Kérdés
Mi a spiritizmus?
Válasz
A halottak világával, illetve magukkal a halottakkal való kapcsolatfelvétel igénye az utóbbi évtizedekben egyre nagyobb vonzerőt fejt ki az emberekre. A Szellemek nyomában, a Beyond, és a Crossing Over című, országunkban is ismert sorozatok sikere jól mutatja ezt. Az ezekben-, valamint az ezekhez hasonló műsorokban szereplő személyek az általuk elmesélt történetek bemutatásával a szellemvilággal való kapcsolatfelvételeikről mesélnek hol szívmelengető-, hol pedig igencsak elborzasztó történeteket a nézőközönség szórakoztatására. Azok viszont, akik akár csak nézőként ártják bele maguk ilyen dolgokba, nem mindig értik meg vagy érik fel teljes mértékben, hogy ezzel valójában milyen jelentős szellemi veszélyeknek teszik ki magukat.
A spiritizmus egy olyan, a követői által egyetemesen osztott eszméken alapuló ál-vallási rendszer, melynek egyik fő jellemzője annak a hite, hogy a lélek a fizikai test halála után is fennmarad, és testtől megfosztott szellemként nem csupán képes, de hajlandó is élő emberekkel kommunikálni. A keresztényekhez hasonlóan a spiritiszták is egyetlen Istenben hisznek, akit ők "végtelen intelligenciának" neveznek, ugyanakkor abban is hisznek, hogy Isten minden egyes lelket felelősségre von annak tetteiért és testi életben hozott döntéseiért. A keresztényektől eltérően a spiritiszták azonban nem hisznek abban, hogy a halál jelenti a végső ítéletet a lélek számára. Felfogásuk szerint a lelkek a halál után is képesek tanulni és növekedni, ezzel pedig a tudás és a tökéletesség egyre magasabb síkjaira lépni. Nem hisznek abban, hogy Jézus Krisztus halála elégséges fizetség volt minden bűnért, mint ahogyan abban sem, hogy az üdvösség egyedül kegyelemből, a Krisztusba vetett hit által lehet az emberé. Ezzel szemben a spiritizmus azt hirdeti, hogy lelkek a halál után a szellemi tökéletesség állapota felé vezető számos lépcsőfokot bejárva fokozatosan (tovább)fejlődnek. A spiritiszták felfogása szerint tehát ez a halál utáni "üdvösséghez" vezető út az emberi tetteink függvénye, ezzel pedig a tettek általi üdvözülés tanát képviselik.
A spiritizmus az 1840-es években, illetve a 19. és 20. század fordulóján élte virágkorát Észak-Amerikában és Nyugat-Európában. Ebben a háborúkkal és társadalmi zavargásokkal teli időszakban az emberek az elhunyt szeretteikkel való kapcsolatfelvétel reményében kerestek vigaszt benne. A történészek rendre 1848. március 31-ét jelölik meg a spiritiszta mozgalom megalapításának dátumaként, ekkor történt ugyanis, hogy a New York állambeli Hydesville-ben élő Margaret és Kate Fox először tette közzé azt a meghökkentő bejelentést, hogy kapcsolatba léptek egy előzetesen meggyilkolt utazó-kereskedő férfi szellemével, aki állítólag az otthonukban jelent meg nekik. A vélt szellem eztán az asztalra, ill. a falra kopogtatva kommunikált velük. Ezt követően gomba módjára kezdett terjedni az Egyesült Államok tehetősei és felső középosztálya körében a szeánszok tartása. Az olyan médiumok, mint Paschal Beverly Randolph és Cora Scott, előadásokat és bemutatókat tartva járták az egész országot. Ebben az időszakban Franz Mesmer írásai - akinek nevéből a mezmerizmus kifejezés származik - voltak különösen nagy hatással a túlvilágról és a természetfelettivel való kapcsolatfelvételről alkotott spiritiszta nézetekre.
A spiritizmusnak számos híres követője volt, köztük Mary Todd Lincoln (Abraham Lincoln felesége) és Sir Arthur Conan Doyle, a Sherlock Holmes-rejtélyek szerzője. Az 1880-as évek végétől fogva a nyomozók számos ismert médiumot lepleztek le sarlatánként, mikor bizonyítani tudták, hogy a bemutatóik mesterkéltek, hamisak. Harry Houdini például maga is a csaló médiumok leleplezését célzó kampányával tett szert kezdeti népszerűségére.
A spiritizmus sok olyan követőt vonzott, akik elégedetlenek voltak a hagyományos egyházakkal és reformokat akartak. A korai abolicionisták és nőjogi aktivisták közül sokan voltak spiritiszták. A nők számára a spiritiszta összejövetelek jelentették az egyik legkorábbi olyan helyszínt, ahol nyilvánosan felszólalhattak és tekintélyként léphettek fel az akkor még férfiak uralta társadalomban. A radikális quakerek, akik azért ábrándultak ki a tradicionális egyházakból, mert azok nem álltak ki a rabszolgasággal szemben, a rabszolgaság intézményének betiltását sürgető nyilvános fórumként használták a megnövekedett érdeklődésre szert tevő spiritiszta gyűléseket. Bár a mozgalom valóban hozzájárult a szükséges társadalmi reformok kibontakozásához, azt mégis jól mutatta, hogy ekkorra már sokan bekerültek a világi szellemiség sodrába, ezzel pedig személyes élményekre és a túlvilágról érkező, bizonytalan eredetű üzenetekre összpontosítottak, míg a Jézus Krisztussal való személyes kapcsolatuk egyre inkább háttérbe szorították.
