Kérdés
Miért határozza meg Dániel könyve és a Jelenések könyve eltérő számú napokban a nagy nyomorúság időtartamát?
Válasz
Dániel próféta Istentől ihletett könyvét és a Jelenések könyvét gyakran együtt tanulmányozzák, ugyanis az azokban foglalt, végidőkre vonatkozó próféciáik igen jól illeszkednek egymáshoz. Mindkét könyv egy bizonyos számú napban határozza meg a nagy nyomorúság világtörténeti korszakának tartamát: Dániel egy ízben 1290 ill. 1335 napot-, míg a Jelenések könyve 1260 napot említ, ami összesen 75 nap "eltérést" jelent a két predikció között (lásd 1335-1262 = 75).
Így olvassuk a Dániel 12:11-12 passzusában foglalt igét: "És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz. Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot".
A Jelenések 11:3 igeversében pedig ez szerepel: "És adom az én két tanúbizonyságomnak, hogy prófétáljanak, gyászruhákba öltözve, ezer kétszáz hatvan napig".
Mindkét prófécia a szó szerint hét évig tartó nagy nyomorúságra vonatkozik.
Egy, a Dániel könyvében foglalt további igevers arról tájékoztat, hogy a nagy nyomorúság szellemi szempontból két félre bontandó: "[Az eljövendő fejedelem] ...egy héten át sokakkal megerősíti a szövetséget, de a hét felén véget vet a véres áldozatnak és az ételáldozatnak, és útálatosságok szárnyán pusztít, a míg az enyészet és a mi elhatároztatott, a pusztítóra szakad" (Dániel 9:27 - betoldva). Az "eljövendő fejedelem" kifejezés ugyanazon személy, vagyis az Antikrisztus megnevezése, akit a Jelenések könyve "fenevad"-ként említ.
A Dániel 9:27 szerint a nagy nyomorúság időszaka Izrael és minden bizonnyal az azt környező országok közötti békeszerződés aláírásával kezdődik, melyet maga az Antikrisztus eszközöl ki, aminek személyesen ő lesz a védnöke. Ez a szerződés minden bizonnyal örök békét fog ígérni, de valójában hét évig sem fog tartani, ugyanis pontosan 3,5 után a világ legnagyobb zsidóüldözésébe kezd majd az Antikrisztus, melynek következtében a zsidóság kétharmadát ki fogja pusztítani (lásd Zakariás 13:8-9). A "hét" azonban ketté van osztva: a hét év felénél az Antikrisztus felbontja ezt a szerződést, az akkor már újjáépített jeruzsálemi templomban pedig egy szentségtörő bálványt állít fel, vagy inkább maga áll be bálványként a templomba magát a teremtő Istenként tiszteltetve (lásd a 2Thesszalonika 2:4 egyértelmű kijelentését). Már csupán ezen ténynél fogva is annyira nyilvánvaló, hogy az Antikrisztus miért Jézus Krisztus-, azaz az Isten második eljövetelének fogja magát hazudni! A "hét felén" kifejezés arra utal, hogy a nyomorúság első fele három és fél évig tart (1260 nap, ha a 360 napos "prófétai évet" használjuk) - ebben az "önmagában megosztott ház" természetű Sátán a szépet teszi majd (lásd Máté 12:25-26; Márk 3:25-26; Lukács 11:17-18). A nagy nyomorúság második felében, mely további 1260 napig tart (újabb 3,5 év), pedig a valós arcát mutatja (lásd az imént említett népirtás-kísérletet).
A Jelenések 11:3 explicite 1260 napot említ, ami pontosan megegyezik Dániel próféta pusztító utálatosságról (az Antikrisztus egy további neve) szóló próféciájával. A Jelenések könyvében azonban egy további részlet is szerepel: a két, Isten által küldött tanú hirdetni fogja, hogy ki az igaz Isten, szükségszerűen pedig azt, hogy aki éppen annak adja ki magát, az nem az! Ez az Antikrisztust már-már Istenként követő világnak kín lesz hallani! A két tanú csodákat fog tenni a nagy nyomorúság első felében - azt, hogy ez az első három és fél évben fog bekövetkezni, a Jelenések könyve kronológiája is igazolja. Isten két hű bizonyságát a nagy nyomorúság kellős közepén minden bizonnyal az Antikrisztus öli majd meg - mivel ők csodatévő erők birtokában vannak, így arra ember nagy valószínűséggel nem is volna képes (lásd Jelenések 11:5). Holttesteik három és fél napig az utcán fekszenek majd, miközben a világ ünnepli halálukat (ennek okát lásd feljebb), eztán testben feltámadnak, és mindenki szeme láttára, füllel hallható, Istentől jövő szózat hangjára felvitetnek a mennybe (Jelenések 11:7-13). Több, mint valószínű, hogy az Antikrisztus a velük való ütközetben kapja azon szem- és karsebét, amit a Zakariás könyvének 11:17-es igeverse említ. Az pedig csak elképzelhető, hogy a fenevad bélyege, amit minden őt követő, elveszendő lélek nem véletlenül, hanem szabad akaratából fog felvenni, éppen ezért lesz a karon, vagy a homlokon, hogy ezáltal is az Antikrisztussal való szolidaritásukat fejezzék ki. Végtére azonban - paradox módon - épp ez lesz az az összetűzés, ami megerősíti majd a föld lakóit abban, hogy az Antikrisztus az Isten, ugyanis ő ezen, az Isten hű bizonyságaitól kapott halálos sebekből is feléled (lásd Jelenések 13:3-5). Ebbe a megtévesztett világ Krisztus feltámadásának az erejét fogja belelátni. Az Antikrisztus csak eztán fog beállni a templomba, magát Istenként dicsőíttetni. (A fordító megjegyzéseivel kiegészítve.)
