Kérdés
Mit jelent a Róma 1:28 igeversben szereplő megromlott gondolkodás kifejezés?
Válasz
A Rómabeliekhez írt levél egyik fő témája Isten igazságossága. Mielőtt Pál apostol azt fejtegetné, hogy embernek egyedül a Jézus Krisztusba vetett hit által tulajdonítható Isten igazságossága (Róma 3:21-8:31), először azt magyarázza, hogy egyáltalán miért van szükségük erre. Érvelését a Róma 1:18-32 passzusától vezeti be. Annak ellenére, hogy Isten a teremtés által és a teremtett világon keresztül félreérthetetlenül kinyilatkoztatta magát (Róma 1:20) az ember folyton visszautasítja az Ő közeledését, mert (bukott állapotában) lelkében megbélyegzetté (kárhozottá), erőtlenné és reménytelenné vált - magyarázza. Mivel egyes emberek nem hajlandók elismerni Istent, Pál arra is rámutat, hogy (ezen számos közeledési próbálkozás után) "...Isten is magukra hagyta őket. Engedte, hogy megromlott gondolkodásuk szerint olyan dolgokat tegyenek, amelyeket nem lenne szabad" (Róma 1:28, EFO).
Amikor szántszándékkal, azaz teljesen tudatosan hozzuk meg annak a döntését, hogy Isten dicsőségét elutasítva, az Istenről kinyilatkoztatott igazság helyett a hamisságot és a hazugságot emeljük trónra életünkben, a Teremtő helyett pedig bálványokat és egyéb teremtett dolgokat kezdünk vallásosan imádni, akkor Isten - akaratunknak engedve - megadja nekünk, amire a szívünk vágyik, ennek következtében viszont egyre mélyebbre zuhanunk az erkölcsi hanyatlásba. A Pál által a Róma 1:18-32 igerészben jellemzett folyvást lefelé húzó szellemi örvény részben pedig épp a "megromlott gondolkodás"-ban nyilvánul majd meg. A "megromlott" szó az eredeti görög szövegben a következőt jelenti: "erkölcsileg elítélendő, romlott, értéktelen, megvetendő". Ugyanezen kifejezést egyéb magyar fordítások ekképp adják vissza: "romlott ész" (SZIT), "méltatlan gondolkozás" (KAR), "erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás" (MBT).
Isten létezése belső (Prédikátor 3:11) és külső (Apostolok Cselekedetei 17:23-31; Róma 1:20) bizonyítékait egyaránt az emberiség elé tárta. Vannak tehát olyanok, akik bár "...felismerték Istent, de mégsem tisztelték őt Istenként, sem nem adtak hálát neki. Ezért gondolkodásuk értelmetlen lett, és ostoba szívük egyre jobban elsötétült" (Róma 1:21, EFO). Ők idővel olyanokká válnak, mint a Noé korabeli emberek: "...látá az Úr, hogy megsokasult az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve gondolatának minden alkotása szüntelen csak gonosz" (1Mózes 6:5).
Pál világosan olvasói tudtára adja, hogy a megromlott gondolkodású emberek "...teljesek minden hamissággal, paráznasággal, gonoszsággal, kapzsisággal, rosszasággal; rakvák, írigységgel, gyilkossággal, versengéssel, álnoksággal, rossz erkölcscsel; Súsárlók, rágalmazók, istengyűlölők, dölyfösek, kevélyek, dicsekedők, rosszban mesterkedők, szüleiknek engedetlenek, balgatagok, összeférhetetlenek, szeretet nélkül valók, engesztelhetetlenek, irgalmatlanok. Kik jóllehet az Isten végzését ismerik, hogy a kik ilyeneket cselekesznek, méltók a halálra, mégis nemcsak cselekszik azokat, hanem az akképen cselekvőkkel egyet is értenek" (Róma 1:29-32).
Az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodás nem tudja fel(m)érni, hogy mi a jó, az igaz, az erkölcsös, és az etikus. Az ilyen romlott gondolkodás elválasztja az embert Istentől, az ilyen gondolkodású emberek pedig szükségszerűen el fognak idegenedni Istentől "sőt, ellenségesek . . . vele szemben..." gonosz gondolataik és tetteik miatt (Kolossé 1:21, EFO). Pál így vet fényt ennek hátterére: "...a test szerint valók a test dolgaira gondolnak; a Lélek szerint valók pedig a Lélek dolgaira. Mert a testnek gondolata halál; a Lélek gondolata pedig élet és békesség. Mert a test gondolata ellenségeskedés Isten ellen; minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róma 8:5-7).
A megromlott elme a jót rosszra cseréli, "Isten igazságát hazugságra" váltja (Róma 1:25). A megromlott gondolkodású ember a teremtett világnak és a teremtett létezőknek tulajdonít nagyobb jelentőséget, sem mint a Teremtőnek (Ézsaiás 44:16-18). Útmutatásért a világegyetem titkait tudakozza, ahelyett, hogy a világegyetem Teremtőjét követné. Pál az ilyen emberekről szólván így figyelmeztette Timótheust: "Állandóan viszálykodnak, megromlott a gondolkozásuk, és nem ismerik az igazságot. Úgy gondolják, Isten szolgálata arra való, hogy ezzel sok pénzt szerezzenek" (1Timótheushoz 6:5, EFO). Az apostol szerint a hamis tanítók "...megromlott elméjű, a hitre nézve nem becsületes emberek..." (2Timótheushoz 3:8).
Pál arra ösztönzi a keresztényeket, hogy ne úgy járják (életutukat), "...mint egyéb pogányok is járnak az ő elméjöknek hiábavalóságában, kik értelmökben meghomályosodtak, elidegenültek az isteni élettől a tudatlanság miatt, mely az ő szívök keménysége miatt van bennök" (Efézus 4:17-18). Hívőként meg kell őriznünk gondolatainkat Krisztusban (lásd 2Korinthus 10:5), és engednünk kell, hogy Isten Szent Lelke formálja át gondolkodásunk, gondolatvilágunk (lásd Efézus 4:23; EFO). A jó szándékú, minden nap aktuális intelem így hasít letűnt korokon át hozzánk: "...öltsétek fel az „új embert”, akit Isten úgy teremtett, hogy őhozzá hasonlítson, igazságosságban és szentségben éljen" (Efézus 4:23-24, EFO). Engednünk kell, hogy Isten eltörölje a korábbi romlott gondolkodásunk minden nyomát, vagyis hogy átformálja az "... az egész gondolkodásotokat, és ezáltal gyökeresen..." megváltozunk majd. Akkor arra is képesek leszünk, hogy felérjük "amit az Isten akar: ami szerinte jó, ami neki tetszik, amit tökéletesnek tekint..." (Róma 12:2, EFO).
English
Mit jelent a Róma 1:28 igeversben szereplő megromlott gondolkodás kifejezés?
