Kérdés
Mit jelent az, hogy senkinek ne fizessünk gonosszal a gonoszért (Róma 12:17)?
Válasz
A Róma 12:17-21 igerész a bosszú gondolatával foglalkozik, és a következő paranccsal kezdődik: "Senkinek gonoszért gonoszszal ne fizessetek..." (17. igevers, SZIT). Ez az utasítás minden természetes emberi késztetésünkkel szembemegy. Ha mások kellemetlenséget zúdítanak az életünkbe, ösztönösen vissza akarjuk azt lapátolni rájuk. A keresztény híveknek viszont nem szabad gonoszért gonosszal fizetniük. Lásd Példabeszédek 20:22 és 1Thesszalonika 5:15.
A Rómabeliekhez írt levelet Pál apostol közvetítette a római szenteknek. Az 1-11. fejezetek evangéliumi igazságokat fogalmaznak meg az ember bűnös mivoltáról, a megigazulásról, a megszentelődésről, a jövőbeli megdicsőülésről, valamint Isten Izráel sorsára vonatkozó terveiről. Pál ezekben a fejezetekben egyetlen parancsot sem ad a gyülekezetnek - de még ha adna, az sem az ő parancsolata és az ő Írása volna (1Thesszalonika 2:13), és határozottan nem csupán egy közel kétezer évvel ezelőtti talján város pár száz fős gyülekezetének tagjaihoz szólna - hanem egyszerűen az evangélium tényeit taglalja (a fordító megjegyzésével). Pál a 12. fejezetben az általa egyenesen Istentől közvetített evangélium igazságainak gyakorlati alkalmazásának leírásába bocsátkozik, ezt pedig egészen a levél végéig folytatja. Az evangéliumi üzenet gyakorlatba való átültetésének egyik ilyen aspektusa annak a koncepciójában körvonalazódik, hogy a bosszúállás egyedül az Úré kell legyen. Nem fizethetünk gonosszal gonoszért, az ugyanis sosem volna mentes emberi túlkapásoktól. Ezért van az, hogy Istené a bosszú, mert Ő az egyedüli igazságosan ítélő, hiszen Őbenne nincs bűn.
Isten Szent Lelke azon akaratát nyilvánítja ki földi szolgáján, Pálon keresztül, hogy a hívők ne csupán ne torolják meg az őket ért gonoszt, hanem jóval fizessenek a rosszért. Sőt, a következő igeversben (Róma 12:18) Pál arra kéri a mindenkori híveket, hogy - amennyiben az csak rajtuk múlik - minden emberrel békességben éljenek. Ha az tehát csak valamiképp lehetséges, akkor legyünk békében mindenkivel. Ha mindig olyan az "Adjon Isten!", mint a "Fogadj Isten'", azaz épp azzal az indulattal reagálunk egy-egy embertársunk szavaira és gesztusaira, amivel ő iletett minket, abból soha nem lesz béke. Meglopni azt, aki előzetesen tőled lopott, nem éppen egy hatékony stratégia arra, hogy az ember békét teremtsen az adott személlyel. Pál apostol tehát egy merőben más üzenetet közvetít, mikor a Példabeszédek 25:21-et idézi: "...ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni. Ha ezt teszed, izzó parazsat raksz a fejére" (Róma 12:20, SZIT).
A gonosz cselekedetek megtorlása egyszerűen nem a mi reszortunk, nem a mi feladatunk: Isten haragja az, ami a gonosznak járó ítéletet végrehajtja. Isten bosszút áll, és e földi történet végén megítéli az emberiséget - minden egyes személyt cselekedetei szerint (Róma 12:19; Jelenések 20:11-15; Zsidókhoz 10:30). A mi feladatunk az, hogy arra törekedjünk "ami jó minden ember szemében" (Róma 12:17, SZIT), valamint hogy "a gonoszt jóval" győzzük le (Róma 12:21).
