Mi a mennyei jutalmak értelme és célja?


Kérdés: Mi a mennyei jutalmak értelme és célja?

Válasz:
A Szentírás többször említi a mennyei jutalmakat (Máté 5:12; Lukács 6:23, 35; 1.Korinthusbeliekhez 3:14; 9:18). Miért van azonban egyáltalán szükség a jutalmakra? Nem lesz elég nekünk Isten mindent betöltő jelenléte? Istent színről színre látni, vele belsőségesen időt tölteni, a dicsősége fényében úszni és a menny minden más öröme annyira elképzelhetetlenül szép, hogy nehéz megérteni, miért is volna szükség bármilyen plusz jutalomra. Mivel hitünk nem a saját-, hanem Jézus Krisztus igazságosságában áll (Rómabeliekhez 3:21-26), így némileg az is furcsán hat, hogy tetteink egyáltalán jutalmat nyernek.

Isten megjutalmaz majd minket a mennyben Jézus Krisztus ítélőszéke előtt. Teszi ezt majd az alapján, hogy mennyire bizonyultunk hűnek az Ő szolgálatában (2.Korinthusbeliekhez 5:10). A jutalmak mind a mi fiúságunk (Galátziabeliekhez 4:7) valóságát-, mind pedig Isten igazságosságát mutatják meg (Zsidókhoz 6:10). Isten azért is jutalmaz, hogy beteljesítse azt az Igét, mely szerint mindenki úgy arat majd, amiképp vetett (Galátziabeliekhez 6:7-9), valamint hogy bepecsételje Szavát, melyben megígérte, hogy az Úrban való munkálkodásunk nem hiábavaló (1.Korinthusbeliekhez 15:58).

A mennyei jutalmak egy további oka, hogy Jézus Krisztus megosztja velünk minden javát. Pál apostol erről így ír: „Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem" (Galátziabeliekhez 2:20). Örök életünk Jézus Krisztusban van „elrejtve", Aki az Atya jobbján ül (Kolossébeliekhez 3:1-4). Vele halunk-, és vele elevenedünk meg, vele élünk, és az Ő örömében osztozunk (Rómabeliekhez 6:8; Máté 25:21). A mennyben örökre az Ő jelenlétében élünk majd (János 14:1-3). Az életünk megbonthatatlanul kötődik Jézus életéhez. A jutalmat, melyben az Atya Őt részesíti, mindannyiunkkal megosztja majd: „Ha pedig gyermekek (vagyunk), örökösök is; örökösei Istennek, örököstársai pedig Krisztusnak; ha ugyan vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt is dicsőüljünk meg (Rómabeliekhez 8:17, betoldva fordító).

Mennyei jutalmaink kizárólag Isten jóságától és hatalmától függnek. Jézus Krisztus feltámadása által mennyei örökösökké váltunk. Földi életünk során hitünk próbáján megyünk át, mely hit végül majd dicséretben, tisztességben és dicsőségben ölt testet Jézus Krisztus megjelenésekor (1.Péter 1:3-9). A földi életünkben véghezvitt tetteink csak akkor lesznek maradandóak, ha azok a meginoghatatlan kőszikla alapjára, Jézus Krisztusra, épülnek. Csak ekkor visszük azokat magunkkal a mennybe (1.Korinthusbeliekhez 3:11-15).

Földi kincseink semmiképp sem mérhetőek mennyei jutalmainkhoz. Hajlunk arra, hogy ezeket valamilyen anyagi természetű ajándékokként képzeljük el, úgy mint nagy birtokok, értékes ékszerek stb. Ezek az dolgok azonban legjobb esetben is csak árnyékai mennyei maradandó jutalmainknak. A gyermek, aki megnyer egy versenyt, igen nagy becsben tartja a trófeát, amit kapott. Ezt azonban nem azért teszi, mert a trófea önmagában képvisel értéket, hanem azért, amit ez az érme vagy serleg jelképez. Ehhez hasonlóan mi is azért fogjuk nagyra értékelni a nekünk adományozott jutalmakat és az el nem múló tisztességet, mert azok mind az Atyával való viszonyunk jelentőségét és mélységét tükrözik. Isten Szent Lelke által véghezvitt földi tetteink mindenkori emlékeztetőjeként állnak majd.

Így tehát minden jutalmunk Istent dicsőíti, minket pedig örömmel és békével tölt el, mikor Isten bennünk és általunk elvégzett munkáját újra és újra számba vehetjük azokon keresztül. Minél inkább Isten közelségében éljük le földi életünket-, minél jobban tudatában voltunk Szent Lelke jelenlétének-, minél inkább Ő állt életünk középpontjában-, minél nagyobb volt Tőle való függőségünk-, és minél kétségbeesettebben vágytunk kegyelmére, annál több okunk lesz örülni és ünnepelni. Úgy is tekinthetünk magunkra, mint egy történet szereplőire, akik kételkednek, veszteségeket szenvednek és félve azon tűnődnek, hogy szívük vágya valaha is valóra válik-e. Mikor aztán a történet betetőzik és a kívánság teljesül, akkor eljön a teljesség is. A történet egyszerűen nem volna egész ezen végkifejlet nélkül. Mennyei jutalmaink földi történetünk kerek lezárást képezik. Olyan jutalmak ezek, melyekben örökké örömünket leljük majd (Zsoltárok 16:11).

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a mennyei jutalmak értelme és célja?