Mit mond a Biblia a nehéz emberekkel való bánásmódról?


Kérdés: Mit mond a Biblia a nehéz emberekkel való bánásmódról?

Válasz:
Mindnyájan ismerünk nehéz természetű embereket, és az életünk bizonyos pontjain mindannyiunk számára elkerülhetetlenné válik, hogy kapcsolatba kerüljünk velük. A nehéz természetű embert a leereszkedő stílus, a vitatkozás (nem a vitázás), és az ellenségeskedés jellemzi, vonásai között szerepelhet az önzőség, a nyegleség, a bárgyúság. Sokszor azonban egyszerűen csak úgy tűnhet, hogy juszt se akar/tud illemtudóan viselkedni. A nehéz természetű emberek néha mintha ösztönösen éreznék, hogy mivel húzhatnak fel vagy le minket, hogy miképp frusztrálhatnak a leghatékonyabban, és hogy mivel tudnak legjobban beletiporni lelki világunkba. Rendszerint nagyon értenek a viszályok szításához, a kavaráshoz is. Így tehát a velük való érintkezés a türelem, az elfogadó szeretet, és az irgalom gyakorlati alkalmazásának magasiskolája lehet.

Mivel Jézus Urunknak földi szolgálata idején számos nehéz természetű emberrel volt dolga, így abban is Ő a követendő példánk, hogy mi hogyan bánjunk ezekkel az embertársainkkal. Mikor ilyen emberek környékezték, akkor sosem rideg felsőbbséggel vagy elutasító büszkeséggel válaszolt. Fellépésével sokkal inkább önuralom alatt lévő nagy hatalmát sugallta. Ha arra volt szükség, dorgált és intett (János 8:47), máskor a sértést fel sem véve hallgatással válaszolt (János 8:6). Egyes esetekben kérdésekkel felelt (Márk 11:28-29), vagy az odavonatkozó Igére mutatott rá (Márk 10:2–3), megint máskor pedig példázattal tanított. (Lukács 7:40-42).

Jézus a hegyi beszédében világosan adja tudtunkra ma is, hogy a nehéz természetű emberekkel való bánásmód kulcsa a szeretet és az alázat. Így olvassuk az Igét: „De néktek mondom, kik engem hallgattok: Szeressétek ellenségeiteket, jól tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, Áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, és imádkozzatok azokért, a kik titeket háborgatnak. A ki egyik arczodat megüti, fordítsd néki a másikat is; és attól, a ki felső ruhádat elveszi, ne vond meg alsó ruhádat se. Mindennek pedig, a ki tőled kér, adj; és attól, a ki elveszi a tiédet, ne kérd vissza. És a mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképen cselekedjetek azokkal" (Lukács 9:27-31). Péter apostol első leveléből pedig így szól hozzánk Isten Szent Lelke: „Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek" (3:9 igerész).

Mikor nehéz emberekkel van dolgunk, akkor jó magasra kell emeljük hitünk pajzsát a másik fél büszkeségének tüzes nyilaival szemben, mint ahogyan a saját tagjainkban vitézkedő bűnt is meg kell kötözzük hit által. Fontos emlékünkbe idézni Pál apostol figyelmeztetését, ahogyan azt a Rómabeliekhez írt levél 12:3 igehelyen olvassuk a 2011-es Károli fordítás szerint: „Mert a nekem adott kegyelem által mondom mindenkinek közöttetek, hogy ne gondoljon senki többet magáról, mint amennyit kell, hanem józanul gondolkozzék mindenki az Istentől neki adott hit mértéke szerint" (lásd még Filippibeliekhez 2:3-4). Mikor tehát tudjuk előre, hogy egy nehéz természetű felebarátunkkal lesz dolgunk, akkor szelíd szívvel öltsük magunkra az alázat palástját, és csak ezután közelítsünk meg a helyzetet. A másik kulcselem maga a szeretet: „Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Galátziabeliekhez 5:14). A hívőnek arra van elhívása, hogy mindenki felé Isten szeretetét közvetítse. A „mindenki"-be a nehéz természetű embertársaink is kétségkívül beletartoznak.

A Példabeszédek könyvében sok bölcsességet találunk azt illetően, hogy miképp viszonyuljunk a nehéz természetű emberekhez. A Példabeszédek 12:15 igehely türelemre int minden társas kapcsolatunkban: „A bolondnak haragja azon napon megismertetik; elfedezi pedig a szidalmat az eszes ember." A Példabeszédek 20:3 igehelye béketűrést javall: „Tisztesség az embernek elmaradni a versengéstől; valaki pedig bolond, patvarkodik." A Példabeszédek 10:12-es igerésze szeretetre buzdít minket: „A gyűlölség szerez versengést; minden vétket pedig elfedez a szeretet." A Példabeszédek 17:14 a bölcs előretekintést méltatja: „Mint a ki árvizet szabadít el, olyan a háborúság kezdete; azért minekelőtte kihatna, hagyd el a versengést." Talán az volna a legjobb, ha az egész helyzetet — úgy ahogy van — elkerülhetnénk, vagyis mindig körültekintően választanánk meg, hogy ki mellé adjuk magunkat társul: „Ne tarts barátságot a haragossal, és a dühösködővel ne menj" (Példabeszédek 22:24).

Az, hogy nehéz természetű emberekkel kerüljünk kapcsolatba, valósággal elkerülhetetlen. Mikor ilyen emberekkel van dolgunk, könnyen hajlunk arra, hogy test szerint reagáljunk, és ezzel egyidejűleg a legrosszabbat hozzuk ki magunkból. Milyen jó is volna, ha ilyen nehéz helyzetekben szívünk legbecsesebb kincseinkként a Szent Lélek ajándékait hozhatnánk elő (Galátziabeliekhez 5:22-23)! Minden időben kérjük Istent, hogy az Ő hatalmas kegyelméből szeretettel, örömmel, békével, hosszútűréssel, kedvességgel, jósággal, hűséggel szelíden legyünk képesek hozzáállni nehéz természetű embertársainkhoz. Kérjük Istent, hogy mindezeket mintegy megkoronázva a mértékletesség gyümölcsét is érlelje meg életünkben. Bárcsak mi is ugyanazon szeretettel, kegyelemmel és irgalommal viseltetnénk embertársaink felé, mint ahogyan Isten áll hozzánk. Ügyeljünk arra, hogy nehogy mi magunk is ilyen„nehéz természetű emberré" váljunk.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit mond a Biblia a nehéz emberekkel való bánásmódról?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől