A zsidók valóban meg vannak váltva csak mert Isten választott népének tagjai?


Kérdés: A zsidók valóban meg vannak váltva csak mert Isten választott népének tagjai?

Válasz:
Mózes ötödik könyve 7:6 igerészének tanúsága szerint a zsidó nép Isten választott népe, ez azonban nem jelenti azt, hogy minden zsidó ember automatikus részesül a megváltás kegyelmi ajándékéban. Jézus Krisztus így szólt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam" (János 14: 6). A "senki" szó épp úgy vonatkozik a zsidókra, mint a pogányokra. A zsidó emberek kizárólag Jézus Krisztus, azaz a Messiás, megváltó szerepének elfogadása után mehetnek csak az Atyához.

Keresztelő János szintén figyelmeztette zsidó hallgatóságát arra, hogy Isten irgalmáért ne a származásukban bízzanak: "Teremjetek azért megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne mondogassátok magatokban: Ábrahám a mi atyánk! mert mondom néktek, hogy az Isten ezekből a kövekből is támaszthat fiakat Ábrahámnak" (Lukács 3: 8). A személyünktől, származásunktól és státuszunktól függetlenül meg kell térnünk Istenhez, bárki is legyünk (lásd Lukács 13:5). A felmenőink nem jelentenek garanciát lelki megváltásunkra. Nikodémusnak is újjá kellett születnie, hogy beléphessen Isten országába, pedig ő a zsidók főpapja volt Jézus Krisztus földi szolgálata idején (János 3:1-8).

Pál apostol is számos levelében nyomatékosan hangsúlyozta a hit fontosságát. Ábrahám pedig az elöljáró példája annak, hogy Isten a törvény ismerete nélkül, hitből igazít meg embereket. Ábrahám idejében ugyanis a törvény még nem lett kinyilvánítva. "Miképen Ábrahám hitt az Istennek, és tulajdoníttatott néki igazságul." "Értsétek meg tehát, hogy a kik hitből vannak, azok az Ábrahám fiai" (vö. 1.Mózes 15:16; Galátziabeliekhez 3: 6-7). Ez az elv Jézus Krisztus azon szavait is visszhangozza, melyeket a megtért Zákeushoz szólt: „Ma lett idvessége ennek a háznak! mivelhogy ő is Ábrahám fia" (Lukács 19:9). Nyilvánvaló, hogy Zákeus — zsidó lévén — test szerint már Ábrahám fiaként született. Azonban nem ez tette Ábrahám igazi fiává, hanem hogy vallást tett bűneiről és hogy hitt abban, akit az Atya elküldött, hiszen meg van írva, hogy Ábrahám mindazoknak atyja, akik hisznek – legyenek akár körülmetéltek vagy körülmetéletlenek (Rómabeliekhez 4:11-12).

A Rómabeliekhez írt levél egy másik szakaszában a Szent Lélek Pál apostol kezével éles kontrasztvonalat húz mindazok között, akik lelki üdvükért származásukba és a törvény parancsolatainak külsőleges betartásába kapaszkodnak, és azok közé, akik teljesen függetlenül testi örökségüktől, igaz hitről tesznek bizonyságot: „Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dícsérete nem emberektől, hanem Istentől van" (Rómabeliekhez 2:28-29). A megváltás ajándéka kizárólag a Szent Lélek szívünkben elvégzett munkája által lehet miénk. Tehát csak azért, mert valaki zsidó felmenőkkel rendelkezik, még nem nevezheti a mennyet automatikusan örök otthonának. A test körülmetélése nem garancia arra, hogy bebocsátást nyerünk Isten országába. Csak a szív körülmetélése biztosíthatja ezt. Kizárólag Isten irgalma, melyet Jézus Krisztusban közölt az egész világgal, menthet meg minket, mégpedig az Istentől ajándékba kapott hit által (Efézusbeliekhez 2:8-9).

A Jézus Krisztus egyik példabeszédében szereplő gazdag ember zsidó származású volt, de halála után mégis a tüzes tó kínjaira jutott (Lukács 16:23). A lángok közepette kínoztatván így kiált fel: „Atyám Ábrahám!" (24.igevers). Ő azonban Ábrahámnak csak fizikai leszármazottja volt, nem pedig szellemi utódja. Benne nem volt meg Ábrahám hite, és a zsidó származása sem mentette meg az Istentől való örök elválasztástól, vagyis a második haláltól.

