Kérdés
Mi az üdvösség sisakja (Efézus 6:17)?
Válasz
Az Efézusbeliekhez írt levél 6:17 igeverse arra sürget minket, hogy öltsük magunkra Isten teljes fegyverzetét, továbbá hogy vegyük fel "az idvesség sisakját is . . . . és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde". Amikor egy katona csatába indulta előtt magára öltötte harci öltözetét, a sisak volt páncélja utolsó darabja, amit feltett. Ez volt tehát a harcra való felkészülés utolsó aktusa. A sisak létfontosságú volt a túléléshez, ugyanis az az agyat, vagyis a test többi tagjának parancsnoki központját védte. A fej súlyos sérülése esetén, a páncél többi része nyilván nem ért már sokat.
Az üdvösség bizonyossága képezi a minden olyan dologgal szembeni áthatolhatatlan védelmünk, amit az ellenség csak ránk zúdíthat. Jézus egy ízben azt mondta: "...ne féljetek azoktól, a kik a testet ölik meg, a lelket pedig meg nem ölhetik; hanem attól féljetek inkább, a ki mind a lelket, mind a testet elvesztheti a gyehennában" (Máté 10:28). Ennek az igeversnek az a központi mondanivalója, hogy mikor a Sátán támadásaira készülünk, az üdvösség sisakját is szorosan fel kell csatoljuk. Üdvösségünk rendíthetetlen tudata nem valami egykori homályos emlék, és nem is holmi bizonytalan jövőbeli reménység. Az Isten által ajándékba adott üdvösség tudatában élni egy folyamatos, örökkévaló állapot, aminek Isten gyermekei már a jelenben is haszonélvezői, az ugyanis életünk minden egyes napján védelmet ad és szabadulást jelent bűnös óemberi természetünk túlkapásaiból, és a Sátán ármánykodásaival szemben is hathatós segítséget nyújt.
Krisztus keresztjének hatalma miatt az ellenség többé nem vehet erőtt felettünk (Róma 6:10; 8:2; 1Korinthus 1:18). Ő persze tudja ezt, ugyanakkor arra nézve sem tudatlan, hogy Isten gyermekeinek többsége nincs e bizonyosság birtokában, vagy legalábbis nem úgy él, mintha az valóság volna az életében. Meg kell tanulnunk jól felcsatolni sisakunk, hogy a Sátán tüzes nyilai ne fúródhassanak bele gondolatainkba, nehogy aztán tűzre lobbantsák az életünk. Az üdvösség sisakja által lerombolhatjuk az "...okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett . . . . foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak" (2Korinthus 10:5).
A hívő számos óvintézkedést tehet annak érdekében, hogy ez a sisak biztosan a fején maradjon, és így rendeltetését betöltse:
1. Újítsuk meg elménket! Az elménk egy szellemi csatatér. Az ott vívott csaták kimenetele határozza meg életünk folyását. A Róma 12:1-2 igerésze arra okít, hogy elménket úgy újíthatjuk meg, ha fenntartások nélkül megengedjük Isten Igéjének, hogy az Ő Igazsága minden neki ellenszegülő dolgot kitöröljön onnan. Le kell tehát cseréljük régi elképzeléseinket, vélekedéseinket, és teljes világnézetünket. Engedjük, hogy Isten igazsága a világból felhalmozott minden szennyet kimossa a gondolatvilágunkból, annak minden hazugságával és zavarodottságával egyetemben, és igyekezzünk Isten perspektíváját minél jobban magunkévá tenni!
2. Vessük ki mindazon kétségeinket, melyek a körülményeinkre - azaz nem Istenre - tekintve bátortalanítanak, nyugtalanítanak minket! A (testi) ember fizikai érzékszervei segítségével igazodik el a világban. Ami viszont nem az öt (fizikai) érzékszervünk csatornáján keresztül ér el minket, azt hajlamosak vagyunk figyelmen kívül hagyni. Ha hagyjuk, akkor az adott szituáció körülményei mindig arról fognak győzködni minket, hogy Isten nem is szeret igazán, vagy hogy Igéje nem is igaz. Egyidejűleg hinni és kételkedni viszont lehetetlen. Isten megjutalmazza a hitünket. Az üdvösség sisakját jól a szemünkbe húzva leszünk csak képesek úgy dönteni, hogy abban is hiszünk, ami a fizikai érzékszerveink által közvetített észlelet alapján teljességgel lehetetlennek tűnik (Zsidókhoz 11:6; 1Péter 1:8-9).
3. Emeld szemeid az Örökkévalóra és az örökkévalóságra! Amikor minden összedőlni látszik körülöttünk, nem szabad elfelejtenünk szemeinket az "odafelvalókra" szegezni (lásd Kolossé 3:1-2). Üdvösségünk a legdrágább ajándék, amiben valaha csak részesülhetünk. Ha tehát szemeinket arra függesztjük, az segíteni fog átvészelni az élet viharait. Tudatosan dönthetünk amellett, hogy a következő mottó szerint éljük az életünk: "Ha valaminek nincs örökkévaló érvénye és fontossága, akkor az valójában nem is olyan jelentős" (a Máté 6:20-, valamint 1Korinthus 3:11-13 alapján).
4. Ne feledjük, hogy a győzelem Krisztusban már a miénk! Amikor valóban úgy tekintünk magunkra, mint aki már meghalt "...a bűnnek, de . . . . [él] az Istennek..." (Róma 6:11, betoldva), akkor sok olyan dolgot ki tudunk zárni az életünkből, melyet a Sátán arra foganatosítana, hogy csapdába ejtsen minket. Amikor a bűn választása többé már nem opció számunkra, mert felismertük, hogy "új teremtmények" vagyunk (2Korinthus 5:17; 1János 3:9), akkor máris hatékonyabb oltalom alatt állunk a szellemi kudarc számos lehetőségével szemben.
5. Emlékezzünk rá, hogy minden reménységünk az Úrban van! A 73. zsoltár 25. igeverse így kiált Istenhez: "Kicsodám van az egekben? Náladnál egyébben nem gyönyörködöm e földön!" Üdvösségünk sisakja akkor működik a leghatékonyabban, ha valóban becsüljük azt, amit reprezentál. A Jézus drága vérén vett lelki üdvösség fontosságának helyét nem bitorolhatják földi dolgok. Amikor az Úrnak való tetszésben találjuk meg legfőbb örömünk, akkor a Sátán számos csábítását egyszerűen kiiktatjuk, gonosz sugallatait pedig erőtlenné tesszük.
Amint minden nap szorosan felcsatoljuk az üdvösség sisakját, elménk egyre jobban szigetelt lesz az ellenség sugallataival, belénk táplált vágyaival és elénk kifeszített csapdáival szemben. Tudatosan úgy határozunk, hogy levédjük elménk a túlzott világi befolyással szemben, és helyette olyan dolgokon gondolkozunk, melyek Krisztus dicsőségének öregbítésére valók (Filippi 4:8). Ezzel úgy viseljük üdvösségünket, mint egy olyan védősisakot, ami megőrzi szívünket és gondolatainkat a Krisztus Jézusban (lásd Filippi 4:7; vö. Ézsaiás 26:3; 1Péter 1:5).
English
Mi az üdvösség sisakja (Efézus 6:17)?
