Valóban felszólítja a Biblia a keresztény hívőt a hit védelmére, arra hogy érveljen hite igazsága mellett?


Kérdés: Valóban felszólítja a Biblia a keresztény hívőt a hit védelmére, arra hogy érveljen hite igazsága mellett?

Válasz:
Az apologetikát, vagy apologikát (a keresztény hit védelmének tudománya) támogató klasszikus igét Péter első levelének 3:15 igerészében találjuk, ahol azt olvashatjuk, hogy mindig álljunk készen számot adni a bennünk lévő reménységről. Ennek a felhívásnak csak akkor vagyunk képesek hatékonyan eleget tenni, ha behatóan tanulmányozzuk Isten Igéjét, hogy pontosan megismerhessük mit miért hiszünk. Így felkészülten állhatunk, hogy „Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot..." engedelmeskedjünk Krisztusnak; amiképp Pál intett minket (2 Korintusbeliekhez 10:5). Pál gyakorlatban is tartotta magát ehhez a felső vezérelvhez, így a hit védelme rendszeres tevékenységei közé tartozott (Filippibeliekhez 1:7). Ugyanezen fejezet 17. versében az apologetikáról, mint küldetésének szerves eleméről-, egyik fő céljáról, beszél. A hit módszeres oltalmazását a gyülekezeti vezetők felé támasztott egyik követelménnyé is tette, mint azt a Títuszhoz írt levél 1:9-ben láthatjuk. Júdás, Jézus egyik apostola (nem iskáriótes Júdás), így ír erről: „Szeretteim, mivelhogy minden igyekezettel azon vagyok, hogy írjak néktek a közös üdvösség felől, kénytelen voltam, hogy intőleg írjak néktek, hogy tusakodjatok a hitért, a mely egyszer a szenteknek adatott" (Júdásnak 1:3).

Vajon honnan vették a tanítványok ezeket az elveket? Természetesen magától a Mestertől. Jézus Krisztus saját maga volt a hit legfőbb védelmezője, hiszen ismételten felszólít minket az Őbenne való hitre azon bizonyítékok alapján, melyet Ő maga adott áldott tevékenységével (János 2:23; 10:25; 10:38; 14:29). A Szentírás telis tele van Isten csodás működésének jeleivel és bizonyítékaival, melyek mind arra hivatottak, hogy megerősítsenek minket abban a hitben, melyet ajándékul kaptunk Istentől (2 Mózes 4:1-8; 1 Királyok 18:36-39;Apostolok Cselekedetei 2:22-43;Zsidókhoz 2:3-4; 2 Korintusbeliekhez 12:12). Az emberek jogosan utasítják vissza azt, hogy olyasvalamiben higgyenek, aminek semmi bizonyítéka sincs. Mivel Isten az embert racionális gondolkodó lénynek teremtette, ne lepődjünk meg azon, hogy valóban racionális életvezetést is vár tőlünk. Norman Geisler nevű tanító ezt így fejezte ki: „...Mindez nem jelenti azt, hogy a hitnek nincsen helye. Pusztán arról van szó, hogy Isten nem akarja, hogy a sötétben botorkáljunk, hanem sokkal inkább a bizonyítékok fényében igazgassuk lépteinket a hit útján."

Azok, kik ellenzik ezt a világos bibliai tanítást és figyelmen kívül hagyják szentírásbeli példákat úgy érvelhetnek, hogy Isten Igéje nem szorul emberi védelemre. Azonban rögtön felmerül a kérdés, hogy a világ temérdek irodalma közül, melyik pontosan az az írás, ami Isten egyedüli szerzői név- és védjegyét viseli magán? Abban a pillanatban, mikor valaki a Biblia ismeretében kezdi el megválaszolni e kérdést, már pontosan a hit védelmét végzi, azaz apologetikát folytat. Mások azt állítják, hogy emberi értelmünk korlátai miatt semmilyen ésszerű kijelentést nem tehetünk Istenről. Azonban ez az állítás maga is egy „ésszerű" kijelentés Istenről. Ha ez nem igaz, akkor semmi okunk nincs elhinnünk. Az apologetika ellenzőinek kedvenc tételmondata így hangzik: „ Ha valaki képes arra, hogy meggyőzzön a Isten hitéről, akkor valaki más képes arra is, hogy lebeszéljen róla." De mi is ezzel a gond? Talán nem maga Pál apostol határozza meg a keresztény hit elfogadásának vagy elvetésének fő kritériumát, mikor az első Korintusbeliekhez írt levélben a feltámadás valósságának megkerülhetetlen alaptételéről beszél? Erre a kérdésre csak a hamis ájtatosság szelleme ad tagadó felelet.

Mint ahogyan az eddig elhangzottakban, most sem állítjuk azt, hogy az apologetika egyedül képes bárkit is hitre vezetni. Hit által megmenteni csak és kizárólag Isten Szent Lelke képes. A világ igyekszik a hit és a tudás mesterséges szembeállításán keresztül egy hamis dilemma magvait elültetni az emberek gondolataiban. Miért kéne azonban a hitet a józan ésszel szembeállítani, ezeket mint két szélsőséges pólust felvázolni? Miért zárnánk ki a kettő összjátékát? A Szent Lelken kívül senki nem sarkallhat valakit hitre, azt azonban, hogy ezt milyen módszerekkel éri el, teljesen az Ő hatáskörében van. Egyes embereknél Isten próbákat és megpróbáltatásokat foganatosít; másoknál mély érzelmi élményeken keresztül jelez; megint másoknál észérvekkel operál. Isten minden egyes eszközt alkalmazhat, kezei nincsenek megkötve. A Szentírás azonban felszólít bennünket mind az apologetika gyakorlására, mind pedig az evangélium hirdetésére „alkalmatos és alkalmatlan" időben ahol csak lehetséges.

English


Vissza a magyar oldalra
Valóban felszólítja a Biblia a keresztény hívőt a hit védelmére, arra hogy érveljen hite igazsága mellett?