Mi a konfúcionizmus?


Kérdés: Mi a konfúcionizmus?

Válasz:
A konfúcionizmus, a derűlátó humanizmus vallása, óriási hatást gyakorolt Kína társadalmi rendszerére, politikai filozófiájára és az egész közéletre. Ennek a vallásnak a megalapítója egy Konfúciusz nevű férfi volt, aki Krisztus előtt 500 körül született. Mivel a konfúcionizmus első sorban az erkölcsileg helyes életvezetéssel foglalkozik, inkább szokták erkölcsrendszerként jellemezni, mintsem önálló vallásként. Fókuszában a földi-, és nem a mennyei dolgok állnak. A konfúcionizmus tantételei a következő koncepciók köré csoportosíthatóak:

1. Az ősök tisztelete, vagyis az elhunyt elődök vallásos imádata. A hiedelem szerint a halottak szellemei képesek jó vagy rossz szerencsét hozni leszármazottaiknak és sorsukat irányítani.

2. Gyermeki engedelmesség, vagyis a család fiatalabb tagjainak gyermeki jámborsággal és tisztelettel kell az idősebbek elé járulniuk.

A konfúcionizmus legfőbb elvei a következők:
1. Jen – az aranyszabály
2. Csun-táj – az erények úriembere
3. Cseng-ming – a társadalmi szerepek helyes viselése
4. Te – az erényekben rejlő erő
5. Li – az emberi kapcsolatok legideálisabb formája
6. Wen – a békés művészetek, úgy mint a zene és a költészet

A konfúcionizmus erkölcsi rendszerének van mit kínálnia, hiszen az erény mindig olyasvalami, ami mind az egyén-, mind a társadalom számára nagyon kívánatos dolog. Konfúciusz erkölcsi filozófiájában ugyanakkor mindig csak a saját erőfeszítéseinkből elért erényekről beszélt, ezzel Istennek semmi teret nem adott, sőt gyakorlatilag még Isten szükségétől is megfosztotta az embert. Konfúciusz tanítása szerint az ember önmaga képes arra, hogy életét és környezetét megjavítsa, ha pusztán a benne lakozó erény által képviselt erőre támaszkodik. A hithű kereszténység azonban ennek éppen a szöges ellentettjét vallja és tanítja, vagyis hogy az ember képtelen még a saját tetteinek a valós következményeit is elhordozni. Arról nem is szólva, hogy az ember nem képes Istennek önnön erőfeszítésésből tetszeni és a mennyei öröklétet sem képes valaha magától elérni.

A Biblia tanítása szerint az ember egy veleszületett bűnös természettel látja meg a napvilágot (Jeremiás 17:9), és nincs annyi emberi jó tett a világon, ami által a szent és tökéletesen igazságos Isten előtt egyenesen megállhatnánk. „Annakokáért a törvénynek cselekedeteiből egy test sem igazul meg ő előtte" (Rómabeliekhez 3:20). Egyszerűen kifejezve az ember nagyon rászorul a Megváltóra ebben a tekintetben is. Isten fiában, Jézus Krisztusban, gondoskodott erről a Megváltóról, aki a mi bűneinkért adta életét a kereszten, és áldozata által kibékített minket Istennel. A tökéletes életét adta nekünk, cserébe a bűnnel megterhelt életünkért: „Mert azt, a ki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk ő benne" (2.Korinthusbeliekhez 5:21).

A konfúcionizmus az összes többi hamis vallással egyetemben az ember képességeire és saját érdemeire támaszkodik, mikor az ember megváltoztatásáról van szó. A kereszténység az egyetlen vallás, amely megérti és felfogja, hogy „mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül" (Rómabeliekhez 3:23). A bibliahű keresztények kizárólag Jézus Krisztusra támaszkodnak, hiszen az Ő áldozata a kegyelem ajándéka Istentől minden embernek, aki hisz Jézus Krisztus nevében, és aki nem magában-, hanem csak és kizárólag Jézusban bízik.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a konfúcionizmus?