settings icon
share icon
Kérdés

Mit jelent a kontinualizmus? Mi a kontinualizmus?

Válasz


Először is azt szeretnénk megjegyezni, hogy a GotQuestions.org nem ért egyet a kontinualizmus tanával. Az alábbi cikk írója ezzel szemben a kontinualista felfogást képviseli. Úgy gondoljuk, mindig helyes nézeteinket próbára tenni, hogy ezáltal is arra sarkalljuk magunkat, hogy még mélyebben tanulmányozzuk a Szentírást, és szilárdabb bizonyságot nyerjünk hitünk biztos bibliai alapjáról. Ennek értelmében tehát jónak láttuk, hogy egy olyan cikken keresztül mutassuk be a kontinualizmus tanát, ami előnyös fényben állítja be azt.

A kontinualizmus tana azt hirdeti, hogy minden szellemi ajándék, úgy mint a csodás gyógyítás képessége, a nyelveken szólás, a mennyei csodák stb., az első egyház korával teljes párhuzamban, mind a mai napig működésben van. A kontinualisták úgy tartják, hogy a szellemi ajándékokat az első pünkösd napja óta egy kontinuum, azaz egyfajta folytatólagosság jellemzi, vagyis hogy a mai egyház (szellemi értelemben véve, azaz nem ember által létrehozott felekezetek – a fordító megjegyzése) mindazon csodás ajándékokhoz változatlanul hozzáfér, melyekről a Biblia beszámol.

A Szentírás igaz tanúsága szerint az Úr Jézus által megígért Szent Lélek eljövetelekor (lásd Apostolok Cselekedetei 1:8; 2:1-4) betöltötte a híveket, és olyan természetfeletti ajándékokkal vértezte fel őket, melyek lehetővé tették számukra, hogy Isten országának növekedését különleges erőkkel és jelekkel segítsék. A szellemi ajándékok felsorolását a következő igehelyek rejtik: Rómabeliekhez 12:6-8, Efézusbeliekhez 4:11, továbbá 1.Korinthusbeliekhez 12:7-11, 28 (lásd kapcsolódó szócikkünket “A szellemi ajándékok áttekintése” - címmel). A kontinualista felfogás szerint a felsorolt ajándékok mind a mai napig jelen vannak. Fontos azonban már itt megjegyezni, hogy ezen szellemi ajándékok hívőről hívőre eltér(het)nek, valamint hogy Isten Szent Lelke saját belátása és tetszése szerint adja azokat (1.Péter 4:10). A Korinthusbeliekhez írt első levél 12:4-6 igerésze ma is így szól hozzánk: “A kegyelmi ajándékokban pedig különbség van, de ugyanaz a Lélek. A szolgálatokban is különbség van, de ugyanaz az Úr. És különbség van a cselekedetekben is, de ugyanaz az Isten, a ki cselekszi mindezt mindenkiben”. A kontinualisták ragaszkodnak ahhoz, hogy semmiféle bibliai alapunk nincs azt gondolni, hogy ezek a szellemi ajándékok valaha megszűntek volna.

A kontinualista felfogással önmagát szemben pozicionáló nézeteket az ún. szeccácionalista tanok foglalják magukba (a kifejezés erdete a latin cessare szóra vezetendő vissza, melynek jelentése: alábbhagy, elapad, megszűnik – a fordító megjegyzése) Ezek szerint egyes szellemi ajándékok csak egy adott időre szóltak, azaz mára már “megszűntek”, vagyis nem működnek többé. A szeccácionalizmus kapcsán felmerülő kérdés azonban valójában nem az, hogy tényleg vannak-e még kegyelmi ajándékok korunkban, hanem hogy melyek azok, amik mind máig működésben vannak. A szeccácionalista nézetek képviselői olyan igehelyekre irányítják a figyelmet, mint az 1.Korinthusbeliekhez 13:10, és igyekeznek világosan rámutatni, hogy a szellemi ajándékok egy része kizárólag Jézus Krisztus közvetlen követőinek (apostolok) szolgálatához volt köthető, valamint Isten kijelentéseinek beigazolására volt hivatott (Apostolok Cselekedetei 2:22; 14:3; 2.Korinthusbeliekhez 12:12). Mindezzel azt akarják bizonyítani, hogy a Szent Lélek csodatevő ajándékai napjainkra megszűntek.