A nagy nyomorúság világtörténeti korának második 1260 napja akkor kezdődik, amikor az Antikrisztus felbontja az említett szerződést, a harmadik zsidó templomban felállít egy profán és szentségtörő istentiszteleti bálványt, illetve maga fog Istenként tetszelegni benne, amint arra a fent idézett, Thesszalonikabeliekhez írt igeszakasz rámutat. Ezen 1260 napos időszak végén, az Úr Jézus szemmel is látható visszatérésekor az Antikrisztus legyőzetik az armageddoni csatában. (Vigyázat! Ez nem azonos az elragadtatással, hiszen arra már előzetesen sor kerül. Mi sem mutatja ezt jobban, mint hogy az Úr Jézus ezen visszajövetelénél a megváltott szentjei, így az ekklézsia tagjai is, már ott vannak az oldalán. Lásd: 1Thesszalonika 3:13, Jelenések 19:14, Júdás 1:14-15). A nagy nyomorúság ekkor ér véget.
A Dániel próféta könyvének 12:11 igeverse azonban egy 1290 napos deadline-t is említ, ami 30 nappal túlmutat a nagy nyomorúság második felén is. Azt illetően, hogy ebben a 30 napban pontosan mi történik, különböző elképzelések vannak. Az egyik valószínűnek tűnő elmélet szerint Izrael földje ebben az időben fog újjáépülni a nagy nyomorúság alatt elszenvedett pusztítás után.
Itt azonban még nem áll meg a dolog! A Dániel 12:12 szerint a 30 napon felül még lesz további 45 nap is, mely idő alatt megint más eseményekre kerül sor. Isten Szent Lelke nem közli konkrétan Dánielen keresztül, hogy ekkor pontosan mi fog történni, ara viszont külön kitér, hogy akik ennek a szakasznak a végéig (azaz 1335 nappal a szerződés felbontása után és 75 nappal a nyomorúság vége után) megmaradnak, "boldog"-nak, azaz áldottnak mondatnak. Az áldás itt minden bizonnyal az ezeréves királyságba való belépést jelenti, a megmaradottak pedig mindazok, akik túlélték a nagy nyomorúság második felét - egyesek szerint ez kizárólag a zsidóság fennmaradó egyharmadát foglalja magában és a nemzeteket nem, de erről is megoszlanak a nézetek. Mégis, ebben a 45 napban mi fog történni? Valószínű, hogy ekkor kerül majd sor a pogány nemzetek ítéletére, amint azt Máté evangéliumának 25:31-46 passzusa elénk tárja. Ezen az ítéleten, amit a juhok és kecskék ítéletének is neveznek, a pogányok azért is megítéltetnek majd, ahogyan Izráellel bántak a nagy nyomorúság ideje alatt. Segítették-e Jézus "testvéreit" (Máté 25:40), vagy szemet hunytak a zsidók bajai felett, vagy ami még rosszabb, aktívan kivették részüket az üldözésükben? Ez persze szintén egy értelmezés, az ugyanis legalább ennyire valószínű, hogy itt nem csupán a zsidókkal való bánásmódjuk alapján ítéltetnek meg a nemzetekből valók, hanem minden tetteik alapján, első sorban pedig annak mentén, hogy elfogadták-e Isten Krisztusban feléjük nyújtott megmentő jobbját, vagy sem. A Napnál is világosabb ugyanis, hogy Krisztus Urunk kit nevez tesvérének: mindenkit, akik "az Isten beszédét hallgatják és megcselekszik" (lásd Máté 12:48, Márk 3:33, Lukács 8:21).
Mindazok, akik túlélik a nagy nyomorúságot, és megtartásra érdemes bizonyulnak a juhok és kecskék ítélete után, belépnek a millenniumba. Ez valóban boldogságra való ok, túláradó áldás.
A következőkben álljon itt egy rövid időrendbeli összefoglalása annak, ahogyan mi, itt a Got Questions Szolgálatnál, a premillennialista eszkatológia teológia talaján állva a végidők eseményeinek kibontakozását látjuk:
- Valamikor az egyház elragadtatása után az Antikrisztus szerződést köt Izraellel. Ezzel kezdetét veszi a hétéves nyomorúság.
- A nagy nyomorúság közepén (1260 nap elteltével) az Antikrisztus felbontja ezt a szerződést, megszentségteleníti a templomot, és elkezdi üldözni a zsidókat.
- A nagy nyomorúság végén (1260 nappal a templom megszentségtelenítése után) Jézus Krisztus visszatér a földre, és legyőzi az Antikrisztus erőit.
- A következő 30 nap alatt (amely a templom megszentségtelenítése utáni 1290 napig tart) Izrael újjáépül, és a föld helyreáll.
- A következő 45 nap alatt (amely a templom megszentségtelenítése utáni 1335 naphoz vezet) a pogány nemzetek megítéltetnek Izraelhez való viszonyulásuk és tetteik alapján.
- Kezdetét veszi a millennium, ami Jézus Krisztus szó szerinti jelenlétében szó szerinti 1000 évig tart (Jelenések 20:3, 5-6).
English
Miért határozza meg Dániel könyve és a Jelenések könyve eltérő számú napokban a nagy nyomorúság időtartamát?
