Miért kellene érdekeljen, hogy Isten létezik?


Kérdés: Miért kellene érdekeljen, hogy Isten létezik?

Válasz:
Milliónyi elmélet létezik nemcsak Isten természetéről, hanem magáról a létezéséről is. Az emberek korlátozott felfogóképességgel rendelkeznek a közvetlen környezetük és az egész világegyetem komplexitásáról. A dolog iróniája, hogy Isten természete nem az érthetetlenségről szól, hanem a békességről. Az 1Korinthus 14:33 ezt állítja: „Mert Isten nem a zűrzavarnak, hanem a békességnek Istene". A zűrzavart nem úgy lehet leküzdeni, hogy teljesen eldobjuk a kérdést, hanem úgy, hogy arra figyelünk, akit sokan szándékosan figyelmen kívül hagynak (Filippi 4:6-7).

Őszintén foglalkoznunk kell az emberiséget érintő valós, konkrét problémákkal, mint például a szegénység, írástudatlanság, betegségek; és igaz, hogy az Isten létezése és természete feletti viták elterelhetik a figyelmünket ezekről a kérdésekről. Akkor miért kellene bárkit is érdekeljen, hogy létezik-e Isten? A hívők számára ez mindenek felett egy teológiai kérdés. A hitetlenek számára ez pusztán egy filozófiai kérdés. Az agnosztikusok számára a teológia nem több emberi kitalációnál, és az Isten létezését vitató kérdés értelmetlennek tűnik.

A Biblia bemutatja, hogy miért fontos Isten létezése. Isten szent természete szemben áll az ember (bűnös) természetével, és a Biblia megtanítja az embereknek, hogy mi a jó, és mi a rossz. Bíró nélkül nincs végső tekintély, aki mérlegelni tudja az általunk felállított értékeket (Zsoltárok 19:7-11). Ki mondja meg, hogy ez jó, az meg rossz? Miért hárul ránk a felelősség, hogy segítsünk a rászorulókon? Milyen tekintély alapján kell fellépnünk az írástudatlansággal szemben? Ha nincs Isten, és az élet nem több az erősebb túlélésénél, akkor miért kellene az éhezők ellátásával foglalkoznunk? Milyen mércére alapozzuk az erkölcsiségünket?

Isten kijelenti számunkra a lényegét: „Vagyok, aki vagyok" (ld. 2Mózes 3:3-15). Ez az állítás arról szól, hogy Isten önmagában létező, és teljesen független attól, hogy milyennek képzelik Őt el az emberek. Mindent magában foglal, és Ő maga a jó mércéje. A Zsoltárok 19:1-6 egy gyönyörű képet fest Isten örök természetéről és a teremtett világról, amely bemutatja ezt a természetet.

Isten létezésének kérdése azért fontos, mert gyakorlati szinten, ha Isten létezik, akkor jó eséllyel kapcsolatot próbál velünk létesíteni, és ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, bizonyos követelményeknek eleget kell tenni. Szóval ez a kérdés mindennek a lényege. Vagy Isten képmására teremtettünk, vagy nem. A szeretet és együttérzés vagy része Isten természetének (és ennélfogva bennünk is tükröződnie kell), vagy csak holmi biológiai tévedés termékei (és ennélfogva szükségtelenek). Létünknek annak függvényében van (vagy nincs) jelentősége, hogy létezik-e (vagy nem) Isten. Az emberiség ideiglenes, anyagi kérdéseivel fontos foglalkozni, de sokkal fontosabb az emberek örök, lelki kérdéseivel törődni.

A Biblia azt mondja, hogy az emberiséget megrontotta a bűn. Ami azt illeti, a világot sújtó égető problémák végső soron a bűn következményei. Isten létezésének kérdése így rendkívül fontos, hiszen Isten létezését figyelmen kívül hagyni azt jelenti, hogy figyelmen kívül hagyjuk a bűnt, és ez által a világ problémáinak a gyökerét nem vizsgáljuk meg.

Szerencsére Isten készített egy utat, hogy megbocsáthasson és helyreállíthassa a közösséget magával a Jézus Krisztusba vetett hit által (János 3:16, Róma 3:21-26). A bűnös ember lelkileg halott, és gyakran elutasít mindent, ami az egy igaz Istennel kapcsolatos. A János 3:19 ezt mondja: „Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek" (Egyszerű). Isten az, aki elvezet minket a Fiába vetett hitre a Szentlélek által (János 6:41-51). Az üdvösség Isten ajándéka az egész emberiség számára (János 3:16). Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy elhiggyük, amit Isten mond, és engedjünk Lelkének. Ennek az üzenetnek az érvényessége nyilván Isten létezésén alapul.

Miért próbálnak emberek meggyőzni másokat az Istennel kapcsolatos nézeteikről? Miért nem tartják meg a keresztyének a hitüket maguknak és gyakorolják otthon és a gyülekezetben, ahogy gyakran fel is szólítják őket erre? Sok hívőt az motivál, hogy azt szeretnék, ha mindenkinek volna lehetősége közösséget ápolni Istennel. Ugyanakkor a keresztyénség önmagában véve evangelizáló jellegű. Egyike Jézus utasításainak az volt, hogy terjesszük az evangéliumot, és szerezzünk tanítványokat. Ezt szeretetből tesszük, és ez a keresztyén hit egyik alapelve.

Noha Istent senki sem látta, számos módon kijelenti magát számunkra. Először, Isten a teremtésben jelentette ki magát (Róma 1:20). A nyitott megfigyelő szétnéz maga körül, és Isten keze munkáját látja, és egész életében a fizikai világ összetettségében és egymásrautaltságában gyönyörködik. A Szentírás azt állítja, hogy bolondság tagadni Isten létét (Zsoltárok 14:1). Isten úgy alkotta meg az univerzumot és benne minket, hogy képesek legyünk ezt bizonyos szintig megérteni. A Szentírás egyértelműen azt tanítja, hogy Isten mindent megadott számunkra, ami révén felismerhetjük létezését (Jób 38).

Isten az igéjében szintén kijelenti magát (Zsoltárok 19:7-11). A Biblia bemutatja nekünk Isten természetét, és erkölcsösségre nevel (1Timóteus 3:16-17). Isten legfőbb kijelentése Fiában, Jézus Krisztusban nyilvánult meg (Kolossé 1:15).

Az egyszerű valóság az, hogy Isten igenis létezik. Szeret minket, és Fia, Jézus halála révén szeretne minket megváltani a lelki halálból az életre.

English


Vissza a magyar oldalra
Miért kellene érdekeljen, hogy Isten létezik?