Minden tantétel kapcsán - legyen az szekuláris vagy szellemi eredetű - mindkét oldalon megfigyelhetjük a szélsőségesebb pro és kontra nézetek kialakulását. Ennek megfelelően találunk olyan szeccácionalistákat, akik úgy gondolják, hogy az apostolok korának zárultával (legutolsó apostol testi halála – a fordító megjegyzése) minden egyes szellemi ajándék elapadt. Az általánosabb szeccácionalista megközelítés szerint azonban csak a hitetleneknek jelül szolgáló szellemi ajándékok, azaz a csodás gyógyítás képessége, természetfeletti mennyei csodák, és a nyelveken szólás, maradtak abba. Ezzel szemben a kontinualista felfogás extrém képviselői azt tanítják, hogy az Isten Szent Lelkével való betöltekezést minden esetben nyelveken szólás kell kövesse. E körökben az is előfordul, hogy Jézus Krisztus személyét mellőzve, helytelenül nagy hangsúlyt fektetnek a szellemi ajándékokra. Olyanok is vannak, akik azt hirdetik, hogy csupán az adott hívő hitének nagyságától függ az, hogy akár az összes szellemi ajándékot “megszerezze magának”. Ez utóbbi megállapítást azonban egyértelműen cáfolja az 1.Korinthusbeliekhez 12:11 igehelye, mely szerint Isten Szent Lelke saját belátása szerint osztogatja mindenkinek ajándékait, “a mint akarja”. Ugyanezen Szent Lélek Pál apostolon keresztül pedig így nyilvánul meg a témát illetően: “Avagy mindnyájan apostolok-é? Vagy mindnyájan próféták-é? Avagy mindnyájan tanítók-é? Vagy mindnyájan csodatévő erők-é? Avagy mindnyájoknak van-é gyógyításra való ajándéka? Vagy mindnyájan szólnak-é nyelveken? Vagy mindnyájan magyaráznak-é?” (1.Korinthusbeliekhez 12:29-30) . A levél ezen fejezetét teljességében olvasva a fenti kérdésekre egybehangzó és egyértelmű “nem” a válasz.

A kontinualisták úgy hiszik, hogy a kegyelmi ajándékok mindegyike éppen annyira érvényben van ma, mint amikor azokat a Szentírásban lejegyezték. Fenntartják azon nézetüket is, mely szerint semmiféle bibliai alapja nincs egy ettől eltérő felfogásnak, a szeccácionalista nézetek képviselőinek pedig hiányos bibliai ismereteket vetnek szemükre. Azonban a vita mindkét oldalán álló hívek tiszteletben tarthatják a másik tábor eltérő nézeteit, különösen ha szívükben hordozzák Jézus Krisztus főpapi imájának következő mondatát is: “És én azt a dicsőséget, a melyet nékem adtál, ő nékik adtam, hogy egyek legyenek, a miképen mi egy vagyunk: Én ő bennök, és te én bennem: hogy tökéletesen egygyé legyenek, és hogy megismerje a világ, hogy te küldtél engem, és szeretted őket, a miként engem szerettél” (János 17:22-23). Legyen szó akár kontinualistákról, akár szeccácionalistákról, minden Jézus Krisztusban újjászületett hívő Krisztus testének, azaz a minden emberi felekezetet messze felülívelő természetfeletti egyháznak a tagja (1.Korinthusbeliekhez 12:27). Ha megengedjük a lelki üdvösség szempontjából nem lényeges kérdéseknek, hogy megosszanak minket és szakadást okozzanak közöttünk, akkor az Úr Jézus ezen nagyon fontos igéjét hagyjuk a földre hullani.

