Tényleg minden okkal történik?


Kérdés: Tényleg minden okkal történik?

Válasz:
Minden okkal történik? A rövid válasz „igen", mert Isten szuverén, és nincsenek véletlenszerű, Isten akaratán kívül eső események. Lehet, hogy Isten célja rejtve marad előttünk, de biztosak lehetünk abban, hogy minden eseménynek oka van.

A János 9-ben található ember vakságának is oka volt, noha a tanítványok félreértelmezték az okot (János 9:1-3). Oka volt a rossz bánásmódnak, amelyben József részesült, noha a testvérei célja merőben más volt, mint Istené, aki megengedte, hogy rosszul bánjanak vele (1Mózes 50:20). Oka volt Jézus halálának: a jeruzsálemi vezetőknek megvolt a maguk rossz szándékú oka, és Istennek is megvolt a maga igazságos oka. Isten szuverenitása még a legkisebb teremtményekre is kihat: „egy sem esik le [a verebek közül] a földre Atyátok tudtán kívül" (Máté 10:29).

Számos tényező segít megérteni, hogy minden okkal történik: az ok-okozati összefüggések törvénye, az eredeti bűn tana és Isten gondviselése. Mindez azt igazolja, hogy minden okkal történik, nem pedig véletlenül vagy önkéntelenül.

Először is, ott van az ok-okozat természeti törvénye, más néven a vetés-aratás törvénye. Pál azt mondja: „Ne tévelyegjetek: Istent nem lehet megcsúfolni. Hiszen amit vet az ember, azt fogja aratni is: mert aki a testének vet, az a testből arat majd pusztulást; aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből fog aratni örök életet (Galata 6:7-8). Ez azt jelenti, hogy miden elkövetett tett vagy kimondott szó mögött, akár jó, akár rossz, bizonyos elkerülhetetlen következménye lesz (Kolossé 3:23-25). Megkérdezheti valaki: „Miért vagyok börtönben? Van ennek valami oka?" és az lehet a válasz, hogy „Azért, mert kiraboltad a szomszéd házát, és elkaptak." Ez az ok-okozati összefüggés.

Mindennel, amit teszünk, vagy a testnek vagy a Léleknek vetünk. Azt fogjuk aratni, amit vetünk, és olyan mértékben fogunk aratni, amilyenben vetünk. „Tudjuk pedig, hogy aki szűken vet, szűken is arat, és aki bőven vet, bőven is arat" (2Korinthus 9:6). Az a hívő, aki Lélekben jár, és a Léleknek vet, az lelki aratásban részesül. Ha bőkezűen vetett, a termés is bőséges lesz, ha nem ebben az életben, akkor a következőben. Ezzel szemben az, aki a testnek vet, az egy Isten áldásait nélkülöző életet fog aratni, mind ebben, mind az elkövetkező életben (Jeremiás 18:10, 2Péter 2:10-12).

Bizonyos dolgok okai gyakran visszavezethetők az Éden kertjében bekövetkezett eredendő bűnre. A Biblia világosan kimondja, hogy a világ átok alatt van (1Mózes 3:17), ami erőtlenségeket, betegségeket, természeti katasztrófákat és halált eredményezett. Mindezt, noha Isten végső soron mindent kézben tart, a sátán néha arra használja, hogy nyomorúságot bocsásson az emberekre (ld. Jóba 1-2, Lukács 9:37-42, 13:16). Feltehetjük a kérdést: „Miért kaptam el ezt a betegséget? Van valami oka?" A válasz az alábbiak közt keresendő: 1. „Azért, mert egy bukott világban élünk, és mind ki vagyunk téve a betegségeknek." 2. „Azért, mert Isten próbára tesz és erősíti a hited." 3. „Azért, mert Isten az Ő szeretetében a Zsidók 12:7-13 és az 1Korinthus 11:29-30 szerint fegyelmez."

Aztán ott van az, amit isteni gondviselésnek hívunk. A gondviselés tana szerint Isten csendben és láthatatlanul munkálkodik a teremtés által, hogy igazgassa az eseményeket. Isten az Ő gondviselésében természetes folyamatok révén valósítja meg célját a teremtett világban és a társadalomban. Minden okozat visszavezethető egy természetes okra, és nem történik utalás csodára. Abbéli igyekezetében, hogy megmagyarázza a dolgok miértjét, a legtöbb, amit az ember tehet az, hogy „véletlen egybeesésnek" tekinti.

A hívő azt vallja, hogy Isten hozza létre a véletleneket. A hitetlen az effajta gondolkodást elveti, mert szerinte a természetes okok mindenre magyarázattal tudnak szolgálni anélkül is, hogy Istent bevennék az egyenletbe. Ennek ellenére a Krisztus követői teljes mértékben meg vannak győződve erről a mély igazságról: „Tudjuk azonban, hogy akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál, azoknak, akiket elhatározása szerint elhívott" (Róma 8:28).

Az Eszter könyve jó példa Isten aktív gondviselésére. Vásti elvetése, Eszter kiválasztása, a gyilkosok cselszövése, Hámán gőgje, Márdokeus bátorsága, a király álmatlanság, Zéres vérszomja és a tekercs felolvasása – minden, amiről a könyvben olvasunk – mind azt a célt szolgálta, hogy Isten megszabadítsa a népét. Noha Istenre egyszer sem történik utalás a könyvben, gondviselése, amely a „véletlenekben" nyilvánul meg, egyértelmű.

Isten folyamatosan munkálkodik népe életében, és jósága mindent jó véghez visz (Filippi 1:6). Életünk eseményei nem pusztán természeti okok és véletlenek eredményei. Isten rendeli el őket, és a javunkra kívánja fordítani. Gyakran nem ismerjük fel Isten rejtett vezetését vagy védelmét az életünk eseményeiben. De amikor visszapillantunk a múlt történéseire, tisztábban látjuk a keze munkáját, még a tragédiák idején is.

English


Vissza a magyar oldalra
Tényleg minden okkal történik?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől