sem jelenti azt, hogy a hívőknek kötelező jelleggel házasságra kell adniuk fejüket. Isten tudja azt, hogy egyesek ellen tudnak állni a nemi késztetéseknek, vagyis urai testüknek. Ezeknek az embereknek jobb, ha nem házasodnak, hiszen így minden erejükkel és idejükkel Istent tudják dicsőíteni életükben. Vannak olyan élethelyzetek is, mint például a házastárs halála, amelyben szintén helyes egyedül maradni, ha az ember képes erre. Ha nem, akkor minden fenntartás nélkül, szabadon házasodhat (lásd 1.Korinthusbeliekhez 7. fejezet). Az egyedülálló személy életének más területein fog önfeláldozó szeretet adni, és ezáltal lesz majd Isten sugárzó képének jó visszfénye. Még ha házasodni nem is mindenkinek szükséges, azt el kell ismerni, hogy ennek az Isten alkotta köteléknek kijár a tisztelet, és nagy becsben tartandó.

A házasságnak nem az az elkerülhetetlen sorsa, hogy kínlódás melegágyává váljon. Ez nem is fog bekövetkezni, ha Isten rendeléseit követve valóban megértjük, hogy mi volt Isten szándéka vele. Az Istennek tetsző-, Igéjének engedelmeskedő házasság a Jézus Krisztusban való áldás forrásává válik a házasfeleknek és az egész családnak. Éppúgy, mint ahogy Jézus jelenlétével és mélyen szimbolikus hozzájárulásával megáldotta barátai menyegzőjét Kánában (János 2:1-5), úgy ma sem szűnik meg az Őreá néző minden házasságot megáldani.

English


Vissza a magyar oldalra
Ha a házasság tényleg olyan nehéz, akkor egyáltalán miért érdemes megházasodni?