A szokványos szeccácionalista érvelés és a hozzá kapcsolódó kontinualista válaszok – a csatolt cikk (külső forrás)

Azokat a keresztényeket, akik amellett érvelnek, hogy a szeccácionalista megközelítés minden bibliai alapot nélkülöz, “kontinualistáknak” nevezzük. Ezen hívek szerint az ő felfogásuk kiállja a bibliaiság próbáját, míg a szeccácionalizmusra úgy tekintenek, mint ami minden bibliai fundamentum híján van. A következőkben a leggyakoribb szeccácionalista érveket-, valamint a hozzájuk kapcsolódó kontinualista válaszokat, vesszük sorra:

1. A Szentírás

A szeccácionalisták rendre az 1. Korinthusbeliekhez 13:8-10 igehelyet idézik azon nézetük alátámasztására, mely szerint egyes szellemi ajándékok akkor szűntek meg, mikor eljött “a teljesség”. Egyesek úgy tartják, hogy “a teljesség” a Biblia teljességére, azaz Isten teljes Igéjének hiánytalan kijelentésére vonatkozik. Ezen felfogás szerint a Biblia teljes szövegének leközlése után már semmi szükség sem volt arra, hogy a Szent Lélek a híveken keresztül megnyilvánuló csodás jelek által igazolja Isten mindenek felett való hatalmát. Azonban a 12. igeverset közelebbről vizsgálva kiderül, hogy mire is vonatkozik pontosan a 10. versben használt “teljesség” szó: “Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről-színre; most rész szerint van bennem az ismeret, akkor pedig úgy ismerek majd, a mint én is megismertettem.” Mivel tehát jelen testi állapotunkban még nem láthatjuk színről-színre (más fordítás szerint “szemtől-szembe”) Isten Igéjét, és az sem járhatja még át a mi teljes valónkat (hiszen részben még testiek vagyunk – a fordító megjegyzése), ezért a kontinualisták úgy tartják, hogy ez a bibliai passzus az Úr Jézus Krisztus második, szemmel látható eljövetelére vonatkozik. Ekkor ugyanis már nyilvánvalóan semmi szükség sem lesz a hitetleneknek jelül szolgáló-, a Szent Lélek kenetéből eredő, szellemi ajándékokra, így az “ismeret” ajándékára sem, hiszen Jézus Krisztus közvetlen fizikai jelenlétében leszünk.

Egy másik sűrűn idézett igerész a 2.Korinthusbeliekhez 12:12. A szeccácionalisták szerint az olyan csodás ajándékok, mint a nyelveken szólás, a gyógyítás, a prófécia és más csodák, kizárólag az apostolok tevékenységének idejére adattak, mégpedig azzal a céllal, hogy mindenki számára világossá váljon: ők az Istenek Istenének követei. Ezzel szemben a Biblia olyan beszámolókat is tartalmaz, mely szerint az apostolok közé nem számolt hívek, mint István (Apostolok Cselekedetei 6:8), és Filep (Apostolok Cselekedetei 8:6-7), is vittek véghez csodákat és gyógyítottak. A nyelveken szólás és a prófécia ajándéka olyan hívők körében is elterjedt volt, akik előzetesen betöltekeztek a Szent Lélekkel (Apostolok Cselekedetei 10:46; 19:6; 1. Korinthusbeliekhez 14:5, 39; Galátziabeliekhez 3:5). Pál apostol a korinthusbeli gyülekezetnek intézett levelében is említést tesz ezekről a csodás ajándékokról (1.Korinthusbeliekhez 12:4–11, 28). A kontinualisták érvelése szerint Pál apostol Istentől való intelmeinek nem képezné részét a Jézus Krisztus testének (azaz a szellemi egyház) építésére vonatkozó - az első pünkösd után évekkel keletkező - alábbi sorok, amennyiben a nyelveken szólás, a gyógyítás, és az egyéb csodák kizárólag az apostolok szolgálatának idejére vonatkoznának: “Szeretném ugyan, ha mindnyájan szólnátok nyelveken, de inkább, hogy prófétálnátok...” (1.Korinthusbeliekhez 14:5). Ebből tehát arra következtethetünk, hogy ezek a szellemi ajándékok Pál apostol ihletett írása szerint sem csak az apostolok szolgálatára korlátozódtak. Azon hallatlan tettek, melyeket Isten Szent Lelke példátlan hatalommal vitt véghez az apostolokon keresztül (Apostolok Cselekedetei 15:12), talán annak a ténynek tudhatóak be, hogy ezen tizenkét különleges hírvivőjére személyesen Jézus Krisztus lehelte rá Lelkét (Lukács 9:1 és János 20:22) így ruházva fel őket rendkívüli hatalommal. Az ő csodás képességeik tehát nem feltétlenül hozhatóak kapcsolatba a Szent Lélek azon adományaival, amivel Isten minden újjászületett hívét betölti.

