Kérdés
A Biblia mit mond a munkamániáról?
Válasz
A munkamánia modern kifejezését a Bibliában értelemszerűen egyszer sem találjuk. A bibliai alapelvek azonban a munkamániásokról szóló diskurzusban is jól érvényesíthetők – vagyis azon embertársaink esetében, akiknél a karrier, a munka vagy a szolgálat iránti odaadás már-már a megszállottságig fajul. Bármiféle olyan fixáció, megrögzöttség, ami Isten kimeríthetetlen személyén kívül másra irányul, bálványnak számít.
Keresztény hívőként ügyelnünk kell arra, hogy a világ csábításai és gondjai ne vonják el figyelmünket a Krisztus iránti odaadásunkról vagy a családunk és barátaink iránti felelősségünkről. Lehetetlen állandóan dolgozni vagy gondolatainkban a munka körül forogni és egyidejűleg jó kapcsolatokat ápolni másokkal. A munkamánia óhatatlanul a család rovására megy. Amikor egy lelkipásztor vagy egy teljes munkaidőben szolgálatot teljesítő hit-munkás teret enged a munkamániának, akkor az így létrejövő kár akár még családja Istenről kialakított képére is negatívan hathat ki.
A munkamániás önnön testi egészségét is veszélyezteti, mivel a saját testi jóllétével való törődés általában nem éppen kap kiemelt elsőbbséget életében. Ugyanakkor az ilyen személy érzelmi egészsége is veszélyben forog, hiszen a munkamánia stressz és szorongás kialakulásához vezet. Mivel a munkamániás sosem képes lekapcsolni, és mindig a munkán jár az esze, egészségtelenül nagy feszültségben él, ezzel pedig a kiégés (“vállalati magyarul”: burn out) veszélyét kockáztatja. A szorongás egyes esetekben azonban csak még tovább mélyítheti a munkamániát, mivel a munkamániás fokozottan aggódni kezd jövője miatt, és így még inkább elkezd arra hajtani, hogy stabilitást és biztonságot nyújtson családjának, ami persze még több munkával eltöltött időt eredményez.
A munkamániás nagyjából ugyanúgy függ a munkájától, mint az alkoholista az alkoholtól. Az ilyen ember tehát csak ritkán pihen. Állandóan a következő eladás, üzleti ügy vagy elvégzendő feladat miatt aggódik. A munkamániás üzletembernek gyakran az is nehezére esik, hogy barátaiban csupán a barátot lássa, és nem a következő kínálkozó üzleti lehetőséget. A munkamániás lelkipásztor pedig azt kockáztatja, hogy az embereket inkább csak egy projekt segédeszközének vagy épp akadályának tekinti, sem mint olyan személyeknek, akiknek szükségük van arra, hogy szolgáljanak feléjük.
Keresztény hívőként az életünk középpontjában kevésbé a hivatásunk kell álljon, hanem inkább az, hogy a hivatásunk hogyan illeszkedik Isten életünkre vonatkozó tervéhez. A munka természetesen egy áldott tevékenység (már amennyiben az nem valamely bűn rendszeres elkövetését foglalja magába – a fordító megjegyzése). Az első ember személyesen Istentől kapott munkát (1.Mózes 2:15). Pál apostol sátorkészítő volt, aki “munkával és fáradsággal” fedezte megélhetése költségeit, hogy az általa meglátogatott gyülekezetnek nehogy valamiképp terhére legyen (2.Thesszalonikabeliekhez 3:8). Lukács evangelista orvos volt (Kolossébeliekhez 4:14). Persze ahhoz sem fér kétség, hogy a “főállású szolgálatban” is sok a munka. Jézus azt mondta, hogy imádkozzunk, hogy küldjön Isten “munkásokat az Ő aratásába” (Lukács 10:2). Azonban mind a szolgálat, mind a világi munka terén egyensúlyra van szükségünk. A pihenés és a kikapcsolódás épp úgy Isten tervének részét képezi, mint maga a munka (1.Mózes 2:2). Hogy kiderítsük, hogy vajon túlságosan sokat összpontosítunk-e a munkánkra, tegyük fel magunknak a kérdést, hogy mennyi időt töltünk azzal, hogy a munkánkra gondolunk, amikor éppen nem is dolgozunk. Ha a gondolataink inkább a munka-, és nem Isten körül, a család körül, vagy egyéb hasznos témák körül forognak, akkor lehetséges, hogy már veszélyben vagyunk.
Még mikor látszólag hétköznapi feladatokból vesszük is ki részünk, azokat is Isten dicsőségére kell végezzük. A jó munkamorált azáltal kell fenntartanunk állásunkban, hogy úgy végezzük dolgainkat, ahogy azt Krisztus is tenné helyünkben, vagyis becsületesen és a legjobb képességek szerint. Pál apostol így emlékeztette a kolossébeli gyülekezet híveit: “És mindent, a mit csak cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa” (Kolossébeliekhez 3:17). Krisztushoz hasonlóan mi is iktassunk be szüneteket, töltsünk időt szeretteinkkel, imádkozzunk és elmélkedjünk Isten Igéjén (lásd Márk 6:31 és Lukács 5:16).
Ha a munkamánia közvetlenül nem is hasonlítható a bálványimádáshoz, gyakran azonban mégis az önmagunk teljesítményébe vetett bűnös mértékű bizalom, a megelégedés hiánya és a helytelen prioritások melegágya. Mikor a munka viszont olyan sok energiát vesz el, hogy teljesen elvonja az ember figyelmét a Jézus Krisztussal való kapcsolatáról, akkor már igenis bálványimádásnak tekinthető. A munkánkra pusztán olyan lehetőségként kell tekintenünk, melyen keresztül tehetségünk és a keresett anyagi javak által előbbre juttathatjuk Isten országát. Stratégiai megközelítésre van tehát szükségünk, és egyben törekednünk kell a kiegyensúlyozott életre.
English
A Biblia mit mond a munkamániáról?