Az újszövetségi hit általi megváltás elve és gyakorlata még csak tükör által, homályosan, rajzolódik ki az ószövetségben, így a judaizmus nem ismeri ezt a koncepciót, hiszen kétségbe vonja az újszövetségi iratok ihletettségét. A judaizmusban ezenfelül az ember veleszületett bűnös természete sem áll éppen a tanítások középpontjában, így az sem kap akkora hangsúlyt, hogy az embernek szüksége van megváltásra, hogy lelke az örök kárhozattól megmenekülhessen. Napjainkban a legtöbb zsidó ember nem is hisz az örök büntetés helyében, nem gondolják, hogy létezne egy szó szerinti pokol. Mikor tehát egy zsidó ember bűnt követ el, vagyis nem tudja Isten parancsolatait követni, akkor azzal nyugtatgatják, hogy ima, bűnvallás és jó cselekedetek által megbocsátásban részesülhet.

A vér kiontása nélküli kiengesztelés azonban egyértelműen ellentmond a Mózes öt könyve (Tóra) tanításának. A bűnök elvételének egyetlen módjáról így olvasunk: „Mert a testnek élete a vérben van, én pedig az oltárra adtam azt néktek, hogy engesztelésül legyen a ti életetekért, mert a vér a benne levő élet által szerez engesztelést" (3.Mózes 17:11). A bűnökért való áldozat Istentől rendelt zsidó szokásának középpontjában mindig is a templomi áldozat állt. Évente egyszer, a kiengesztelés napján (Yom Kippur), a főpap bemehetett a szentek szentjébe, és ott az áldozati bárány vérét a szövetség ládáján kialakított trónusra kellett hintse. A minden évi áldozat által Izráel teljes népének bűnei kiengesztelést nyerhettek Isten előtt. A templomot azonban Kr.u. 70-ben lerombolták, azaz már lassan kétezer éve nem áll, így a zsidók azóta sem tudtak-, és mai napig sem tudnak áldozatot bemutatni bűneikért. Mindazok, aki elutasítják Jézus Krisztus minden valaha élt emberért tett áldozatát, fájdalmasan fognak rádöbbenni, hogy „nincs (más) bűnökért való áldozat, Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tűznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülőket" (Zsidókhoz 10:26-27).

A Brit Chadasha tanítása szerint, mely magába foglalja az Újszövetséget és értelmezi annak tanítását, Isten felkentje, a zsidó Messiás, a názáreti Jézus Krisztus, még azelőtt eljött „az Izráel házának elveszett juhaihoz", mielőtt a jeruzsálemi zsidó templomot, vagyis az áldozattétel egyetlen lehetséges helyét, elpusztították volna. „Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendő javaknak főpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül, És nem bakok és tulkok vére által, hanem az ő tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve. Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára: Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektől, hogy szolgáljatok az élő Istennek" (Zsidókhoz 9:11-14).

Az Újszövetség tanítása szerint mindenki vétkes, legyen pogány vagy zsidó (Rómabeliekhez 3:23). Mindannyian megszolgáltuk a „bűn zsoldját", azaz érdemesek vagyunk a halálra (Rómabeliekhez 6:23). Mindnyájunknak szüksége van a bűneinkből való megváltásra, mindannyiunknak szüksége van a Megváltó Krisztusra. Jézus Krisztus azért jött ebbe a világba, hogy „megkeresse és megtartsa, a mi elveszett". Az Újszövetség világos tanítása szerint „nincsen senkiben másban idvesség: mert nem is adatott emberek között az ég alatt más név, mely által kellene nékünk megtartatnunk" (Apostolok Cselekedetei 4:12).

Jézus Krisztusban nincs különbség zsidó és pogány között (Rómabeliekhez 10:12). A zsidók valóban Isten választott népe, kiken keresztül Jézus Krisztus testté lehetett, hogy a világ minden népének áldásává váljon. Csak rajta keresztül részesülhetünk Isten megbocsátásában, legyünk akár zsidók, akár görögök.

English


Vissza a magyar oldalra
A zsidók valóban meg vannak váltva csak mert Isten választott népének tagjai?