Kérdés
Mit jelent a mindennapi kenyerünkért imádkozni?
Válasz
A “Mi Atyánk”, vagyis az az ima, amellyel Jézus arra tanította követőit, hogyan kell imádkozniuk, jól ismert a keresztények körében. Sokan monoton mormolással, a halovány liturgia egyik kötelező részeként mondják csak fel; mások azonban az Istennel töltött elcsendesedésükben minden egyes elemén behatóan elmélkednek, és az ima helyes felépítésének átfogó modelljeként tekintenek rá. A szóban forgó fohász Máté evangéliumának 6:9-13, valamint Lukács evangéliumának 11:2-4 igerészében van feljegyezve, egyik részlete pedig következőképp hangzik: “A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma” (Máté 6:11).
E kérés elsődleges és legkézenfekvőbb jelentése Isten fizikai eltartására irányul. Lehet, hogy Jézus az izraeliták mannával való táplálására is utalt, vagyis arra az égből való eledelre, amivel Isten pusztai vándorlásuk teljes ideje alatt ellátta őket (2.Mózes 16:4-12; 5.Mózes 8:3; János 6:31). Istenre gondviselőnkként tekintünk, hiszen bízunk abban, hogy Ő minden nap betölti szükségleteinket. Ez persze nem azt jelenti, hogy elvárjuk tőle, hogy szó szerint mannát zúdítson ránk, sokkal inkább annak a megértése ez, hogy Ő az, Aki gyümölcsözővé teszi a munkánkat, sőt, néha csodálatos módon tölti be fizikai igényeinket. Röviddel azután, hogy megtanította követőit helyesen imádkozni, Jézus az aggodalmaskodásról beszélt. Így szólt: “Azért azt mondom néktek: Ne aggodalmaskodjatok a ti éltetek felől, mit egyetek és mit igyatok; sem a ti testetek felől, mibe öltözködjetek. Avagy nem több-é az élet hogynem az eledel, és a test hogynem az öltözet? . . . Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Máté 6:25, 33). A “Mi Atyánkban” a mindennapi kenyérért való könyörgést érdekes módon megelőzi az Isten országának eljövetelére vonatkozó kérés.
A mindennapi kenyér kérése azonban korántsem csak a fizikai ellátásra vonatkozik. Azt is magában foglalja, hogy ezen ima elhangzásakor valójában arra kérjük Istent, hogy a kevésbé kézzelfogható szükségleteinkről is gondoskodjon. A Máté 7:7-11 igerész tanúsága szerint Jézus a következőket mondta: “Kérjetek és adatik néktek; keressetek és találtok; zörgessetek és megnyittatik néktek. Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik. Avagy ki az az ember közületek, a ki, ha az ő fia kenyeret kér tőle, követ ád néki? És ha halat kér, vajjon kígyót ád-e néki? Ha azért ti gonosz létetekre tudtok a ti fiaitoknak jó ajándékokat adni, mennyivel inkább ád a ti mennyei Atyátok jókat azoknak, a kik kérnek tőle?!”. A jó szülők nyilván nem csupán azt adják meg gyermekeiknek, amire a fizikai létezéshez szükségük van, hanem egyéb gyakorlati, érzelmi és kapcsolati szükségleteiket is betöltik. Isten minden jó és tökéletes ajándék adományozója (Jakab 1:17). “A ki az ő tulajdon Fiának nem kedvezett, hanem őt mindnyájunkért odaadta, mimódon ne ajándékozna vele együtt mindent minékünk?” (Rómabeliekhez 8:32).
Isten már betöltötte legnagyobb lelki szükségletünk, mikor Krisztus által megbocsátásban részesített minket és helyreállította a Vele való kapcsolatunk (Kolossébeliekhez 2:13; 2.Korinthusbeliekhez 5:17, 21; János 20:31). Ő azonban nem áll meg itt, hanem tovább is megy. Jézus az “élet kenyerének” nevezi magát (János 6:35). “Ő benne vala az élet, és az élet vala az emberek világossága” (János 1:4). Jézus kijelenti, hogy Ő azért jött, hogy nekünk túláradó életünk lehessen, hogy bővölködhessünk Őbenne (János 10:10). Megváltásával nem “csupán” az örökkévalóságra pecsételt el minket, hanem már most is haszonélvezői lettünk az Istennel való helyreállított kapcsolatnak. Naponta keressük az Ő arcát, Ő pedig napról napra megújít minket (2.Korinthusbeliekhez 4:16). A szőlőtő szüntelen táplálja a szőlőágat (János 15:5).
Igen, Isten fizikai szinten is fenntart minket, de életünk kevésbé kézzelfogható szükségleteit is Ő tölti be. Sőt – messze ezek felett – szellemi szükségleteinket is Ő elégíti ki. Ő a kenyér, amely megelégít minket lelki éhségünkben. Ő a teljes belső lényünk fenntartója. Amikor mindennapi kenyerünkért Istenhez folyamodunk, alázatosan elismerjük, hogy egyedül Ő mindannak az adományozója, amire szükségünk van. Nap nap után, lépésről lépésre Vele haladunk életünk útján. Nemes-egyszerű, gyermeki hittel nézünk rá, tudván, hogy Ő pontosan azt adja, amire szükségünk van, épp akkor, amikor arra szükségünk van – az élet minden egyes területén.
English
Mit jelent a mindennapi kenyerünkért imádkozni?
