Hogyan tudom legyőzni a megcsalás fájdalmát?


Kérdés: Hogyan tudom legyőzni a megcsalás fájdalmát?

Válasz:
A megcsalás a bizalom durva megsértését jelenti, és sok esetben az elképzelhető legnagyobb fájdalmat okozza embertársainknak. A megcsalatottsággal járó szenvedést csak tovább növeli a párhuzamosan fellépő a kiszolgáltatottság és sebezhetőség érzése. Sokak számára még a testi erőszaknál, a tudatos megtévesztésnél, és az elítélő (ön)bíráskodásnál is rosszabb az, ha megcsalják. A megcsalás alapjaiban rengeti meg bizalmat.

Dávid királytól nem állt messze a megcsalás és megcsalatottság érzésének személyes tapasztalata és ismerete sem: „Mert nem ellenség szidalmazott engem, hisz azt elszenvedném; nem gyűlölőm emelte fel magát ellenem, hiszen elrejtettem volna magamat az elől: Hanem te, hozzám hasonló halandó, én barátom és ismerősöm" (Zsoltárok 55:13-15). Minél közelebbi kapcsolatban állunk az adott személlyel, annál nagyobb a megcsalás miatt érzett fájdalom is.

Jézus Krisztus első kézből ismerte, hogy milyen érzés az, ha megcsalják az embert. Minden idők legdurvább árulása az volt, mikor Júdás 30 ezüstért árulta el barátját, a világmindenség Teremtőjét (Máté 26:15). „Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem (Zsoltárok 41:9; vö. János 13:18). Jézus azonban nem vált haragossá vagy keserűvé, és nem állt bosszút sem. Ezeknek éppen az ellenkezőjét figyelhetjük meg tartásában. Miután az áruló csókkal lehelte orczájára a halálos ítéltet, Júdást változatlanul barátjának nevezte (Máté 26:50).

A fájdalom ellenére van arra mód, hogy túltegyük magunkat az árulás minden kínján is. Az ehhez szükséges erő egyenesen Isten kegyelméből árad felénk. Ő ad minden embernek hatalmat arra, hogy Isten fiaivá váljunk, és a békességre igyekezvén megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek.

Miután Dávid király az 55. Zsoltárban az elveszett bizalom felett búslakodik, arra is kitér, hogy miképp lehet ezt a fájdalmat áthidalni. Az Isten szíve szerint való nagy király, mint a galambok, úgy nyög fel: „Én az Istenhez kiáltok, és az Úr megszabadít engem. Estve, reggel és délben panaszkodom és sóhajtozom, és ő meghallja az én szómat (Zsoltárok 55:17-18)".

Az enyhülés első kulcsfontosságú lépése az, hogy felemeljünk szavunkat Istenhez, Hozzá kiáltsunk. Még ha úgy is érezzük, hogy legszívesebben az áradó harag pörölyével lesújtva végtelenítenénk az „odacsap-visszacsap" végtelen spirálját, legyünk urak saját városunk falán és vigyük az igazságosan ítélő Isten elé ügyünket. „Nem fizetvén gonoszszal a gonoszért, avagy szidalommal a szidalomért; sőt ellenkezőleg áldást mondván, tudva, hogy arra hivattatok el, hogy áldást örököljetek" (1.Péter 3:9).

Az árulás miatti fájdalom legyőzésének másik kulcsfontosságú lépése Jézus Krisztus szüntelen szemeink előtt lévő példája. Az eredendően bűnös emberi természetünk minduntalan arra sarkall minket, hogy „gonosszal" fizessünk a „gonoszért", Jézus azonban így tanít minket ma is: „Én pedig azt mondom néktek: Ne álljatok ellene a gonosznak, hanem a ki arczul üt téged jobb felől, fordítsd felé a másik orczádat is... jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket" (Máté 5:39, 44). Jézus Urunk „szidalmaztatván, viszont nem szidalmazott, szenvedvén nem fenyegetőzött" (1.Péter 2:23). Isten Szent Lelkének erejét kérve igazodjunk hát Jézus Krisztus életvezetésével elénk tárt példájához, és sem elárulván-, sem megcsalva se fizessünk rosszal vissza. A hívőknek az őket bántó felebarátaikkal is jól kell cselekedniük. (Nem azt állítjuk, hogy jogellenes bűntények elszenvedőjeként nem folyamodhatunk emberi bíróságokhoz. Az ilyen instanciák bevonását azonban soha sem fűtheti a bosszú perzselő szele.)

A megcsalás miatt keblünkben fellobbanó harag és bús keserűség legyőzésének harmadik lényegi eleme pedig maga az az Isten-adta képesség, hogy megbocsássunk az ellenünk vétkezőknek. A megbocsát magvában, a bocsát szavunk áll, ami szövegkörnyezettől fűggően beengedést és (el)engedést is jelent. Mikor tehát tudatosan úgy határozunk, hogy megbocsátunk, akkor elengedjük a velünk szemben kialakult szellemi-lelki tartozásokat, épp úgy, ahogyan az Úr Jézus elengedte a bűnünk összes tartozását, mikor számos vétkünk adóslevelét tette semmissé drága vérének tintájával áthúzva azt. Ezzel egyidejűleg magunknak is bebocsátást adunk a neheztelés nélküli nyugalmas élet békéjébe. Haragunkat és keserűségüket Isten életadó szeretetére váltani a legjobb cserekereskedelem, amiben valaha is részt vehetünk.

Jézus azt tanította, hogy „szeresd felebarátodat, mint tenmagadat". Ez egy előremutató és aktívan kezdeményező magatartást foglal magába: „Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak" (Máté 5:44). Minden képmutatás nélkül kijelenthetjük, hogy sokszor nagyon nehéz megbocsátani egy olyan embertársunknak, aki visszaélt bizalmunkkal. Ami azonban embernek lehetetlen, mindaz lehetséges Isten számára (lásd Lukács 18:27).

Mindazok, akik életükben megtapasztalták már Isten szeretetét, közelebb járnak ahhoz, hogy valóban megértsék szívükben, hogy mit is jelent minden érdem hiánya ellenére is feltétel nélküli szeretetben részesülni. Kizárólag Isten Szent Lelkének az ereje képes minket felvértezni azzal a irgalommal, ami képessé tesz minket olyan emberek szeretetére, kik vesztünkre törekszenek, azzal a kegyelemmel, amire nekünk is oly nagy szükségünk van életünk minden napján (Rómabeliekhez 12:14-21).

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan tudom legyőzni a megcsalás fájdalmát?