Gyakran miért olyan nehéz másokat szeretni?


Kérdés: Gyakran miért olyan nehéz másokat szeretni?

Válasz:
Olykor rendkívül nehéz másokat szeretni. Azokról az emberekről, akiket különösen nehezünkre esik szeretni, gyakran azt mondjuk, hogy egy extra dózis kegyelemre van szükségük. De még azok is, akiket alapjában véve kedvelünk, néha próbára teszik a szeretetünket. A legfőbb oka, amiért nehezünkre esik másokat szeretni az a bűn – mind a saját, mind a mások bűne. Az emberek bukott teremtmények. Isten és az Ő ereje nélkül önzőek vagyunk, és magunkat könnyebben tudjuk szeretni, mint másokat. De a szeretet nem önző, hanem a mások javát keresi (1Korinthus 13:5, Filippi 2:3). Miközben próbáljuk a saját önzőségünkkel és bűnös hajlamainkkal és a mások önzőségével és bűnös hajlamaival felvenni a harcot, a szeretet nem kis kihívást jelent.

Egy másik oka annak, hogy nehéz másokat szeretnünk az, hogy néha félreértjük, mi az igazi szeretet. Hajlamosak vagyunk azt hinni, hogy a szeretet elsősorban egy érzelmi reakció. A gond az, hogy az érzelmeinket nem mindig tudjuk irányítani. Azt bizonyára tudjuk irányítani, hogy mit kezdünk az érzelmeinkkel, de maguk az érzelmek általában csak jönnek. De Isten olyasfajta szeretetre hív, mint amilyennel Ő is szeret minket. Ezt hívják agapé szeretetnek, amelynek a lényege az áldozatkészség. Isten irántunk való szeretete áldozatkész szeretet, amely arra késztette, hogy keresztre menjen a bűneinkért. Nem azért váltott meg minket, mert szeretetreméltók voltunk, hanem azért, mert a szeretete arra indította, hogy feláldozza magát értünk. Szeretünk-e másokat annyira, hogy áldozatot hozzunk értük még akkor is, amikor nem a legszeretetreméltóbbak? Mások szeretete akarat kérdése, nem érzelemé.

Isten már a legrosszabb állapotunkban meghalt értünk, a bűneink közepette, amikor még semmi szeretetreméltó nem volt bennünk. Amikor áldozatot hozunk, hogy másokat szerethessünk, akkor betekintést nyerünk Isten irántunk való szeretetének mélységébe, ugyanakkor ezt a szeretet tükrözzük a világ felé. Jézus azt mondta a tanítványainak: „Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást” (János 13:34-35). Nem azt mondta, hogy „Érezzetek szeretetet egymás iránt”, hanem azt, hogy „Szeressétek egymást”. Cselekedetre szólított fel, nem érzelemre.

Részben azért nehéz másokat szeretnünk, mert gyakran magunk erejére hagyatkozunk, próbálván felkorbácsolni a szeretet érzését ott, ahol nincs. Ez képmutatáshoz vezethet, és „megjátsszuk” a szerető személyt, miközben a szívünk valójában jéghideg a másik személy irányában. Meg kell értenünk, hogy Isten nélkül képtelenek vagyunk szeretni. Csak akkor tudjuk a szeretet gyümölcsét teremnünk (Galata 5:22-23), ha megmaradunk Jézusban (János 15), és a Szentlélek is megmarad bennünk. Tudjuk, hogy Isten szeretet, és a mások iránti szeretetünk egyrészt egy képesség, amit Istentől kapunk, másrészt válasz az Ő irántunk való szeretetére (1János 4:7-12). Nehezünkre eshet Istenre hagyatkoznunk és átadni magunkat neki, de az is közrejátszik, hogy azért engedi meg ezt a nehéz helyzetet, hogy még inkább megnyilvánulhasson a dicsősége. Amikor egy nehéz természetű embert szeretünk vagy úgy döntünk, hogy akkor is szeretünk, amikor nincs hozzá „kedvünk”, akkor arról teszünk bizonyságot, hogy Istenre hagyatkozunk, és engedjük, hogy ereje megnyilvánuljon általunk.

Azért nehéz másokat szeretni, mert ők is emberek és mi is azok vagyunk. De az ilyen nehéz esetekben jobban megértjük Isten irántunk való szeretetének minőségét. Amikor pedig úgy szeretünk másokat, hogy semmi szerethető nincs bennük, Isten megdicsőül, az Ő Lelke ragyog át rajtunk, mások épülnek, és a világ meglátja bennünk Krisztust.

English


Vissza a magyar oldalra
Gyakran miért olyan nehéz másokat szeretni?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől