Kérdés
A bűn közösségi megvallása tényleg bibliai?
Válasz
Közösségi bűnvallásnak nevezzük azt, mikor egy adott közösség azért gyűlik egybe, hogy megvalljon Isten előtt egy kollektív bűnt. A közösségi bűnvallásra való felhívás egy ismert példája Abraham Lincoln egykori amerikai elnök nemzeti ima- és böjti nap kiáltványa, mely így hangzik: “Elfelejtettük Istent. Elfelejtettük a kegyelmes kezet, ami megőrizte békességünket, ami megsokasított, gazdaggá tett és megerősített minket; hiába képzeltük szívünk csalárdságában, hogy mindezeket az áldásokat a mi valamiféle felsőbbrendű bölcsességünk és erényünk hozta létre. A töretlen sikertől megrészegülve túlságosan csak önmagunkra kezdtünk támaszkodni, sem mint hogy megéreztük volna a megváltó és megőrző kegyelem szükségességét, és túlságosan büszkékké váltunk, hogy ahhoz az Istenhez imádkozzunk, aki teremtett minket! Kötelességünk tehát, hogy megalázzuk magunk az általunk sértett Hatalmasság előtt, hogy megvalljuk nemzeti bűneinket, és irgalomért és megbocsátásért imádkozzunk” (aláírás: Abraham Lincoln, 1863. március 30.). A kiáltványban Lincoln elnök a “mi” többeszámú személyes névmását használja, és “nemzeti bűnöket” említ. Azok az amerikaiak, akik csatlakoztak a “nemzeti ima és alázat napjához”, valójában a bűnök közös megvallásában vettek részt.
Bár a közösségi bűnvallás nyilvános, a nyilvános bűnvallás más típusaitól mégis különbözik. A személyes bűnvallás során például egy adott személy Isten és a közösség nyilvánossága elé járul, hogy megvallja egy személyes vagy titkos bűnét. A közösségi bűnvallás során viszont egy személy vezeti a közösséget annak kollektív bűneinek nyilvános megvallásában. A közösségi bűnvallást nem adja parancsba a Biblia, de mint a közösségi bűnbánat, és az Isten előtti alázat helyes és illő eszközeként állítja elénk például.
A közösségi bűnvallás modell jellegét Isten a Krónikák második könyvének 7:14 igerészében erősíti meg a zsidóknak: “És megalázza magát az én népem, a mely nevemről neveztetik, s könyörög és keresi az én arczomat, és felhagy az ő bűnös életmódjával: én is meghallgatom őket a mennyből, megbocsátom bűneiket, és megszabadítom földjüket.” Isten ezeket a szavakat a jeruzsálemi templom felszentelése kapcsán szólta Salamonhoz. Isten nem valami liturgikus keretet követelt meg, hanem az irgalmasság elvét hangsúlyozta a színe előtt alázatban élő közösség felett.
A közösségi bűnvallás legvilágosabb példáját Ezsdrás könyvének 9-10. fejezetében találjuk a Bibliában. Itt annak lehetünk tanúi, amint Ezsdrás Izráel ama hatalmas bűneiről értesül, amelyek a közösség egészét beszennyezték. Kiváltképp arról, hogy az izraelita férfiak a környező nemzetek pogány asszonyait vették feleségül, pedig az ilyen házasságokat Isten kifejezetten megtiltotta (5.Mózes 7:3). Ezsdrás eztán sírva járult Isten elé, és így vallotta meg Neki a nép bűneit: “...a mi álnokságaink felülhaladtak fejünk fölött és a mi vétkeink mind az égig nevekedtek! . . . . A melyeket parancsoltál szolgáid, a próféták által” (Ezsdrás 9:6, 9:11). Miközben a templomban imádkozott, emberek nagy csoportja csatlakozott hozzá, hogy sírva vallják meg bűneiket. Fontos megjegyezni, hogy a bibliai bűnvallást mindig valódi megbánás és megtérés is követi. A bűnök puszta megnevezése nem jelent teljes vallomást. Ezsdrás könyvében a nép a sírást és a bűnvallást egy olyan terv kidolgozásával és végrehajtásával tetőzi be, amelynek keretében az emberek elküldik maguktól az idegen, tiltott feleségeket.
A közösségi bűnvallás másik figyelemre méltó példáját Jónás könyvében találjuk: “A niniveiek pedig hivének Istenben, és bőjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének. És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és leveté magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba. És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak! Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg kiki az ő gonosz útáról és az erőszakosságból, a mely az ő kezökben van! Ki tudja? talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!” (Jónás 3:5-9). Ninive esetében is egy konkrét közösség lett rávezetve Isten előtti bűnére, mire az nyilvános, közösségi bűnvallás és megtérés által alázta meg magát. Bár a bűnvallás szó konkrétan nem szerepel a szövegben, de a megtérésre és a kultúrájukban oly elterjedt gonoszságtól és erőszaktól való “elfordulásra” vonatkozó felhívás mégis világosan utal rá. Amikor az emberek elismerik Istent, akkor bűnük gonosz mivoltát illetően is egyetértenek vele, és tesznek azért, hogy elhagyják bűnös szokásaikat. Válaszul erre Isten – még egy nyilvánvalóan pogány közösségnek is – kegyelmet ad.
English
A bűn közösségi megvallása tényleg bibliai?
