Kérdés
Milyen Isten valójában?
Válasz
Világtörténelmünk minden kultúrájának volt valamilyen elképzelése arról, hogy milyen is Isten valójában. Egyes népek úgy hitték, hogy Isten az időjárás ura, így olyan képeket alkottak róla, melyeken villámokat szóró viharistenként ábrázolták. Ilyen volt a kánaánita népek által széles körben magasztalt Baál, de a kígyó képében tisztelt Zeusz is, akinek a nevéből származik a latin "theos", azaz isten szó is. Sok emberi kultúra annak tényéből indult ki, hogy Isten mindenek feletti hatalommal bír, így a teremtett világ legerőteljesebb (teremtett) dolgát, a Napot, tisztelték Istenként (lásd Rá-kultusz Egyiptomban). Számos nép felfogása szerint Isten a teremtett világ minden dolgában jelen van, így mindenben az isteni jelleget keresték és tisztelték (lásd pl. a sztoikus filozófia panteizmusa). Mások arra mutattak rá, hogy Isten emberi értelmünkkel meg nem ragadható, meg nem ismerhető, így az agnoszticizmus (gnózis=tudás; "a"=fosztó-képző) bölcselete felé fordultak. Ők voltak azok, akik az egymást kölcsönösen kizáró ellentétek szintézisével egy "Ismeretlen Istennek" állítottak szobrot (Apostolok Cselekedetei 17:23).
Mindezen feltételezésekben közös vonás, hogy csak féligazságokat tartalmaznak Istenről. Az igazság és hazugság effajta keveredése hűen rámutat ezen vélt bölcsességek forrására, hiszen egy kút nem adhat egyidejűleg édes és keserű vizet, avagy az önmagában megosztott ház nem állhat meg örökké. Helyes az az állítás, mely szerint Isten az egész időjárást (és ezzel a termények kifejlődését) irányítja, ugyanakkor az időjárásnál lényegesen nagyobb-, és mérhetetlenül kisebb rendszerek irányítása is az Ő kezében van. Igen, Isten hatalmának nagysága valóban lenyűgöző, ellenben lényegesen nagyobb hatalommal bír, mint a Nap, annak minden erejével együtt. Az is igaz, hogy Isten mindenben jelen van, ugyanakkor minden felett is áll, azaz transzcendens természetű. És bár igaz, hogy korlátolt emberi állapotunkban rengeteg dolgot nem érthetünk működéséből, Isten mégis megismerhető. Csak azért van lehetőségünk megismerni Őt, mert ezt Ő maga rendelte így, Ő maga jelentette ki Önmagát nekünk a Szentírásban. Az Ő akaratát cselekvőket már nem hívja szolgáknak, hiszen a szolga nem tudja, hogy Ura mit csinál, Isten élő Igéjében azonban teljesen feltárta magát előttünk (János 15:15). Az összes csillag együttes fényénél is világosabb, hogy Isten meg akarja ismertetni magát velünk (Zsoltárok 46:11).
Norman Geisler és Frank Turek a "Nincs elég hitem ahhoz, hogy ateista legyek" című könyvében a következő megállapításokat teszi:
• Az igazságot sosem találjuk fel, csupán feltárjuk azt. Az igazság, akkor is igazság, ha azt senki sem ismeri, tehát az igazság léte független annak ismeretétől. Nyilvánvalóan nem attól a naptól fogva létezik gravitáció, hogy Newton azt matematikai tételek által megragadhatóvá tette számunkra.
• Az igazság nem helyzetfüggő, így kulturális kontextustól sem függ. Az igazság minden ember számára, minden helyen és minden időben egységesen igaz (kettő meg kettő eredménye mindig négy, függetlenül a kortól, a helytől, az értelmező szociokulturális hátterétől, a bőrszínétől vagy a nemétől).
• Az igazság valós mivolta még akkor is változatlan, ha az igazságról alkotott fogalmaink változnak. Mikor újra elkezdték hinni, hogy a Föld nem sík, akkor a Föld valós alakjára vonatkozó igazság nem változott meg (újra), csupán a bolygónkról alkotott képünk.
Mikor tehát azt tudakoljuk, hogy Isten valójában milyen, akkor csupán az elmélkedésünk előtt már régen létező igazságokat tárhatjuk fel.
Mielőtt mindenek lettek, Isten már volt. A Szentírás sosem érvel Isten létezése mellett, hanem egyszerűen kijelenti azt. Isten létezésének ténye magától értetődő kell legyen mindazon dolgokat szemlélve, melyeket teremtett (Zsoltárok 19:2-7). A Teremtés könyvének-, és egyben a Szentírás (sorrendileg!) első könyvének első sora kimondja: "Kezdetben teremté Isten az eget és a földet." Ez egy egyszerű, de mégis nagyon erőteljes kijelentés. A világegyetem energiából, tér-időből, anyagból és antianyagból stb. áll. Ezek az "elemek" mind Isten Szavára, az Ő parancsára, álltak elő. Einstein általános relativitáselmélete szerint az idő, a tér, és az anyag mind egy és ugyanazon meghatározható kiindulási ponttal rendelkezik. Az ok-okozat törvénye értelmében minden, aminek kezdete van, annak egy bizonyos kiváltó okkal is rendelkeznie kell. Ez, a csúnyán csak kiváltó oknak nevezett valami, tulajdonképpen nem is valami, hanem egy bizonyos Valaki, maga Isten. Ő minden látható és láthatatlan Teremtője. A teremtés az Úr alábbi vonásairól, minőségeiről tesz tanúbizonyságot: Isten öröktől fogva létezik (azaz az idő létezése előtt is létezett), Ő az, Aki előidézi saját létezését (Zsoltárok 90:2), Isten mindenható (Jóel 1:15), és teljes teremtése felett Úr (Zsoltárok 97:9).