Az, hogy a gonosz hogyan győzhető le a jó által az evangéliumban nyomonkövethető. Természetünknél fogva a harag gyermekei vagyunk (Efézus 2:3), és ellenségesek vagyunk Istennel szemben (Róma 8:7; Kolossé 1:21), és Ő kétségkívül meg fogja ítélni azokat, akik ebben az állapotban maradnak (Jelenések 20:11-15). Isten azonban irgalmas, jóságos és kegyelmes, mivel lehetőséget adott nekünk arra, hogy az Ő gyermekeivé válhassunk (Efézus 2:4-7; Kolossé 1:21-22). Az elkövetett gonoszságaink mind (Róma 5:12) méltók Isten haragjára, túláradó kegyelmében Isten azonban utat nyitott a vele való megbékélés előtt, és azt is lehetővé tette, hogy mennyei családja tagjaivá válhassunk (Róma 5:9). Ez az út pedig maga Jézus Krisztus.
Az Úr Jézus saját életével adja annak a tökéletes példáját, hogy hogyan ne fizessünk gonosszal a gonoszért. "A ki szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött; hanem hagyta az igazságosan ítélőre" (1Péter 2:23). A jogsértő kihallgatása és elítélése, megostoroztatása és keresztre feszítése alatt Jézus soha nem vágott vissza kínzóinak. Nem állt bosszút magáért, nem fenyegetőzött, nem csapott oda senkinek - az igazságszolgáltatást egyszerűen a mennyei Atyjára bízta. Még a kereszten is csak így imádkozott: "...Atyám! bocsásd meg nékik; mert nem tudják mit cselekesznek" (Lukács 23:34). Ő arra tanított minket, hogy szeressük ellenségeinket, azt amiről prédikált pedig maga is átültette a gyakorlatba (lásd Lukács 6:35).
Isten haragjának bizonyosan van helye, így az (Isten módfelett nagy hosszútűrése után) ki is öntetik azokra, akik nem engedelmeskednek Jézus Krisztus evangéliumának (1Korinthus 15:1-7). Haragja borsajtóját azonban nem mi tapossuk, haragborának poharából pedig nem mi adunk inni ellenségeinek, a bosszúállás ugyanis egyedül Istené (Ézsaiás 63:3; Jelenések 16:9; Zsidókhoz 10:30). Nekünk, azaz Isten irgalmában részesült híveknek, nem áll jól a bosszúállás, lévén hogy mi is egyedül Isten kegyelme által tartatunk meg. Nekünk ezért a kegyelmet, a kedvességet, az irgalmasságot, a szeretet, és a békességet kell felöltöznünk.
"Ne fizessetek senkinek rosszal a rosszért..." (Róma 12:17a, MBT) - így hangzik tehát a parancs - azt viszont soha nem állította senki, hogy e parancs betartása könnyű lesz. A realitás az, hogy óemberi természetünk körömszakadtáig arra akar rávinni minket, hogy a rosszat rosszal viszonozzuk. Olyan szólás-mondások forognak közszájon, mint "a bosszú édes" (lásd még édes bosszú), vagy az angolszász nyelvterületen elterjedtebb "a bosszú egy olyan fogás, amit legjobb jéghidegen tálalni". A Szent Lélek hatalma és authoritása alatt állva azonban egyszer és minden korra a szemétre hányhatjuk ezeket a különösen elmés világi közmondásokat, hogy arra viselhessünk gondot "...ami minden ember szemében jó" (Róma 12:17b, MBT).
A Zsidókhoz írt levél szerzője igyekszik segíteni minket ebben, és a következő ihletett gondolat által könnyebbé tenni azt, hogy felülkerekedjünk azon vágyunkon, hogy a gonoszért gonosszal fizessünk meg másoknak: "Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg el ne csüggedjetek" (Zsidókhoz 12:3, SZIT). Nekünk Krisztusra kell összpontosítanunk, és az Ő megbocsátásra és irgalmasságra való példáját követnünk.
English
Mit jelent az, hogy senkinek ne fizessünk gonosszal a gonoszért (Róma 12:17)?