2. A fogalmak tisztázása

Jelen diskurzusunk kontextusában a jel-ajándék szót is sűrűn használják azon elképzelés kifejezésére, mely szerint Isten azért ruházta fel bizonyos képességekkel az apostolokat, hogy a mennyei jelek által apostoli elhívásukat igazolja. Egyes teológusok azonban kétségbe vonják e kifejezés helyénvalóságát, mikor rámutatnak, hogy bár a Biblia világosan beszél az igaz apostolok szolgálatát kísérő jelekről, arról szó sincs, hogy bizonyos szellemi ajándékok birtoklása, bárkit is, úgymond, automatikusan apostollá változtatnának. A kontinualista felfogás szerint az újszövetségi iratokban használatos “jel”, vagy “jelek” szavak éppen arról tanúskodnak, hogy Isten saját bölcs belátása szerint ad(hat) természetfeletti képességeket mindazoknak, kiket célja beteljesítésére hívott el (2.Mózes 7:3; Rómabeliekhez 15:18–19; Zsidókhoz 2:4; 1.Korinthusbeliekhez 12:11). Ennek értelmében tehát a jel-ajándék kifejezés sosem a Szent Lélek ajándékaitól eltérő kategóriát jelöl.

A prófécia, vagyis az Istentől való ezen ajándék rendeltetésének helyes értelmezése, egy olyan további vitapont, amely a széthúzás magvát hintette gyülekezeteinkbe. A szeccácionalisták rendre olyan példákat hoznak fel, mikor egyes kontinualisták saját, személyes próféciáikat azonos rangra emelték Isten tökéletes Igéjével, a Bibliával. Ugyanakkor már itt meg kell jegyezzük, hogy a legtöbb kontinualista véletlenül sem gondolja, hogy az apostoli korszak zárultával bármely, embereknek adott, kijelentés valaha is egy lapon említhető a teljesség tükréül szolgáló isteni Igével. Mindemellett az is igaz, hogy a legtöbb kontinualista meglátása szerint arra vonatkozó igehelyek sincsenek, hogy a saját szeretet-közösségét kegyelemként adó Istenünk a szájából származó minden Igén kívül ne szólna más utakon is választottjaihoz (értsd minden újjászületett hívőhöz) napjainkban. A prófécia azonban messze nem csak abban merül ki, hogy Isten egyes szolgáinak az idői síkon még be nem következett eseményeket jelenít meg, hogy ezáltal is mély hatást gyakoroljon minden halló és nagyothalló ember életére, hanem a prófécia legalább ennyire Isten Igéje teljes igazságának továbbadását is jelenti, amire az Úr Jézus minden követője el van hívva (lásd Jelenések 19:10b)! Ezen tény ismeretében Pál apostol ihletett szavai, melyekkel arra buzdít minden valaha élt hívet, hogy “Kövessétek a szeretetet, kívánjátok a lelki ajándékokat, leginkább pedig, hogy prófétáljatok” (1.Korinthusbeliekhez 14:1), üde árnyalattal gazdagodnak.

