Kérdés
A komplementarizmus az egalitarizmussal szemben – vajon melyik a bibliailag helyes nézet?
Válasz
Amint azt a "The Council on Biblical Manhood and Womanhood" evangélikus keresztény szervezet tanácsán summásan összefoglalták, a komplementarizmus az a nézet, mely szerint Isten bizonyos gyülekezeti szerepek betöltését nőknek nem engedélyezi. Míg a szellemi vezetés (lásd lelkipásztori és tanítói poszt) nem lehet az ő kezükben, addig Isten más, egyenlő fontossággal bíró segítői feladatkörök szervezésére és ellátására hívja el őket. Az egalitárius nézőpont tételeit (melyek evangélikus feminizmus gyűjtőnéven is ismertek) a "Christians for Biblical Equality" szervezet gyűlésein foglalták írásba. Az egalitarista iskola szerint minden gyülekezeti szolgálati pozíció egyaránt nyitott férfiak és nők előtt, vagyis nem-specifikus feladatkörök nincsenek. Míg mindkét ágazat képviselői állítják, hogy nézeteik biztos bibliai alapokon nyugszanak, addig jól tesszük, ha a Szent Lélek vezetésének fényénél mi magunk vizsgáljuk meg, hogy pontosan mit mond Isten Igéje a komplementarista és az egalitarista felfogás szellemi hátteréről. Emódon a két tábor között feszülő ellentét lényegét is jobban megérthetjük.
Tisztázásképp vegyük át még egyszer: a vita egyik oldalán azok foglalnak állást, akik úgy érvelnek, hogy mivel Jézus Krisztusban már mindannyian egyek és egyenlőek vagyunk, a férfi és a női szerepek - mind a gyülekezet vezetésében-, mind pedig az otthon négy fala közt - teljesen és maradéktalanul felcserélhetőek egymással. Ők az ún. egalitaristák. Velük szemben foglalnak állást az ún. komplementaristák, akik hiszik és vallják a férfiak és nők alapvető és lényegi egyenlőségét (hiszen a férfi és a nő egyaránt Isten képére teremtetett), de igeileg mégis indokoltnak látják a nemek különböző társadalmi, egyházbeli, és magánéleti szerepeinek megőrzését.
A komplementarista nézetet megerősítő érvelés bibliai alapját az 1.Timótheus 2:9-15 igerészben találjuk. Ebben az igei passzusban a 12. igevers látszólag kifejezetten negálja az egalitárius megközelítés központi tételét. Így olvassuk az Istentől ihletett igét: “A tanítást pedig nem engedem meg az asszonynak, sem hogy a férfin uralkodjék, hanem legyen csendességben”(1.Timótheus 2:12). Isten Szent Lelke választott szócsövén, Pál apostolon keresztül az előbbiekkel tartalmilag egybecsengő módon szól hozzánk a Korinthusbeliekhez írt első levél 14. fejezetében is: “A ti asszonyaitok hallgassanak a gyülekezetekben, mert nincsen megengedve nékik, hogy szóljanak; hanem engedelmesek legyenek, a mint a törvény is mondja” - ezzel pedig Mózes első könyvére utal (1.Korinthusbeliekhez 14:34). Pál tehát azt közvetíti felénk, hogy a nőknek nincsen megengedve, hogy szellemi autoritásuk legyen a férfiak felett, így nem is taníthatnak a gyülekezetben. Az 1.Timótheus 3:1-13, valamint a Titusz 1:6-9 kijelentése szerint az egyház szellemi vezetését szavatoló szolgálati “hivatalok” kizárólag férfiaknak vannak fenntartva.
