Mi az az evangelista?


Kérdés: Mi az az evangelista?

Válasz:
Az evangelista egy olyan személy, aki a Biblia örömhírét hirdeti, vagyis olyasvalaki, aki Isten Igéjét akár távoli országokban, misszionáriusként is hirdeti. Nem ritka, hogy az evangelizálás ajándékával megáldott ember szinte állandó jelleggel úton van, hogy a bűnökből való megtérést és az evangélium szabadító erejét hirdesse. Az evangelista szót a négy evangélium emberi lejegyzőire is használják, hiszen Máté, Márk, Lukács, és János volt az, akik a Szent Lélek vezetése alatt papírra vetette Jézus Krisztus földi szolgálatának jeleit, és csodaszámba menő eseményeit, de még fontosabban az Úr Jézus Krisztus tanítását, amit méltán nevezünk „örömhírnek".

Pál apostol az Efézusbeliekhez írt levelének 4:11-13 igerésze ma is így tanít minket: „És Ő (Jézus Krisztus) adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangyélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul: A szentek tökéletesbbítése czéljából szolgálat munkájára, a Krisztus testének építésére: Míg eljutunk mindnyájan az Isten Fiában való hitnek és az Ő megismerésének egységére, érett férfiúságra, a Krisztus teljességével ékeskedő kornak mértékére" (betoldva). Az Apostolok Cselekedeteinek 21:8 igerészében Fülöp evangelistaként említtetik, a Timótheushoz írt második levél 4:5-ben pedig Pál arra szólítja fel a Timótheust, hogy az evangelista munkáját végezze. Az evangelista szóval mindössze e három esetben találkozunk az egész Bibliában. Másokra azonban szintén hivatkozhatunk evangelistaként, hiszen azon fáradoztak, hogy a megváltó örömhírt hirdessék. Ezen szempont mentén a legnagyobb evangelista maga Jézus Krisztus (Lukács 20:1), akit szorosan követ Pál apostol (Rómabeliekhez 1:15). Fülöp azonban mégis az egyetlen személy, akit szó szerint evangelistának nevez az Írás.

Fülöp a hét diakónusok egyike volt, kiket éppen arra választottak, hogy az apostolok tanítói- és imatevékenységüket ne kelljen megszakítsák a hívek testi szükségeinek szüntelen szolgálatával (Apostolok Cselekedetei 6:2-4). Fülöp, minden bizonnyal, már jó húsz éve letelepedett Cezárea tartományban, mikor Pál apostol – az Apostolok Cselekedetei 21. fejezetének tanúsága szerint – megérkezett oda. Fülöp előzetes evangelisztikus tevékenysége Samária területét is lefedte (Apostolok Cselekedetei 8:4-8). Erről így olvasunk: „És Filep lemenvén Samária városába, prédikálja vala nékik a Krisztust" (5.vers), és szolgálatát jelek kísérték, hiszen gutaütöttek és sánták nyertek gyógyulást, és prédikálása közben tisztátlan lelkek hagyták el nagy hangon kiáltva hallgatósága tagjait. Fontos megjegyeznünk, hogy Fülöp az Úr Jézus Krisztus nevében keresztelt vízzel, a Szent Lélek keresztsége azonban csak az apostolok megérkezése után valósulhatott meg Samáriában, hiszen a kezdetekben rájuk öntetett ki a Szent Lélek.

Péter és János samáriai szolgálata-, valamint a tevékenységük mentén a samaritánusokban lakozást vevő Szent Lélek, mind bizonysága Fülöp ottani előzetes szolgálatának (Apostolok Cselekedetei 8:17). Fülöp az evangélium örömhírét prédikálta, aztán mikor a samaritániusok befogadták szívükbe Jézus Krisztus megváltását, akkor a jeruzsálemi apostolok eljőve könyörögtek értük, hogy ők is részesülhessenek a Szent Lélekben. Miután kézrátétel által megkapták Isten Szent Lelkét, ők is a gyülekezet, azaz Jézus Krisztus testének, tagjaivá váltak. Ahol addig megosztottság és ellenségeskedés uralkodott a samaritániusok és zsidók között, most a szeretet szellemi köteléke kapcsolta őket egybe (Kolossébeliekhez 3:14). Fülöp úttörő tevékenysége által lefektette azt a szellemi alapot, amin hallgatósága megállva már készen állt hit által befogadni Isten Szent Lelkét. Az evangelistának nevezett emberek azóta is pontosan ezt teszik, vagyis felkészítik az emberi füleket és szíveket Isten megváltásának befogadására.

Fülöp szolgálatának folytatását az Apostolok Cselekedeteinek 8. fejezete a továbbiakban is megörökíti. Láthatjuk, hogy a Szent Lélek a Gázába vezető sivatagi útra tereli őt, ahol egy etiópiai eunuk, szerecsenország királynőjének kitüntetett kincstárnokja utazott. A komornyik segítséget kért Fülöptől Ézsaiás könyvének egyik Jézus Krisztusra vonatkozó próféciájának értelmezésében. Mikor Isten Szent Lelke Fülöp száján keresztül megvilágosítja a komornyik szívét és értelmét, akkor az saját szájával tesz vallomást arról, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia. Cseppet sem habozva meg akar keresztelkedni, Fülöp pedig örömmel be is meríti őt. Eztán a Szent Lélek testben elragadja Fülöpöt arról a helyről (Apostolok Cselekedetei 8:39). „Filep pedig találtaték Azótusban; és széjjeljárva hirdeté az evangyéliomot minden városnak, míglen Czézáreába juta" (40. igevers). Bárhol is vetette meg Fülöp a lábát, rögtön az evangélium jó hírét terjesztette, ez ugyanis az evangelista elsődleges elhívása.

Timótheus arra kapott elhívást, hogy a megtérésre való prédikációt tartsa, vagyis hogy az „evangyélista munkáját" cselekedje (2.Timótheushoz 4:5). Jézus Krisztus minden követője ezt a nagy felhatalmazást kapta, vagyis hogy az idők végezetéig terjessze az evangélium örömhírét (Máté 28:16-20). Júdás apostol levelének 1:3 igerésze arra szólít fel minket, hogy tusakodjunk a hitért, „mely egyszer a szenteknek adatott", de Júdás egészen odáig megy, hogy arra buzdít minket, hogy még rettentéssel is mentsük ki az embereket a szellemi halálból, „kiragadván őket a tűzből"(23. igevers).

Az evangelista munkájára azonban csak addig lesz szükség, míg mindannyian eljutunk a Krisztusban való hitbéli érettségre (Efézusbeliekhez 4:13). Az örömhír lényege éppen abban rejlik, hogy mindenkivel meg kell osszuk azt. Miénk az elképzelhető legjobb hír: az Úr Jézus Krisztuson nem fogott a halál átka, hiszen harmadnapon feltámadott, így a Ő mindenkinek az örök élet ajándékát adja, aki csak hittel felhívja az Ő Szent Nevét (Rómabeliekhez 10:9-13).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi az az evangelista?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől