Mely a buddhizmus négy nemes igazsága?


Kérdés: Mely a buddhizmus négy nemes igazsága?

Válasz:
A négy nemes igazság a buddhizmus tanainak alapját képezi. A hagyományok szerint Gautama Buddha megvilágosodása utáni legelső szentbeszéde alkalmával tárta a nyilvánosság elé ezt az elvegyüttest. A buddhista gondolatiság szerint sokkal fontosabb ezeket az igazságokat megtapasztalni, mint csupán hinni bennük. A reinkarnáció (samsara) és a nirvána mellett a négy nemes igazság az, amely a legnagyobb mértékben alakítja buddhizmus majdnem minden ágának hiedelmét. Ez a négy koncepció a röviden a következő: 1) a szenvedés valóssága, 2) a világ átmeneti, múló mivolta 3) a vágyak felszámolásából eredő szabadság 4) a nemes nyolcrétű ösvény követése.

Az első nemes igazság "dukkha" néven is ismert, amely azt mondja ki, hogy a lét egyenlő a szenvedéssel. Ez a megfogalmazás némileg félrevezető lehet, ugyanis a buddhizmus nem állítja, hogy minden élményünk és benyomásunk szüntelen kellemetlen. A "dukkha" ennél valójában sokkal finomabb szövetű dolog. A fenti kijelentés kontextusában általában az idegességre, a csalódásra, és az elégedetlenségre vonatkozik, valamint jelenti a reinkarnáció (samsara) általi új megtestesülések és halálok fájdalmát is. A buddhista hitnek ez képezi a magvát, így minden más hiedelem és gyakorlat erre a nemes igazságra épül. A buddhisták úgy tartják, hogy a "dukkha" elve képes teljesen magyarázatot adni arra, hogy miben áll pontosan az ember romlottsága. Eszerint minden szenvedés a rossz dolgok utáni vágyódásra vezethető vissza. Különösen helytelen a múló dolgokra vágyni. Ezt a problémát részleteiben a második nemes igazság fejti ki.

A buddhizmus második nemes igazsága "annica" (mulandóság) vagy "tanha"(sóvárgás) néven ismert, ami nagyjából annyit mond ki, hogy az univerzumban semmi sem maradandó. Valójában még a saját személyiségünk vagy a saját „valónk" sem állandó és változatlan. Lényegében ez a buddhizmus magyarázata arra, hogy az emberiség miért olyan amilyen. Mivel a szenvedés a mulandó dolgok (buddhista értelmezésben minden az) kívánságából fakad, ezért végső soron minden vágy szenvedéshez vezet. Még a jó dolgokra való vágyakozás is csak továbbperdíti a reinkarnáció parttalan sodródásának hörcsögkerekét, vagyis a "dukkha"-t. Ahhoz, hogy ezt végleg kiküszöbölhessük, meg kell értsük a harmadik nemes igazságot — mondják.

A harmadik nemes igazság kimondja, hogy a reinkarnációt, vagyis az élet és halál újra és újra ismétlődő szenvedéseit csak a múló vágyak teljes felszámolásával érhetjük el. A buddhizmus tanai szerint ez a válasz arra, hogy miképp kell az megromlott emberiséget "kijavítani" . Gyakorlati alkalmazását tekintve a harmadik nemes igazság pontosan arról szól, hogy minden létező vágyunkat el kell engedjük, legyen az jó, rossz vagy akármilyen más. Hogy ezt pontosan hogyan érhetjük el, arról a negyedik nemes igazság tanít.

A negyedik nemes igazság az, hogy a nyolcrétű nemes ösvény segítségével képesek lehetünk minden vágyunk elhagyására. Az emberiség korrekciójának a módja tehát ebben foglaltatik össze. A nyolcrétű ösvényt a következők mentén lehet összefoglalni: helyes nézet, helyes szándék, helyes beszéd, helyes viselkedés, helyes életvezetés, helyes törekvés, helyes tudatosság, és helyes meditáció.

Ha tehát követjük a négy nemes igazságot és a nyolcrétű nemes úton járunk, akkor előbb utóbb magunk mögött hagyhatjuk a "dukkha" és a "samsara" minden fájdalmát. Erre törekedve egy olyan személlyé válhatunk, aki mentes lesz minden vágytól, epekedéstől, ragaszkodástól, és csalódottságtól. A nirvánai megsemmisülés-, vagy a mindenben való feloldódás, kívánatos céljára egyesek úgy tekintenek, mint egy alternatív "mennyre". Aki eléri a nirvána állapotát az végleg megszűnik a személyként létezni és megszabadul az újjászületés és mind újabb halálok samsarai körétől.

