Kérdés
Mit jelent az, hogy a hívőként ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe (Galata 6:9)?
Válasz
Mikor elfáradunk és kimerültté válunk, akkor könnyebben el is bátortalanodunk. Hasonlóan kiábrándító az is, mikor az egy adott cél elérése érdekében tett kitartó erőfeszítéseink látszólag nem vezetnek eredményre. Pál apostol nem véletlenül foganatosítja a munkájában állhatatos földművelő ember képét a hívők bátorítására, mikor e szavakkal inti őket, hogy ne restüljenek bele a jó cselekvésébe: "A jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el, mert a maga idejében aratunk majd, ha meg nem lankadunk" (Galata 6:9, MBT).
Jakab apostol szintén hasonlóképp szólítja fel a hívőket azon földműves hosszútűrő kitartására, aki reménykedve várja az aratás idejét: "Legyetek hát türelemmel, testvérek, az Úr eljöveteléig! Lám, a földműves türelemmel vár a föld drága termésére, míg a korai és a késői eső meg nem érkezik. Legyetek türelemmel ti is, erősítsétek meg szíveteket, mert az Úr eljövetelének ideje közel van!" (Jakab 5:7-8, SZIT). Ahelyett, hogy elfáradnának és feladnák, Jakab inkább erre buzdítja a keresztény híveket: "erősítsétek meg szíveteket".
A Galatabeliekhez írt levél 6:9 igeversében szereplő elfáradni ige az eredeti görög nyelven a következő jelentésekkel bír: "elbátortalanodni", "elcsüggedni", "felhagyni a lelkesedéssel". A "jó cselekvésében pedig ne fáradjunk el" (MBT) kezdetű igeverset egyéb fordítások így adják vissza: "A jótéteményben pedig meg ne restüljünk..." (KAR), "Ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek" (EFO), valamint "Ne fáradjunk bele tenni a jót" (SZIT).
A keresztény életvezetés türelmet, kitartást, és állhatatosságot igényel. A fáradtságon kívül olyan egyéb tényezők, mint a kísértés, a magány, a kudarc, a betegség, a szenvedés és a hitünk miatt való üldöztetés is csüggedésre és hitelhagyására késztethetik a híveket. Sőt, az szintén nagy veszélyeket rejt magában, hogy ha éppen minden jól megy, az ember ugyanis könnyebben elbizakodottá válik, Krisztus iránti odaadása pedig ellankad. Pontosan ezért van az, hogy az Újszövetségben többször is elhangzik a "ne fáradjatok bele" felszólítás.
Pál apostol sok lelkesítő beszédben használta ezt a kifejezést. A thesszalonikabeliekhez intézett szavaiban például így: "Ami pedig titeket illet, testvéreim, soha ne fáradjatok bele a jó cselekedetekbe" (2Thesszalonika 3:13). A korinthusiakat két ízben is arra buzdította, hogy a szenvedések ellenére is tartsanak ki az evangélium szolgálatában, mondván: "azért nem csüggedünk" (lásd 2Korinthus 4:1, 16). Pál fiatal pártfogoltjának, Timótheusnak is a következőket tanácsolta: "...Teljes erővel azon igyekezz, hogy Isten tetszése szerint élj, és őt szolgáld! Küzdj a hitért, az isteni szeretetért, a türelmes kitartásért és a szelídségért — hogy ezek uralkodjanak benned! Folytasd a küzdelmet a hit szép harcában! Ragadd meg és ne engedd ki a kezedből az örök életet — hiszen Isten erre hívott el, amikor sok ember előtt megvallottad, hogy hiszel Jézusban" (1Timótheushoz 6:11-12, EFO).
A Zsidókhoz írt levél írója ma is azt tanácsolja a híveknek, hogy a bűnök elleni harcban se fáradjanak el, szemeiket pedig Jézus Krisztusra, a hosszútűrés tökéletes példaképére szegezzék: "...félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére Jézusra, a ki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. Gondoljátok meg azért, hogy ő ily ellene való támadást szenvedett el a bűnösöktől, hogy el ne csüggedjetek lelkeitekben elalélván" (Zsidókhoz 12:1-3).
A kérésében kitartó özvegyasszonyról szóló példabeszéd, vagyis a hamis bíráról szóló igaz történet által Jézus arra tanította követőit, hogy ne fáradjanak el imádkozni (Lukács 18:1-8). Az imádság elengedhetetlen a hitben való szilárd megmaradáshoz. Időt kell töltenünk az Úr jelenlétében, mert Ő "nem fárad el soha", és "Ő ad erőt a megfáradottnak, s az erőtlen erejét megsokszorozza. Mert elfáradnak még a fiatalok is, kimerülten összerogynak a legkülönbek. De akik az Örökkévalóra várnak, akik benne bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, magasra szállnak, mint a sasok! Futnak, de nem fáradnak el, járnak, de nem merülnek ki" (Ézsaiás 40:28-31, EFO).
Mielőtt Pál azt mondta volna a galatáknak, hogy "ne fáradjatok bele, hogy jót tegyetek", elmagyarázta nekik, hogy "aki azért tesz valamit, hogy kielégítse a régi természetének kívánságait, annak ez a régi természet romlást és halált fog teremni, és azt is fogja learatni. Aki viszont a Szent Szellem tetszése szerint cselekszik, az a Szent Szellemből arat örök életet" (Galata 6:8, EFO). Mindazok megígért jutalma, akik nem hagynak fel azzal, hogy a test helyett a Léleknek vessenek, maga az Isten jelenlétében való örök élet (János 4:35-36; 2Korinthus 4:17; 1Péter 5:4, 10). Az Úr be fogja teljesíteni minden ígéretét, ezért ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe: "Legyetek türelmesek és kitartók, mert miután mindent véghezvittetek, amit Isten akar, megkapjátok tőle, amit megígért!" (Zsidókhoz 10:36, EFO; lásd még Máté 10:22).
English
Mit jelent az, hogy a hívőként ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe (Galata 6:9)?
