Kérdés
Hogyan alakulhat ki bennem szenvedély a lelkek megnyerésére?
Válasz
A lelkek megnyerése voltaképp az evangelizálás és a (személyes) tanúságtétel folyamata, ami egyszerűen az üdvösség üzenetének közvetítését jelenti hitetlen embertársaink felé. Jézus Krisztus minden követőjét arra hívta (f)el, hogy legyen az Ő tanúja “...a föld mind végső határáig” (Apostolok Cselekedetei 1:8), mint ahogy ezt is meghagyta: “Elmenvén azért, tegyetek tanítványokká minden népeket...” (Máté 28:19). A lelkek megnyerésének lényege ezen üzenetekben foglalható össze. Mivel mennyei Atyánk nem akarja, hogy akár csak egy valaki is elvesszen (2.Péter 3:9), minden keresztény hívőnek buzgón kell követnie ezt a hívást, és szenvedélyes szívvel kell hozzáállnia a lelkek megnyeréséhez.
A tanúságtétel azonban kevésbé szól arról, hogy mi mit teszünk az Úrért, hanem sokkal inkább arról, hogy Ő mit tesz általunk és rajtunk keresztül. Ez a mi részünkről a Szent Léleknek átadott, Vele átitatott szívet kíván. Ugyanaz a Szent Lélek Isten, aki Krisztust földi szolgálata idején felhatalmazta, minket is képes erővel felruházni. Mindenekelőtt azonban a Krisztus testének építésében betöltött szerepünket kell helyesen (meg)értsük. Pál apostol ezt úgy magyarázta a korinthusi hittestvéreknek, hogy mi valójában mindnyájan Isten szolgái vagyunk, akik egymással egy egységként dolgozunk, hogy a termést learathassuk. Valaki földet szánt, másvalaki talán magot ültet, egy további munkás öntöz – a növekedést viszont csak Isten adhatja meg (1.Korinthusbeliekhez 3:7). Így bár lehet, hogy mindannyiunk egyéni szerepet tölt be, célunk mégis közös, mégpedig hogy másokat megnyerjünk Krisztusnak. Az ebben a folyamatban résztvevő minden munkás méltó a maga jutalmára (1.Korinthusbeliekhez 3:8).
De mégis hogyan gyúlhat szenvedély szívünkben e jó hír terjesztésére, arra, hogy Krisztusnak még ezekben a nehéz napokban is lelkeket nyerjünk, amikor oly sokan vannak, akik a munkánk haladását lépten-nyomon el akarják gáncsolni? Ezt úgy érhetjük el, hogy első lépésben a saját életünk gyújtópontjába helyezzük Jézus Krisztust. Minél erősebb a Krisztus iránti szenvedélyünk-, minél biztosabban haladunk Vele az Úton, annál nagyobb lesz a lelkek megnyerése iránti szenvedélyünk is. A keresztény hitéletünk megerősítésének két legjobb módja, ha naponta olvassuk az Igét, és mindig imádkozunk. Amikor szívünk és elménk Krisztustól csordul túl, akkor egyszerűen nem tehetünk mást, mint hogy szenvedélyesen megosztjuk Őt másokkal.
A leglelkesebb munkások rendre azok szoktak lenni, kiknek a szíve valósággal lángol Krisztusért. Figyelembe véve annak a monumentális nagyságát, amit bűntelen Megváltónk tett értünk a Golgotán, ennek elérése tulajdonképpen nem is olyan nehéz. Ő készséges alázattal vállalta helyettünk a halált, ami által kigyógyított minket végzetes betegségünkből (bűn), és megmentett minket a tűz tavának mérhetetlen mélységeket ölelő örökkévalóságától. Mivel tehát tudjuk, mi történik azokkal, akik Krisztus megismerése nélkül halnak meg, ez kell motiváljon minket arra, hogy minél több lelket nyerjünk meg Neki, hogy minél több léleknek mutassuk meg az Istentől távol való, minden reménytől megfosztott örökkévalóságból-, a pokol kiolthatatlan tűzű sötétségéből kivezető Utat. Különösen igaz ez, ha észbe vesszük, hogy milyen rövid is az élet – Jakab apostol erről találóan csak így ír: “...Bizony pára az, a mely rövid ideig látszik, azután pedig eltűnik” (Jakab 4:14). Ha az ember egyszer átlépi az örökkévalóság látóhatárát, onnan már nincs visszaút, vagyis a lelkek megnyerésének ideje véges. Nem csupán arról van tehát szó, hogy “az aratni való sok, de a munkás kevés”, hanem ennek tetejébe azt is mindig szem előtt kell tartsuk, hogy az időnk merev korlátok közé van szorítva.
Ezekben a kihívásokkal teli időkben bizonyára nem kell messzire menjünk ahhoz, hogy sok olyan embert találjunk, akik kétségek közt őrlődnek. A keresztény hívők azonban még e káosz közepette is vigaszt találnak Isten Igéjében. Mikor egy keresztény éppen az élet valamelyik próbájában találja magát, tudja, hogy szuverén Urunk helyezte őt abba, vagy Ő az, Aki megengedte, hogy abban érintett legyen. Legyen bárhogy is, a keresztény hívő értelmet találhat ebben a zűrzavarban, mikor felismeri, hogy Istennek ezzel a próbatétellel is célja van, és vigaszt lel annak biztos tudatában, “...hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van...” (Rómabeliekhez 8:28). Persze az sem baj, ha az élet (nyomorúsága) időnként értelmetlennek tűnik számunkra, hiszen tudjuk, hogy egy adott (élet)helyzet megértéséhez az Úrban kell bíznunk teljes elménkből, és nem szabad a magunk értelmére támaszkodnunk (Példabeszédek 3:5-6). Sokkal könnyebb az élet nehézségeinek elviselése (amelyek előbb-utóbb úgyis az utunkat fogják állni), ha tudatosítjuk magunkban, hogy Isten mindenek felett való mindenható Úr, és hogy még mindig Ő ül a kormánykeréknél.
A környezetünkben élő elveszett lelkeknek ugyanebben a vigaszban lehet részük, ha Krisztusba vetik hitüket. Azonban, ahogy Pál apostol is rámutatott: “Mimódon hívják azért segítségül azt, a kiben nem hisznek? Mimódon hisznek pedig abban, a ki felől nem hallottak? Mimódon hallanának pedig prédikáló nélkül? Mimódon prédikálnak pedig, ha el nem küldetnek? A miképen meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” (Rómabeliekhez 10:14-15). Isten békéje, amely minden emberi értelmet felülhalad, ezekben a nehéz időkben is megőrzi szívünket Krisztusban (Filippibeliekhez 4:7). Nincs ez másképp a még hitetlen embertársaink esetében sem, hiszen Isten képes és hajlandó az ő szívüket is megőrizni, ha beengedik Őt.
Nincs annál nemesebb elhívás, mint annak a megbízásába állni, Aki azért halt meg, hogy nekünk életünk lehessen. Jézus ma is így szól hozzánk: “Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, a miket én parancsolok néktek” (János 15:14). Azt is Ő adta parancsba, hogy engedelmeskedjünk Neki, és úgy szeressük egymást, ahogy Ő szeretett minket. Nyilvánvaló tehát, hogy az iránta való szeretetünket akkor tudjuk a legjobban kifejezésre juttatni, ha szenvedélyesen és fáradhatatlanul dolgozunk azon, hogy másokkal is megosszuk az Ő evangéliumát.
English
Hogyan alakulhat ki bennem szenvedély a lelkek megnyerésére?
