Kérdés
Ha a Máté 6:31-es igeversének állítása igaz, akkor miért nincs emberek millióinak mit ennie, innia, vagy viselnie?
Válasz
Jézus a hegyi beszédben a következőket mondta: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van" (Máté 6:31-32). Ezen igeszakasz helyes megértéséhez először is az szükséges, hogy beazonosítsuk, Jézus mit tanít, és mit nem.
Jézus nem a teljes világra kiterjedő éhezés és szegénység varázsütésre történő felszámolásáról tanít. Sőt, Jézus egy később elhangzó szózatában épp azt mondta, hogy "szegények mindig lesznek köztetek" (Márk 14:7, EFO). Nem arról van tehát szó, hogy egy általános érvényű, átfogó ígéretet tett volna arra nézvést, hogy a világon mindenkinek mindig meglesz az élethez szükséges minden elképzelhető java. A hegyi beszédben Jézus kifejezetten a tanítványaihoz-, nem pedig a nagyközönséghez szól (Máté 5:1-2); azokhoz beszélt tehát, akik, akik már elkötelezték maguk az Ő követése mellett, tanítását pedig életük alapjává tették. Akik Krisztust követik, azoknak tehát nem kell aggódniuk az élelem és a ruházat miatt.
Jézus azonban még a tanítványainak sem ígér állandó, fennakadás nélküli étel- és italellátást, mindig új ruházatot. A Máté 6:32 igeverse csupán azt tanítja, hogy a mennyei Isten minden szükségletükről tud. Annak tudata, hogy Isten ismeri a szükségleteinket, megnyugtatóan kell hasson az életünkre. Nem létezik tehát olyan körülmény, ami aggodalomra adhatna okot. Az persze lehet, hogy bizonyos szükségletekből egy ideig hiányt szenvedünk, de hívőként nem bosszankodunk, nem panaszkodunk, és nem folyamodunk valami világi cselhez, hogy a kívánt dologra szert tegyünk.
Pál apostol egy élő példa Isten újjászületett gyermekére, márpedig ő sokszor nélkülözött: "...éhségben és szomjúságban, gyakorta való bőjtölésben" végezte szolgálatát (2Korinthus 11:27). Testi nélkülözése azonban valójában Isten akaratának felelt meg, az Apostolok Cselekedetei 9:16 igeversben ugyanis a következőket mondja az Úr: "Mert én megmutatom néki [azaz Pálnak], mennyit kell néki az én nevemért szenvedni". Pálnak azonban minden szorongattatása között is mindig volt annyija mindenből, amennyire az Úr szolgálatához szüksége volt.
A Zsidókhoz írt levél olyan hívő emberekről számol be, akik szintén üldöztetést szenvedtek el - adott esetben javaik teljes elvesztésééig: "Mások pedig megcsúfoltatások és megostoroztatások próbáját állották ki, sőt még bilincseket és börtönt is. . . . juhoknak és kecskéknek bőrében bujdostak, nélkülözve, nyomorgattatva, gyötörtetve" (Zsidókhoz 11:36-37). Jézus a Máté evangéliumának 6. fejezetében elhangzott ígérete tehát nem arra vonatkozik, hogy mindig meglesz mindenünk, amire a kényelmes élethez szükségünk lehet, hanem arra, hogy a Mennyei Atyánk méltó a bizalmunkra - még a szűkös időkben is.
A Máté 6:31-32 igerészének tanúsága szerint Jézus azt tanította, hogy Isten gyermekeinek nincs okuk aggodalomra. Isten ismeri minden szükségünket, és Isten jó. Nem hagyja, hogy a valós szükségeink betöltetlenül maradjanak, hanem gondviselésében az általa rendelt időben gondoskodik gyermekei jólétéről.
Jézus arra is tanítja tanítványait, hogy az életükben való dolgok között fontossági sorrendet kell felállítsanak. Az örökkévalóság ügyeit földi szükségleteink elé kell helyezzük: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6:33). Tegyük tehát az Urat életünk első helyére; törekedjünk arra, hogy szent életet éljünk, és "ezek mind" - vagyis az evilági anyagi dolgok - megadatnak nekünk. Isten, Akinek minden az abszolút irányítása alatt áll, gondoskodik arról, hogy mindened meglegyen, amire szükséged van - a saját javadra, és az Ő dicsőségére.
A valós szükségletek pontos meghatározását gyakran erősen szubjektív képzetek homályosítják el (kifejezetten az utolsó és a jelen századunkban). Jézus egyedül az élelmet és a ruházatot sorolja a fizikai szükségleteink közé - minden, ami ezen túl megy, már nem számít valóban alapvető dolognak (lásd még 1Timótheus 6:8). Fontos, hogy hagyjuk, hogy Isten határozza meg a "szükségleteinket"; Ítélje csak meg Ő, hogy mi a legjobb számunkra.
A világon kétségkívül nagy a nyomor és sokan nélkülöznek. Viszont ez nem annak az eredménye, hogy Isten nem tartotta volna be ígéretét. Egyesek szerencsejáték, részegeskedés, lustaság, kapzsiság stb. következtében szenvednek hiányt élelemben és ruházatban - legalábbis az egyén szintjén vizsgálva a problémát. Átfogó, társadalmi szinten azonban még jóval nagyobb számban nélkülöznek alkalmatlan kormányok, korrupt vezetők, vagy igazságtalan háborúk miatt. Ezekért a gonoszságokért bizonyosan nem Isten a felelős (lásd 1János 1:5).
Isten jó, ismeri a szükségleteinket, és képes tökéletesen gondoskodni rólunk: "Gyermek voltam, meg is vénhedtem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, a magzatja pedig kenyérkéregetővé" (Zsoltárok 37:25). Végtére azonban az Úr azon ígérete kell elégedettségünk valós forrásává váljon, mely szerint Ő mindig velünk marad: "Fösvénység nélkül való legyen a magatok viselete; elégedjetek meg azzal, a mitek van; mert Ő mondotta: Nem hagylak el, sem el nem távozom tőled" (Zsidókhoz 13:5).
English
Ha a Máté 6:31-es igeversének állítása igaz, akkor miért nincs emberek millióinak mit ennie, innia, vagy viselnie?