3. A nyelveken szólás

A nyelveken szólás témája számos keresztény számára félreértésre ad(ott) okot. A nyelveken szólás helytelen, azaz a Biblia kijelentésével szembemenő, elferdült gyakorlata, valamint az azzal való nyílt visszaélés egyes körökben csak tovább erősítette a szeccácionalisták azon meggyőződését, mely szerint ez a szellemi ajándék már sem nem aktív, sem pedig nem szükséges korunkban. Egyesek egészen odáig mennek, hogy ezt a jelenséget (azaz az azzal való visszaélést) démoni (bukott angyali) tevékenységnek tulajdonítják, esetleg tömeges szuggeszción alapuló hisztérikus érzelmi kitörésnek titulálják. Azt is állítják, hogy amennyiben a nyelveken szólás szellemi ajándéka mind a mai napig megállná a helyét, akkor az Úr nyilván minden elkötelezett misszionáriust felvértezne vele, hogy a több éves nyelvtanulás helyett addig is fő tevékenységükre összpontosíthassanak.

Egyes kontinualisták, az előbbiekre reagálva, elismerik, hogy manapság a Szent Léleknek tulajdonított beszéd egy része nem több, mint érzelmileg túlfűtött szenzációhajhászás. Sátán, a többi bukott angyallal egyetemben, mindig is hamisította Isten igaz csodáit, sőt, ebben mind a mai napig gyakorolja magát (2.Mózes 7:10–11; Apostolok Cselekedetei 8:9, 11; Jelenések 13:14). Persze pusztán azért, mert a hamisítvány is közkézen forog, még hiba volna vitatni az eredeti létezését. Az Apostolok Cselekedetei ihletett könyvének 16:16 igerészében annak lehetünk tanúi, amint Pált és Silást missziós utukon egy prófétálni tudó démon (aki egy kislány testében foglalt magának önkényesen házat) háborgatja. Annak ellenére, hogy a megszállt kislányon keresztül megnyilvánuló természetfeletti képesség a Vádlótól-, és korántsem Istentől, származott, Pál apostol még sem arra a következtetésre jutott, hogy a prófétálás ajándéka teljes egészében ördögtől való volna (1.Korinthusbeliekhez 14:1). Ugyanakkor Jézus Krisztus megjövendölte (Máté 7:21-23), hogy sokan, akik az Ő Nevében démonokat űznek és csodákat tesznek, Uruknak szólítják majd Őt, holott valójában sosem voltak élő kapcsolatban Vele, az Élet Fejedelmével. Azonban az, hogy léteznek szélhámosok (sokszor saját büszkeségük vakságában támolyogva), még messze nem jelenti azt, hogy minden olyan ember, aki az Úr Jézus Krisztus nevében szól és csodát tesz a hamisság szolgája volna.

A kontinualisták azt is megjegyzik, hogy az ebben a témában uralkodó fejetlenség részben arra vezethető vissza, hogy az Apostolok Cselekedeteiben, valamint a Korinthusbeliekhez írt levélben említett “nyelveken szólás” két eltérő jelenségre vonatkozik. Érvelésük szerint az első pünkösd napján kiáradt szellemi ajándék ruházta fel az apostolokat azzal a képességgel, hogy az akkor ismert világ majd' minden tájáról érkező áldozók nyelvein szóljanak. Pontosan ez tette lehetővé, hogy az evangélium nagy gyorsasággal terjedjen el az egész birodalom területén (Apostolok Cselekedetei 2:6-8). A Korinthusbeliekhez írt első levél 14. fejezetében Pál apostol azonban nyilvánvalóan a nyelveken szólás ajándékának más rendeltetéseiről beszél – állítják. A teljes tizennegyedik fejezet útmutatóként szolgál az egyház számára, hiszen részletesen taglalja ezen ajándék célját és annak Isten dicséretére való helyes bevetését (1.Korinthusbeliekhez 14:2, 14-16, 28).

