Miért tesz Isten próbára minket?


Kérdés: Miért tesz Isten próbára minket?

Válasz:
Amikor azt kérdezzük, hogy miért tesz minket próbára Isten, vagy miért engedi, hogy próbák érjenek, akkor elismerjük, hogy a próbák valóban tőle származnak. Amikor Isten megpróbálja a gyermekeit, nagyon értékelendő dolgot tesz. Dávid kifejezetten kereste a próbatételt, és arra kérte Istent, vizsgálja meg a szívét és elméjét, és derítse ki, hogy hűek-e hozzá (Zsoltárok 26:2, 139:23). Amikor Isten megpróbálta Ábrámot Izsák feláldozásával, Ábrám engedelmeskedett (Zsidók 11:17-19), és az egész világ előtt megmutatta hitét. Mind az Ó-, mind az Újszövetségben a próbaként fordított szó jelentése: vizsgálat révén igazol. hogy ő a hit atyja (Róma 4:16). Így amikor Isten próbára teszi gyermekeit, az a célja, hogy igazolja: a hitünk valódi. Nem Istennek van szüksége erre a bizonyítékra, hiszen Ő mindent tud, hanem nekünk akarja bebizonyítani, hogy a hitünk valódi, valóban a gyermekei vagyunk, és semmilyen próba sem foghat ki a hitünkön.

A magvető példázatában Jézus úgy azonosítja azokat, akik elbuktak, mint akik az Isten igéjét örömmel fogadják, de amikor eljön a próbák ideje, elbuknak. Jakab azt mondja, hogy a hitünk megpróbáltatása kitartást eredményez, amitől érettebb keresztyénekké válunk (Jakab 1:3-4). Jakab tovább megy, és azt mondja, hogy a próba áldás, mivel, miután a próba véget ért, és mi „kiálltuk a próbát", elnyerjük „az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek" (Jakab 1:12). A próbatételek a mennyei Atyától származnak, aki mindent a javukra munkál azoknak, akik Őt szeretik, és arra hívattak, hogy Isten gyermekei legyenek (Róma 8:28).

A próbák különböző formákban jelentkeznek. Amikor keresztyénné válunk, gyakran ki kell lépnünk a komfortzónánkból, bele az ismeretlenbe. Ha a próbák során kitartunk, az lelki érettséget és teljességet eredményez. Ezért írta Jakab: „Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek" (Jakab 1:2). A hit próbája jelentkezhet apró, hétköznapi bosszúság formájában, de komoly nyomorúság (Ézsaiás 48:10) és ördögi támadás (Jób 2:7) formájában is. Bármi is legyen a próba forrása, az csak javunkra válik, ha átmegyünk azon, amit Isten megengedett.

Jób története tökéletes példa arra, hogy Isten megengedi, hogy az ördög egy szentet próbára tegyen. Jób türelmesen elszenvedte a próbákat, és „[nem] vétkezett. Nem vádolta Istent" (Jób 1:22). Jób megpróbáltatásának története azonban azt is bizonyítja, hogy Sátán csak olyan mértékben tud minket megpróbálni, amilyenben Isten szuverén uralma megengedi neki. Egy démon sem tud azon felüli megmérettetésnek vagy szenvedésnek kitenni, mint amennyit Isten elrendelt. Minden próbatétel Isten tökéletes célját szolgálja a mi javunkra.

Számos példát találunk a próbatételek pozitív hatásaira. A zsoltáros a megmérettetést az ezüst tisztításához hasonlítja (Zsoltárok 66:10). Péter úgy beszél a hitünkről, mint ami „sokkal értékesebb… [az] aranynál", és ezért kell különböző megpróbáltatásokat elszenvednünk (1Péter 1:6-7). Hitünk megpróbálása során Isten erős tanítványokká formál, akik valóban hitben járnak, nem látásban (2Korinthus 5:7).

Amikor az élet viharait tapasztaljuk, olyanok kell legyünk, mint az a fa, amely mélyebbre ássa gyökereit, hogy jobban megkapaszkodhasson a talajban. Nekünk is mélyebbre kell ásnunk a gyökereinket Isten igéjébe, és meg kell kapaszkodnunk ígéreteiben, hogy bármilyen vihart ki tudjunk állni.

A legvigasztalóbb dolog az, hogy tudjuk: Isten soha nem engedi, hogy nagyobb próba érjen, mint amekkorát ereje révén el tudunk hordozni. Kegyelme számunkra elég, és ereje a mi erőtlenségünkben lesz teljes (2Korinthus 12:9). „Ezért – mondja Pál – a Krisztusért örömöm telik erőtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldöztetésekben és szorongattatásokban; mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős" (2Korinthus 12:10).

English


Vissza a magyar oldalra
Miért tesz Isten próbára minket?