A legtöbb fő világnézethez hasonlóan, a négy nemes igazság sem mond mindenben ellent a Biblia tanításának. A nem helyénvaló vágyak valóban a félelem által vezérelt lét és a bűn forrásává válhatnak (Rómabeliekhez 13:14; Galátziabeliekhez 5:17). A halandó élet alá van vetve a folyamatos változásnak, és gyorsan tova is tűnik (Jakab 4:14). Abban is van igazság, hogy fölösleges olyan dolgoknak nagy figyelmet szentelni-, és olyan dolgokba nagy erőt ölni, melyek nem maradandóak (Máté 6:19-20). Az örök lakhelyünk, és a javulás elérésének módját illetően a négy nemes igazság koncepciója azonban nagyban eltér a Szentírás igazságától.

A Biblia hű bizonysága szerint Isten örök és változ(hat)atlan, és mindazok, akik vele vannak a mennyben szintén részesei lesznek az örök életnek (Máté 25:21; János 4:14; 10:28). Mindazok azonban, akik visszautasítják Isten megmentő Jobbját, azok szintén örökre tudatos állapotban lesznek, csak éppen Isten öröme — azaz minden öröm — nélkül (2.Thesszalonikabeliekhez 1:9). Az ő sorsukat a Biblia személyesen megélt, tudatos kínként írja le (Lukács 16:22-24). A buddhizmus tanítása szerint az örök sorsunk nem egy végtelen és — a regresszió állandó lehetősége által — parttalan reinkarnációs ciklus, vagy a nemlét és a teljes elmúlás tengerében való feloldódás. A Szentírás világosan állítja, hogy "elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet" (Zsidókhoz 9: 27).

A kereszténység és a buddhizmus egyaránt tanítja, hogy az ember át kell formálja vágyait és viselkedését, azonban kereszténység arra is rámutat, hogy ez saját erőnkből soha sem mehet végbe, csak a Szent Lélek hathatós közreműködésével. A Szentírás tanítása már csak ennélfogva is lényegesen realisztikusabban hat, mint a buddhizmusé. A buddhizmusban, mint minden vallásban, az embernek kell tepernie és törekednie-, saját erejére kell támaszkodnia, hogy tökéletesítse magát (itt: vágyaitól megszabadulhasson). Ez a buddhizmusban azt jelenti, hogy az embernek arra kell vágynia, hogy ne vágyjon semmire. Ez alsó hangon szólva is egy durva önellentmondás. Az a buddhista, aki arra vágyik, hogy végre megfoszthassa magát minden szenvedés alapjától, a vágytól, még mindig vágyik valamire. A buddhizmusban kérdés szintjén sem merül fel az, hogy miképpen változhat meg egy olyan ember, aki teljesen önfejű, és konok módon elzárkózik minden változás elől (Jeremiás 17:9; Márk 9:24). Isten Igéje mindkét problémával foglalkozik és egy személyben megoldást is kínál rájuk: a Megváltó az, aki nem csak tetteinket változtatja meg (1.Korinthusbeliekhez 6:11), hanem kényes körültekintéssel és nagy finomsággal azt is, amit tenni szeretnénk (Rómabeliekhez 12:2).

A buddhista és a keresztény hit között nyilván számos más különbség is van, amit ez a cikk — már csak terjedelménél fogva sem — hivatott tárgyalni. Példaként felhozzuk még azonban, hogy míg a buddhista tanok szerint az élet szenvedés, Isten Igéje arra tanít minket, hogy még a viszontagságok és szenvedések közepette is képesek legyünk örülni (János 10:10). A buddhizmus továbbá azt is mondja, hogy az énünket, vagy pontosabban a legmélyebb valónkat is fel kell adjuk, míg a Biblia világosan állítja, hogy az Isten által teremtett minden ember megismételhetetlen és kivétel nélkül fontos (1.Mózes 1:26-27; Máté 6:26), továbbá hogy a legbelsőbb valónk a halál után is létezni fog (János 14:3).

English


Vissza a magyar oldalra
Mely a buddhizmus négy nemes igazsága?