Kérdés
Mit mond a Biblia a meg nem bocsátásról?
Válasz
A Biblia elég sokat beszél a megbocsátásról és annak hiányáról. Talán a legismertebb tanítás a megbocsátás elmaradásáról Jézus példázata az irgalmatlan szolgáról, akiről a Máté 18:21:35-ben olvasunk. A példázatban az egyik szolgájának a király elenged egy hatalmas tartozást (gyakorlatilag egy meg nem fizethető összeget). Később azonban ugyanez a szolga nem hajlandó elengedni egy másik ember apró tartozását. A király tudomást szerez erről, és visszavonja a tartozás korábbi elengedését. Jézus így ezzel fejezi be: „Így tesz majd az én mennyei Atyám is veletek, ha szívetekből meg nem bocsátotok, mindenki az ő atyjafiának” (Máté 18:35). Más szakaszokban azt olvassuk, hogy olyan mértékben bocsátanak meg nekünk, amilyenben mi megbocsátunk (ld. pl. Máté 6:14, 7:2; Lukács 6:37).
Tévedésbe ne essünk, Isten megbocsátása nem a cselekedeteink függvénye. A megbocsátás és az üdvösség teljes mértékben Isten személyén és Jézus kereszten elvégzett megváltó munkáján múlik. Tetteink azonban alátámasztják a hitünket, és kifejezik, mennyire értjük Isten kegyelmét (ld. Jakab 2:14-26 és Lukács 7:47). Noha teljes mértékben méltatlanok vagyunk, Jézus mégis úgy döntött, hogy megfizeti bűnünkért a büntetést és megbocsátást nyújt nekünk (Róma 5:8). Amikor teljesen megértjük, milyen nagy ajándékot adott Isten nekünk, akkor másoknak is tovább akarjuk adni. Kegyelmet nyertünk, ezért nekünk is kegyelmet kell nyújtsunk másoknak. A példázatban ledöbbenünk a szolgán, aki egy kis adósságot sem volt hajlandó elengedni, miután neki elengedték az ő megfizethetetlen mértékű adósságát. De amikor nem vagyunk hajlandók megbocsátani, ugyanúgy viselkedünk, mint a példázatbeli szolga.
A meg nem bocsátás ugyanakkor megfoszt attól az élettől, amelyet Isten szánt nekünk. Ahelyett, hogy igazságot szolgáltatnánk, a meg nem bocsátás keserűséggé válik. A Zsidók 12:14-15 így int: „Törekedjetek mindenki iránt a békességre és a szent életre, amely nélkül senki sem látja meg az Urat. Ügyeljetek arra, hogy senki se hajoljon el Isten kegyelmétől, hogy a keserűségnek a gyökere felnövekedve kárt ne okozzon, és sokakat meg ne fertőzzön.” Ugyanúgy a 2Korinthus 2:5-11 is arra figyelmeztet, hogy a meg nem bocsátás teret ad a Sátánnak, hogy elgáncsoljon minket.
Azt is tudjuk, hogy akik vétkeztek ellenünk, akiknek nem szeretnénk megbocsátani, azokat Isten számon kéri (ld. Róma 12:19 és Zsidók 10:30). Fontos megjegyezni, hogy a megbocsátással nem a sérelmet akarjuk alábecsülni, és nem jelent feltétlenül kibékülést. Amikor úgy döntünk, hogy megbocsátunk, elengedjük a sérelmező tartozását. Lemondunk arról a jogunkról, hogy bosszút álljunk. Úgy döntünk, hogy nem hozzuk fel a tettét az illető ellen. Ezzel azonban nem feltétlenül engedjük vissza az illetőt a bizalmunkba, vagy nem mentjük fel teljesen a bűn következményei alól. Tudjuk, hogy „a bűn zsoldja a halál” (Róma 6:23). Habár Isten bocsánata felment az örök halál alól, nem mindig ment fel a bűn halálszerű következményeitől (pl. kapcsolat felbomlása vagy az igazságszolgáltatás által kiszabott büntetés). A megbocsátás nem azt jelenti, hogy úgy teszünk, mintha mi sem történt volna, hanem azt, hogy felismerjük, mekkora kegyelmet kaptunk mi magunk, és hogy nincs jogunk másoknak a fejére olvasni a tettüket.
Időről időre, a Szentírás felszólít egymás megbocsátására. Az Efezus 4:32 például azt mondja: „legyetek egymáshoz jóságosak, irgalmasak, bocsássatok meg egymásnak, ahogyan Isten is megbocsátott nektek a Krisztusban”. Nekünk sok minden megbocsátatott, ezért sok mindent meg kell mi is bocsássunk másoknak (ld. Lukács 12:48). Noha a megbocsátás gyakran nehezünkre esik, annak elmulasztásával engedetlenek vagyunk Isten iránt, és lebecsüljük az ajándékát.
English
Mit mond a Biblia a meg nem bocsátásról?