Ezt az álláspontot a Biblia is igazolni látszik az istenfélő, könyörgésekben és mások megsegítésében gazdag Kornéliusz valós történetén keresztül. Mikor Kornéliusz és a házában egybegyűlt sokaság betöltetett Szent Lélekkel, nyelveken kezdték dicsérni Istent (Apostolok Cselekedetei 10:46-47), holott könnyen lehetne érvelni amellett, hogy olyan ember nem is volt jelen, aki rászorult volna arra, hogy valamilyen idegennyelven hallja az evangélium megváltó üzenetét. Valami hasonlóval találkozunk az Apostolok Cselekedetei 19:6-7 igeszakaszban is, ahol annak lehetünk tanúi, amint tizenkét efézusbeli férfi, a Szent Lélek ajándékának fogadása után, nyelveken kezdett szólni és prófétált, holott (vélhetőleg) senki sem volt ott, aki hallhatta volna őket. Más jelek arra utalnak, hogy a korinthusbeli gyülekezet Istentiszteletein rendszeresen szóltak nyelveken, arról azonban nincsen tudomásunk, hogy mindig lettek volna olyan jelenlévők közöttük, akiknek szükségük volt arra, hogy saját nyelvükön hallják Isten üzenetét.

A Korinthusbeliekhez írt levél 14:27-28 igehelyén a Szent Lélek Pál apostolon keresztül igazgatja az Úton minden testvére lábait, mikor a gyülekezetben történő nyelveken szólás helyes menetét pontosan és világosan tárja elénk. Ma is így tanít minket az Ige: “Ha valaki nyelveken szól, kettő vagy legfeljebb három legyen, mégpedig egymás után; és egy magyarázza meg: Ha pedig nincsen magyarázó, hallgasson a gyülekezetben; hanem magának szóljon és az Istennek.” Az igeszakasz látszólag arra is rámutat, hogy a nyelveken szólás “a szellemünkben” való imát is jelenti. Ez a megközelítés friss nézőpontot kölcsönöz az olyan igerészeknek, mint 1.Korinthusbeliekhez 14:14–15 és 28, a Rómabeliekhez 8:26, az Efézusbeliekhez 6:18, valamint a Júdás levelének 1:20 szakaszának. Érdemes megjegyezni, hogy Pál azért sosem dorgálta meg a korinthusbeli gyülekezetet, mert éltek ezzel a szellemi ajándékkal (1. Korinthusbeliekhez 14:39), azért viszont igen, hogy versengve visszaéltek vele, és viszálykodást szítva káoszt idéztek elő (lásd 23. és 39. igeversek). És bár jelen fejezet Pál apostol azon intelmével zárul, hogy törekedjünk a prófétálásra és a nyelveken szólást se tiltsuk, mégis azt hangsúlyozza, hogy “mindenek ékesen és jó renddel” menjenek végbe a gyülekezeti alkalmakon (1.Korinthusbeliekhez 14:39-40).

4. Az egyháztörténet

A szeccácionalisták azt állítják, hogy maga a történelem is az ő álláspontjukat igazolja, hiszen semmiféle bizonyíték sincs arra, hogy a csodás ajándékok az apostolok halála után is folytatódtak volna. A kontinualisták ezzel szemben azt igyekeznek bizonyítani, hogy az egyháztörténeti feljegyzések ennek épp az ellenkezőjét igazolják, mikor érvelésük alátámasztására a következő példákat vonultatják fel:

Jusztinusz Mártír (Kr.u. 100-165), a korai egyháztörténész, a következőket állította: “A profetikus ajándékok mind a mai napig velünk maradnak. Láthatunk ugyanis sorainkban olyan nőket és férfiakat, akik Isten Lelke ajándékainak birtokában vannak.”

Irenéusz (Kr.u. 125-200) így szólt: “Hasonló módon sok testvérről is hallunk az Egyházban, akiknek prófétai ajándékaik vannak, és akik a Szellem által beszélnek különféle nyelveket…Még halottakat is feltámasztottak, úgy, hogy azok sok évre velünk is maradtak.”

Novatiánusz (Kr.u. 210-280) ezt mondta: “Ő maga az [vagyis a Szent Lélek], Aki prófétákat állít az egyházba, Aki tanítókat okít, Aki a nyelveken szólást vezérli, Aki csodatévő erőket és gyógyulásokat ad, és csodás dolgokat művel.”

