Kérdés
Mit értünk a siralomzsoltár kifejezés alatt?
Válasz
A Bibliatudósok hajlanak arra, hogy a zsoltárokat kategóriákra bontva, különféle típusok mentén azonosítsák be. A pontos besorolást tekintetében azonban már viták vannak köztük, lévén, hogy egyesek több kategóriát állítanak föl, mint mások. Az alábbi öt típust tartalmazó rendszer helyességét illetően azonban viszonylag általános egyetértés uralkodik: siralomzsoltárok, királyi zsoltárok, hálaadó zsoltárok, bölcsességzsoltárok, továbbá olyan kisebb alzsánerek, mint például a történelmi és a prófétai zsoltárok kevercse.
A lamentálás, vagy másképp siralom, a Biblia-, de kiváltképp a Zsoltárok könyvének egyik jól elkülöníthető téma-vonulata. A lamentálás nem más, mint mély szomorúság, bánat, vagy sajnálat kifejezése. A siralomzsoltárok olyan gyönyörű versek vagy himnuszok, melyek emberi küzdelmeiknek állítanak mementót. A siralomzsoltárok alkotják a zsoltárok terjedelmileg legnagyobb kategóriáját, ezzel pedig a teljes Zsoltárok könyvének körülbelül egyharmadát teszik ki. Ezek a zsoltárok olyan imák, amelyek lelkileg felkavaró élethelyzeteket tárnak az Úr elé, és azokban az Ő segítségéért folyamodnak.
A siralomzsoltárok két főbb típusát különböztetjük meg: a kollektív és az egyéni siralomzsoltárokat. A kollektív siralomzsoltárok nemzetszintű válsághelyzetekkel foglalkoznak - Isten teljes népének problémáit írják le. A 12. zsoltár egy olyan kollektív típusú siralomzsoltár jó példája, mely az emberek között széles körben elterjedt bűnök miatti szomorúságnak ad hangot: "Segíts Uram, mert elfogyott a kegyes, mert eltüntek a hívek az emberek fiai közül. Hamisságot szól egyik a másiknak; hizelkedő ajakkal kettős szívből szólnak" (Zsoltárok 12:2-3, KAR).
Az egyéni jellegű lamentálások különböző személyes problémákat neveznek meg - olyan problémákat, melyekkel Isten népének egy-egy adott tagja szembesül. Az egyéni jellegű siralomzsoltár jó példája a 86. zsoltár, amelyben Dávid minden szorító szükségét Isten elé tárja: "Isten! Kevélyek támadtak fel ellenem, és kegyetlenek serege keresi lelkemet, a kik meg sem gondolnak téged" (Zsoltárok 86:14). Negyvenkét egyéni-, valamint tizenhat kollektív vagy nemzeti siralomzsoltárt tartunk számon.
A siralomzsoltárok olyan költői himnuszok, melyeket Istenhez emelnek. Témájukat tekintve olyan kérdések körül forognak, amelyek az egyes hívők és az egész hitközösség hitéletét érintették és érintik. A siralomzsoltárok az Izráel népe által megélt intenzív érzelmeket, valós emberi küzdelmeket, valamint a szív mindazon gyötrelmeit fejezik ki - legyen szó akár a kollektív, akár az egyéni szintről.
Az ószövetségi férfiak és nők éppolyan hús-vér emberek voltak, mint mi ma. Táncoltak és énekeltek, örültek és nevettek, vitatkoztak és gyóntak, sírva búslakodtak és gyászoltak. Érzéseiket ugyanúgy Isten elé tárták imában, mint ahogy azt mi mind a mai napig tesszük. Amikor küzdelmes élethelyzetekkel nézünk szembe, és újra rádöbbenünk, hogy mekkora szükségünk is van Isten segítségére, kimenekítésére, és megváltására, akkor jól tesszük, ha a siralomzsoltárokhoz fordulunk.
A neves protestáns reformátor, Luther Márton nagy becsben tartotta a siralomzsoltárokat. Így írt róluk: "Mi a legnagyobb dolog a Zsoltárok könyvében, ha nem a szilárd, bíztató beszéd a legkülönfélébb viharos szelek közepette? . . . Hol találhatja az ember a szomorúság mélyebb, bánatosabb, megindítóbb szavait, mint a siralomzsoltárokban? Bennük és általuk ismét olyan betekintést nyer az ember a szentek szívébe, mintha magába a halálba, sőt, mintha a pokolba nézne. . . . Amikor azok a félelemről és a reményről beszélnek, olyan szavakat használnak, melyeket egyetlen festő sem tudna a maga eszközeivel az ember félelmei vagy reményei ábrázolására használni, mint ahogy egyetlen Cicero vagy bármilyen más szónok sem. És hogy ezeket a szavakat Istennek és Istennel együtt mondják, ez, ismétlem, a legjobb dolog az egészben. Ez kölcsönöz kétszeres mélységet és ez ad életet a szavainak (Word and Sacrament, Luther művei, 1. kötet, szerk. E. T. Bachmann. Philadelphia: Fortress, 1960, 255-56. o. gépi fordítás alapján).
A Zsoltárok teljes könyvéhez hasonlóan a siralomzsoltárok is egy olyan minta mentén szerveződnek, mely bár a szenvedés számos okának feltárásából indul ki, de mégis mindig Isten dicsőítésével zárul.
Ezek az énekek tehát rendre negatív, panaszos hangnemben veszik kezdetük, de pozitív, hittel teli hangnemben zárulnak.A siralomzsoltárok általában egy megszólítással nyitnak. A Zsoltárok 44:2 igeverse például egyszerűen ezt mondja: "Oh, Isten", a 22. zsoltár pedig így kezdődik: "Én Istenem, én Istenem...". A siralomzsoltárok szerves része a panasz: "Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat" (Zsoltárok 44:23). Egy siralomzsoltárban az Istenhez intézett segítségkérés is mindig megtalálható: "Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké!" (Zsoltárok 44:24). A siralomzsoltárokban ugyanakkor az Istenbe vetett bizalom megerősítését is megtaláljuk, gyakran az Úr korábbi hűséges tetteinek felidézése által: "Mert én a te kegyelmedben bíztam, örüljön a szívem a te segítségednek" (Zsoltárok 13:6). Végső elemként pedig a siralomzsoltár egy, az Úr dicséretét zengő dicsőítő fogadalmat is magában foglal: "hadd énekeljek az Úrnak, hogy jót tett velem!" (Zsoltárok 13:6b).
English
Mit értünk a siralomzsoltár kifejezés alatt?
