Kérdés
Tényleg egy nagy elszakadás, vagyis az Istentől való együttes elfordulás jellemzi a végidőket?
Válasz
A Biblia félreérthetetlenül jelzi, hogy a végidőkben egy végső elszakadás (“Istentől való elfordulás” - EFO 2012), azaz egy nagy hitehagyás fog bekövetkezni. Ez az “elszakadás” a 2.Thesszalonikabeliekhez 2:3 igehelyen kerül említésre. Az elszakadás közeli rokona a pártütésnek, azaz a lázadásnak, és az igazságtól való elfordulásnak. A végidőkben tehát soha nem látott mértékben (és mélységbe) fog “eltávolodni” Isten igaz kijelentéseitől a már egyébként is a szellemi bukottság hiábavalóságában veszteglő világ.
A Thesszalonikabeliekhez írt levelet Pál apostol kifejezetten azzal a céllal közvetítette a thesszalonikai gyülekezet tagjainak, hogy korrigálja a végidőkről szóló azon hamis tanításokat, melyek hamis tanítók munkássága mentén kezdtek terjedni a hívők körében. Az egyik ilyen ordas hazugság szerint “Krisztusnak ama napja” valójában már eljött, azaz immáron egy múltbéli esemény (2.Thesszalonikabeliekhez 2:2). A thesszalonikai keresztények nyilvánvalóan megijedtek annak hallatán, hogy az Úr Jézus már visszajött, hiszen ez azt jelentette volna, hogy ők lemaradtak az elragadtatásról, vagyis csak a nagy nyomorúság vár már itt rájuk. Isten Szent Lelke már a hozzájuk kiment első levélben is az elragadtatásról tanította őket Pál apostolon keresztül (1.Thesszalonikabeliekhez 4:16-17). A második levelet viszont minden bizonnyal azért tartotta szükségesnek, hogy általa biztosítsa őket afelől, hogy a szélfútta tanítások hamis állításaival szemben és az üldöztetés dacára (melyet akkor szenvedtek) “Krisztusnak ama napja” még nem jött el.
A Thesszalonikabeliekhez írt második levél 2:3 igerészében Pál teljesen világosan adja tudtunkra, hogy az Úr napja, vagyis a teljes világra kiható ítélet, nem következik be (Ézsaiás 13:6; Abdiás 1:15), míg két konkrét dolog meg nem történik. Elsőként az Istentől való elszakadás, vagyis a nagy hitehagyás kell végbemenjen. Másodikként pedig a “bűn embere” nyilvánosságra kell lépjen. Ő az, akit az Írás a veszedelem fiának is nevez, ismertebb nevén Ő az Antikrisztus. Mikor tehát ez az ember színre lép, akkor biztosra vehetjük, hogy a végidők valóban beköszöntöttek. Már a Krisztus utáni első század óta folyik a találgatás, hogy vajon Caligula császár, Cézár, Mohamed, Napóleon, vagy melyik római katolikus pápa lehet az Antikrisztus. Jelenthetjük, hogy egyik sem volt az (viszont sokukban működhetett az ő szelleme – lásd 1.János 2:18 – a fordító megjegyzése).
A 2.Thesszalonikabeliekhez 2:4 szerint a bűn embere “...ellene veti és fölébe emeli magát mindannak, a mi Istennek vagy istentiszteletre méltónak mondatik, annyira, hogy maga ül be mint Isten az Isten templomába, Isten gyanánt mutogatván magát.” Ez még nyilvánvalóan nem történt még, hiszen Pál apostol ideje óta nem volt olyan ember, aki a (még nem létező) zsidó templomba beülve Istennek kiáltotta volna ki magát. (Értsük azonban helyesen e kijelentést: korunkban Jordánt lehet rekeszteni azon emberekkel, akik Istennek-, de legalább is maguk istenének kiáltják ki magukat. Ez az ige viszont kifejezetten azt implikálja, hogy lesz egy olyan valaki, akinek ezt az egész világ el is fogja hinni! – a fordító megjegyzése). Már kétezer év is eltelt e levél keletkezése óta, de az “Úr napja” azóta sem jött még el. Pálon keresztül pedig arról biztosít minket Isten, hogy az elszakadás bekövetkeztéig és az Antikrisztus uralkodásáig erre nem is kerül sor.
A harmadik igeversben “elszakadás”-ként, vagy “Istentől való elfordulás”-ként fordított szó a görög apostasia. Ez utal az egy igaz Istentől-, élő Igéjétől, azaz a Bibliától-, valamint a keresztény hittől való elpártolásra. Nyilván mindegyik történelmi korban ment már végbe ehhez hasonló, a végidőkbeli elszakadás azonban világraszóló és teljes lesz: az egész bolygó fellázad Isten ellen, és “a föld királyai felkerekednek és a fejedelmek együtt tanácskoznak az Úr ellen és az ő felkentje”, az Úr Jézus Krisztus ellen (Zsoltárok 2:2). Minden “államcsínynek” és puccsnak szüksége van egy vezetőre. Ennek a világméretű hitehagyásnak pedig maga az Antikrisztus fog az élére állni. Mi itt a Gotquestions-szolgálatban afelől vagyunk meggyőződve, hogy minderre csak akkor kerül majd sor, miután az egyház elragadtatott a földről.
Jézus ma is e szavakkal figyelmezteti minden tanítványát a végidőkre: “És akkor sokan megbotránkoznak, és elárulják egymást, és gyűlölik egymást. És sok hamis próféta támad, a kik sokakat elhitetnek. És mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül” (Máté 24:10-12). Ezek tehát a végidőkbeli nagy elszakadás jellemzői.
English
Tényleg egy nagy elszakadás, vagyis az Istentől való együttes elfordulás jellemzi a végidőket?