Szent Ágoston (Kr.u. 354-430) egy olyan, sokat idézett, korai egyházfő, aki elvetette a kontinualista tanokat. Ez a megállapítás azonban csak életének korai szakaszára igaz. Később aztán akkora hatást gyakoroltak rá mindazon csodák és gyógyulások, aminek első kézből lehetett tanúja, hogy az “Az Isten városáról” című művében ekképpen írt: “Olyan tetemes teherként nehezedik rám ezen írás befejezésének ígérete, hogy nem áll módomban minden csodát lejegyeznem, amiről tudok.”

Korban hozzánk közelebb álló tanítók, mint John Wesley, A. W. Tozer, R. A. Torrey, és J. P. Moreland is meg voltak arról győződve, hogy a Szent Lélek minden egyes ajándéka mai világunkban is jelen van és működik, sőt, még arról is, hogy ők maguk is azok által fejthetik ki tevékenységüket.

5. Amit nem látok, az nincs is...

A szeccácionalisták arra is rámutatnak, hogy kizárólag Pál apostol korai levelei tartalmazzák a csodás ajándékokra való utalásokat, míg a későbbi levelek, úgy mint az Efézusbeliekhez írt, már nem említik azokat. Ebből azt a következtetést vonják le, hogy ezek az ajándékok minden bizonnyal “kivesztek”, miután az egyház már biztos alapra helyeztetett. A kontinualisták ezzel szemben azt mondják, hogy pusztán azért, mert a későbbiekben már nem esik említés róluk, még hibás volna azt hinni, hogy nem is léteztek. Rámutatnak, hogy ez a gondolatmenet logikailag hibás, hiszen pusztán azért, mert senki nem látta még a Mariana-árok legmélyén élő lényeket, ez még önmagában nem jelenti azt, hogy ott nincs is élet. Csupán azért tehát, mert nem állnak rendelkezésünkre újabb hivatkozások, még hibás volna azt gondolni, hogy Isten előzetes eljárásmódja megváltozott volna - mondják. Persze az is meglehet, hogy a korinthusbeli gyülekezettel szemben az efézusbeli gyülekezetben nem okozott félresiklást az ajándékok helytelen használata, így Pál apostol sokkal inkább a specifikus efézusi igényekre koncentrált az általa közvetített írásban. Mindezek mellett meg kell azt is jegyezzük, hogy a Rómabeliekhez 12:6–9, az 1.Korinthusbeliekhez 12:4–11, valamint az 1.Péter 4:10–11 igehelyeken található leírások nem teljesen fedik egymást, mint ahogy az is lehet, hogy sohasem volt rendeltetésük minden egyes ajándék részletes felsorolása.

Befejezésképpen álljon még itt, hogy ezen vita mindkét oldalán találunk jól felkészült és komoly Biblia-tanítókat. A szeccácionalista felfogás szerint Isten ihletett Igéjében minden szükséges bennefoglaltatott, hogy az Úr Jézus Krisztus nyomdokain járva Istennek tetsző életet élhessünk. A kontinualisták pedig azt hangsúlyozzák, hogy Isten Szent Lelke kiöntetése óta (mint ahogyan azt az Apostolok Cselekedetei 2. fejezetében látjuk) szakadatlanul végzi munkáját mindazon természetfeletti csodán keresztül is, melyről a Biblia beszámol. A 19. századi teológus, David Martyn Lloyd-Jones, akit a szeccácionalista felfogás képviselőjeként szoktak idézni, summásan ezt mondja: “Minden keresztény célja kell legyen, hogy mindig legfeljebbvalót és a legjobbat keresse. Soha ne érjük be tehát kevesebbel, mint ami az Újszövetség szerint lehetséges egy keresztény életében.” Erre, talán mindkét oldal, nyugodt szívvel mondhat áment.

English



Vissza a magyar oldalra

Mit jelent a kontinualizmus? Mi a kontinualizmus?
© Copyright Got Questions Ministries