Pál apostol e szavakkal jellemezte azon vallási hitrendszerek képviselőit, akik voltaképp az evangélium igazságát-, jelesül az emberiség bűn-tartozásának Jézus Krisztus kereszthalála általi kiegyenlítését, vagyis az Ő áldozata általi kiengesztelés tanát tagadják: "...kiknél megvan a kegyességnek látszata, de megtagadják annak erejét..." (2Timótheushoz 3:1-5, KAR). Bár sok spiritiszta részt vesz a vasárnapi istentiszteleteken, dicsőítő énekeket zeng, és állítólag az egy igaz Istent tiszteli, a spiritizmus és a kereszténység egymással mégis összeegyeztethetetlen hitrendszerek maradnak. Amellett, hogy a spiritizmus a lelkek egy valamiféle mennyei evolúciós létrán való fokozatos feljebbhaladását hirdeti, a spiritiszták szeánszokon, Ouija-táblákon, és médiumokon keresztül történő, szellemekkel való kapcsolatfelvétel által keresik az igazságot. Sok spiritiszta állítja, hogy saját személyes szellem-vezetői vannak, akiktől az életére vonatkozó mindenféle információt és útmutatást kap. A spiritiszták számára tehát nem a Biblia igazsága a túlvilágról és az Istenről szóló tudás elsődleges forrása.
A Biblia számos szigorú tiltást fogalmaz meg a spiritizmussal szemben, azaz a szellemi lényekkel való mindennemű kapcsolatfelvételt illetően (3Mózes 19:31; 20:6; 5Mózes 18:9-13). Izrael első királya, Saul, megszegte Isten arra vonatkozó parancsolatát, hogy ne folyjon bele spiritizmusba, és végül részben emiatt vétetett el tőle az uralom (1Sámuel 15:23; 1Krónika 10:14). Amikor az apostolok olyan emberekkel találkoztak, akik szellemi lényekkel való kapcsolatuk által jósolni tudtak, akkor ezeket a szellemeket rendre démonokként azonosították, és mint olyakat űztek ki őket (Apostolok Cselekedetei 16:16-18). Számos bibliai igehely mutat rá világosan annak a legfőbb okára, hogy a keresztény hívőnek miért nem szabad ilyen bukott szellemekkel kapcsolatot felvenni és az ő tanácsukat keresni, nevezetesen arra, hogy a szellemek, akikkel így kapcsolatba lépnek, démoni eredetűek, így pedig megbízhatatlan és megtévesztő információkat adnak (1János 4:1).
Nagyon valószínű, hogy amikor spiritizmusban azt állítják, hogy elhunytakkal létesítenek kapcsolatot, akkor csak egy egyszerű vakításról van szó. Az elhunyt szeretteinkkel való ún. találkozások Ouija-táblák használata, médiumok közbenjárása, és szeánszok rendezése révén voltaképp démonokkal való kapcsolatfelvételt valósít meg, ezek pedig szándékosan megtévesztő információkat adnak át. Az egyik ilyen gyakori hazugság, amit sokak hallhattak már ilyen természetfeletti kapcsolatfelvételek során, az, hogy nincs pokol, és hogy Isten nem tart végítéletet. A Zsidókhoz írt levél 9:27 igeverse ezzel szemben azonban konkrétan ezt állítja: "...elrendeltetett, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután pedig ítélet következik" (MÚF). A halál elkerülhetetlen, mint ahogy az igazságos ítélet is az. Ezt a szóban forgó ítéletet a bűn váltja ki, az pedig szintén meg van írva, hogy minden ember bűnös (Róma 3:23). Az ember csak úgy menekülhet meg az ítélet elől, ha kegyelmet kap Istentől, ha elismeri a bűneit, és elfogadja, hogy Jézus meghalt ezekért a bűnökért, önnön életét pedig még testi halála előtt hajlandó átadni Krisztusnak (János 3:16; Róma 3:24). A Biblia világosan tudtunkra adja, hogy aki szívében Krisztus nélkül hal meg, az az örökkévalóságon át a pokolban fog szenvedni (Máté 25:41). A "szellem-vezetőktől" származó hamis tanításokba vetett hit sokakat el tud vonni a Biblia egészséges tanításától, így pedig megvalósul Sátán szándéka (1Péter 5:8; 1Timótheushoz 4:1).
Azok, akik spiritizmussal foglalkoznak, olyan tevékenységet folytatnak, ami bár ártalmatlannak tűnhet, de valójában a démoni kapcsolatfelvétel-, démoni zaklatás-, sőt, egyenesen démoni megszállás előtt nyit ajtót. A spiritizmus sok követője szenvedett már traumát és maradandó szellemi károkat a démonokkal való kapcsolatfelvételből eredően, amely gyakorlat szokás szerint szeánszokkal, Ouija-táblák használatával, spiritiszta konzultációkkal, Reiki gyógyítással és médiumokkal való találkozásokkal kezdődött. Mindazok számára azonban, akik az igazságot keresik, Jézus egyértelműen kijelenti: "...Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (János 14:6, KAR).
English
Mi a spiritizmus?
