Kérdés
Mire gondolt Isten pontosan, mikor a Jeremiás 1:5 tanúsága szerint a következőket mondta: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek"?
Válasz
Jeremiás próféta elhívása az Úr ezen sorsdöntő szavai kíséretében hangzott el: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek, és mielőtt az anyaméhből kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé" (Jeremiás 1:5).
A Jeremiás 1:5 igeversben szereplő héber szó, amit a "megalkotni" igével adnak vissza magyarul, ugyanaz az ige, ami Isten teremtő aktusa leírásakor az 1Mózes 2:7-ben szerepel, melyben arról számol be az Írás, hogy Isten Ádámot, az első embert a föld porából formálta meg. A szóban forgó kifejezést általában a fazekasok azon munkafolyamatának leírására használják, melynek során az agyagot egyedi és különféle használatra alkalmas kerámiává formálják, amint azt a Jeremiás 18:2-4 igerészben is látjuk. A később megformázott mű a fazekasmester fejében már azelőtt kész, mielőtt nekiállna dolgozni - Jeremiás szintén ott élt már Isten gondolataiban, mielőtt az Úr elkezdte volna megformázni őt az anyja méhében. Isten azzal a tervvel szemelte ki Jeremiást, hogy kifejezetten az Ő Igéje szószólójává teremti őt.
A Jeremiás 1:5 igeversben szereplő "ismerni" ige héber eredetije többet jelent a puszta intellektuális ismeretnél, tudásnál, ezt a szót ugyanis a legbelsőségesebb (személyközi) kapcsolat leírására is használják egyben. Mielőtt tehát Jeremiás megfogant volna anyja méhében, az Úr már akkor a legszemélyesebb módon gondolt rá. Isten már Jeremiás fogantatása és születése előtt kiválasztotta és felszentelte őt arra, hogy Igéjével a nemzetekből valók felé szolgáljon.
Születése előtt Jeremiás "meg lett szentelve", mely kifejezés azt is jelenti, hogy "el lett különítve, ki lett választva, félre lett téve". Ez a "megszentelés" egy tárgy vagy személy meghatározott célra való felkenésére utal. A Bibliában az Isten által "megszenelt" (elvont) dolgok és személyek közé tartozik a szombatnap (2Mózes 16:23; 20:8), a sátor és annak berendezése (2Mózes 29:44; 40:9), valamint a papság (2Mózes 29:1; 30:30). Isten már a fogantatás előtt bensőségesen ismerte Jeremiást. Már az anyaméhben rányomta Lelke pecsétjét, ezzel a prófétai szolgálat különleges feladatára különítve el őt.
Isten Ézsaiás prófétát is az édesanyja"...méhétől szolgájává..." alkotta (Ézsaiás 49:5). A zsoltáros saját életében szintén felismeri ezt, majd így szól Istenhez: "születésem óta a te gondod voltam; anyám méhétől fogva te voltál Istenem" (Zsoltárok 22:11, KAR). Pál apostol maga is így tett bizonyságot erről: Isten "...elválasztott engem az én anyám méhétől fogva és elhívott az ő kegyelme által" (Galata 1:15).
Pál apostol azt tanította, hogy ahogy az Úr Jeremiást arra szemelte ki, hogy az Ő prófétája legyen, ránk is éppúgy öntötte ki a szeretetét: "Mert a kiket eleve ismert, eleve el is rendelte, hogy azok az ő Fia ábrázatához hasonlatosak legyenek, hogy ő legyen elsőszülött sok atyafi között. A kiket pedig eleve elrendelt, azokat el is hívta; és a kiket elhívott, azokat meg is igazította; a kiket pedig megigazított, azokat meg is dicsőítette" (Róma 8:29-30). Isten célja az emberek üdvösségre való elhívásával az, hogy minél inkább egyszülött Fia képére változzanak el (Filippi 3:21; 1Korinthus 15:49; Kolossé 3:10; 1János 3:2). Ahogyan az Úr azt Jeremiásnak is mondta: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek...", úgy mondja nekünk is ma: "...ha valaki az Istent szereti, az ismertetik ő tőle" (1Korinthus 8:3).
Jeremiás hallotta az Úr szavait: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek", mikor a prófétai elhívásában részesült. Jeremiás kezdeti válasza önmagában való kételkedéséről tanúskodott: "Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok!" (Jeremiás 1:6, EFO). Jeremiás úgy érezte, hogy alkalmatlan, képtelen, és túl tapasztalatlan ahhoz, hogy Isten követe legyen. Az Úr azonban megnyugtatta Jeremiást, és arra bátorította, hogy ő csak legyen hűséges. "Ne félj...", jelentette ki az Úr, "mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged..." (Jeremiás 1:8).
Isten tehát megérintette Jeremiást, Igéjét pedig szájába adta (Jeremiás 1:9) - innentől fogva pedig a próféta soha többé nem kételkedett elhívása hitelességében. Ez az élmény örökre megváltoztatta Jeremiást. Jeremiás eztán teljes fennmaradó életében az Úr Igéjét hirdette Júdának, szolgálata pedig a pogány nemzetekre is kiterjedt.
Hívőként tudjuk, hogy Isten az életünk mesteri tervezője. Ő a fazekas, Aki megtervezi, formálja, és alakítja élettörténetünk célját és rendeltetését. Mindannyiunkat az Ő keze formál (Ézsaiás 64:8). Isten bensőségesen ismert mindannyiunkat, mielőtt még az anyaméhben megformált volna minket. Ő választott ki minket Krisztusban. Mindig velünk lesz, hogy életünkben (és az által) beteljesítse céljait: "...ő az, aki megmentett és elhívott, hogy szent népévé tegyen bennünket, de nem azért, mintha ezt bármivel is kiérdemeltük volna. Egyáltalán nem! Hanem azért, mert így látta helyesnek, és mert kegyelme erre indította, hiszen már az idő kezdete előtt elhatározta, hogy Jézus Krisztus által kegyelmébe fogad minket" (2Timótheushoz 1:9, EFO; lásd még Róma 8:28; Efézus 1:11).
English
Mire gondolt Isten pontosan, mikor a Jeremiás 1:5 tanúsága szerint a következőket mondta: "Mielőtt az anyaméhben megalkottalak, már ismertelek"?