Az az Isten, Aki mindent létrehozott, mindent irányít is. Ő korlátlan hatalmú uralkodó-, azaz szuverén Úr mindenek fölött (Ézsaiás 46:10). Isten teremt minden egyes dolgot, minden az Ő tulajdonát képezi, így belátása szerint cselekedhet mindennel — az Ő kezét senki sem foghatja meg. A legvégső, illetve a legelső "kiváltó ok" mindenre és mindenekre kihat.
Választott szócsövén, Ézsaiás prófétán keresztül, így mutatja be magát az Úr: "Én vagyok az Úr, a ki mindent cselekszem, a ki az egeket egyedül kifeszítem, és kiszélesítem a földet magamtól" (Ézsaiás 44:24). A következő igeversben annak lehetünk tanúi, amint Isten bölcsességében"...a hazugok jeleit megrontja, és a varázslókat megbolondítja, a bölcseket megszégyeníti, és tudományukat bolondsággá teszi" (Ézsaiás 44:25). Nyilvánvaló, hogy olyan Istenünk van, Akinek hatalma van megcselekedni bármit, amit csak akar.
"Az Isten lélek" (János 4:24), így teljességében egyik teremtményével — még a képe hasonlatosságára formált emberrel — sem ábrázolható. Ez lehet az egyik oka annak, hogy Isten miért tiltja a bálványok létrehozását. Minden olyan alkotás, mely kimondatlanul is azt állítja, hogy teljességgel leképezi Istent, vagy teljességgel képes egy-egy teremtménye lényét visszatükrözni, istenkáromlásnak minősül (2.Mózes 20:4-6). Isten soha-örökké nem változik (Malakiás 3:6), Ő mindentudó (1.János 3:20) és mindenben jelenlévő, azaz omniprezens (Zsoltárok 139:7-13). Isten háromszor is szent, minden cselekedetében és útjában dicső (Ézsaiás 6:3). Ő a tökéletes Igazság (5.Mózes 32:4), így jogosan és igazságosan ítél minden bűnt és hamisságot (Júdás 1:15).
Isten bírói mivolta egy további tulajdonságát fedi fel teremtményei előtt: Isten egy erkölcsi entitás. A keresztény író, C.S. Lewis "Keresztény vagyok! " című könyvében úgy érvel, hogy a természetben megfigyelhető törvényekhez hasonlóan (úgy mint a gravitáció, entrópia stb.) léteznek megfigyelhető erkölcsi törvényszerűségek is. Erről így ír saját szavaival: "Először is, az emberi lények — valami különös okból kifolyólag — világszerte azzal a furcsa ötlettel állnak elő, hogy egy bizonyos módon kell viselkedniük, majd pedig egyszerűen görcsösen ragaszkodnak ehhez a gondolathoz. Másodszor pedig, valójában nem is viselkednek úgy, mint ahogyan azt előzetesen megszabták. Bár a törvény jelentését értik, és felfogják annak szándékát is, mégis áthágják azt. Ebből a két tényből vezetendő le a racionális gondolkodás minden ága, mely saját magunk-, és a minket körülvevő világ megismerésére irányul." Annak ellenére, hogy a jó és a rossz tartalmi jelentését illetően eltérő felfogások léteznek, az a hit, hogy a jó és a rossz márpedig létezik, teljesen egyetemes. Ennek pedig éppen az az oka, hogy Isten jelleme e módon is visszatükröződik saját képére alkotott teremtményeiben (1.Mózes 1:26; Prédikátor 3:11).
Mikor Jézus Krisztus megjelent világunkban, akkor az Atyát dicsőitette mindenben és mindennel, amit tett és mondott (János 14:7-9). Lényével magát az Atyát mutatta meg nekünk. Csak Isten egyszülött Fia által érthettük meg igazán, hogy Isten fő célja az, hogy minden elveszett teremtményét megkeresse és Magához térítse (Lukács 19:10). Isten minden szenvedésünkben és örömünkben együttérez velünk (Máté 14:14), kegyelmes orcáját fordítja felénk (Lukács 6:36), és megbocsátásával veszi körbe a töredelmes szívűeket (Máté 9:1-8). Jézusnak adatott minden ítélet, így személyével Isten azt is félreérthetetlenül jelzi, hogy az Úr meg fogja ítélni a meg nem tért bűnösöket, a meg nem bánt bűnt (Lukács 13:5). Isten ki nem érdemelt kegyelme helyett Isten haragja marad mindazokon, akik gonoszságban élnek, és tudatosan ellenállnak az igazság elfogadásának (Máté 23. fejezete).
Jézus Krisztus személye azonban mindenekelőtt azt mutatta meg nekünk, hogy Isten maga a Szeretet (1.János 4:8). Isten irántunk való szeretete miatt küldte el egyszülött Fiát a világba (János 3:16). Isten irántunk való szeretete jeléül tette le értünk saját életét a kereszten (Rómabeliekhez 5:8). Szeretete mindmáig szüntelenül megtérésre hívogat minket, arra hogy megízleljük az Ő kegyelmének jóságát, hogy megtapasztalhassuk, milyen Isten gyermekévé válni (1.János 3:1).
English
Milyen Isten valójában?