Nézete bibliai alapjainak tárgyalásakor az egalitarizmus a Galátziabeliekhez írt levél 3:28 igerészét citálja. Ebben a Szent Lélek vezette Pál apostol a következőket írja: “Nincs zsidó, sem görög; nincs szolga, sem szabad; nincs férfi, sem nő; mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban.” Az egalitarista érvelés szerint az ember bukása következtében létrejött nemi különbségek Krisztusban el lettek törölve, fel lettek oldva. Azonban joggal merül fel a kérdés, hogy tényleg ezt állítja-e a Galátziabeliekhez 3:28. Vajon a tágabb szövegkörnyezet exegetikus vizsgálata után is fenntartható ez az értelmezés? Sajnos azt kell mondjuk, hogy nagyon is világos, hogy ez a fajta interpretáció erősen torzítja a környező igeversek mondandóját. A Galátziabeliekhez írt levél szívében az az el nem múló igazság van, mely szerint a megigazulásunk egyedül hit által, Isten kegyelméből lehetséges, vagyis emberi tetteken keresztül sosem (Galátziabeliekhez 2:16). A levél 3:15-29 igerészében Pál azt fejti ki, hogy Isten ígérete - vagyis hogy Isten fiaivá váltunk (ebben a fiakban a nők egyaránt bennefoglaltatnak) - nem a törvény cselekedetei által valósult meg, hanem a Jézus Krisztusban ajándékba kapott hit által. Nyilvánvaló, hogy nem testi értelemben teljesült be az Ábrahámnak adott isteni ígéret, mely szerint az Ő magvában áldatik meg a világ minden nemzetsége, hanem annál egy sokkal magasabb, szellemi értelemben. A Galátziabeliekhez 3:28 tökéletesen illeszkedik abba a gondolatmenetbe, mely szerint mindenki, aki Jézus Krisztusban van, hit által lett Ábrahám magva, és az Ábrahámnak adott isteni ígéretek örököse (lásd Galátziabeliekhez 3:29). Hit által és nem test által! Az tehát, hogy az ember zsidóként vagy pogányként születik e világra, hogy nő vagy férfi, semmit sem jelent, mert lelke megváltásban (maga a legmagasabb áldás) hit által-, és nem testi leszármazása, etnicitása, vélt és valós társadalmi státusza vagy a törvény testbeni betartása stb. által lesz része! A szövegkörnyezetből tehát világosan kiderül, hogy Pál a megváltásról való Igét közli velünk, nem pedig a gyülekezetbeli nemi szerepek leosztásáról értekezik. Okfejtése messze túlmutat a gyülekezeti nemi szerepeken, hiszen az emberi élet kétségtelenül legfontosabb eseményét, magát a megváltást-, és annak ószövetségi ígéretének később szellemben végbement teljesülését fejtegeti. Ezt az írást a nemi szerepek témájára szűkíteni egyfelől értelmileg hibás, másfelől pedig - finoman szólva is - csúsztatás.
Az egalitarista érvelés egy további bökkenője abban rejlik, amit az egalitárius testvérek látszólag sajnos nem tudnak/akarnak megérteni, vagyis hogy a nemi szerepek eltérő mivolta messze nem azt jelenti, hogy a férfiak és nők között érték-, minőségbeli, és fontosságbeli különbség is volna. A férfiak és a nők, a nők és a férfiak egyenlő értékkel bírnak Isten szemében, és egyenlő mértékben fontosak mennyei terve földi kibontásában. A nők semmiben sem alacsonyabb rangúak, mint a férfiak - Isten egyszerűen más szerepeket szán a két nemnek, mind a gyülekezetben-, mind pedig otthon. Ez nem valami véletlen műve, vagy a bűnbeesés következménye, hanem Isten egyszerűen ilyennek alkotott minket (lásd a "Mi a komplementarizmus?" című cikket oldalunkon). A különbözőség és a teljes egyenlőség együttes érvényesülését mi sem példázza jobban, mint a Szentháromság működésében jól tapintható alá-fölérendeltségi viszony (lásd 1.Korinthusbeliekhez 11:3). A Fiú alázatosan, önszántából veti magát alá az Atya akaratának. A Szent Lélek pedig az Atya és a Fiú küldöttje, tehát mindkettejüknek engedelmeskedik. Ez azonban még kicsit sem jelenti azt, hogy az Úr Jézus lényében és lényegében kevésbé volna Isten, mint az Atya, vagy hogy a Szent Lélek bármiben is kisebb, kevesebb, és alávalóbb volna kettejüknél! Világos, hogy mindhármójuk külön-külön is maga Isten teljessége, szerepük egymásétól viszont mégis nagyon eltérő. A férfiak és a nők egyenlő mértékben emberi lények, egyenlő mértékben tükrözik vissza Isten képét, ennek megfelelően pedig olyan Isten által rendelt eltérő szerepeik vannak, melyek a Szentháromságon belül megnyilvánuló hierarchikus rend képét körvonalazzák.
English
A komplementarizmus az egalitarizmussal szemben – vajon melyik a bibliailag helyes nézet?
