Mit jelent a kollektív megváltás fogalma?


Kérdés: Mit jelent a kollektív megváltás fogalma?

Válasz:
Alapjában véve a kollektív megváltás azt jelenti, hogy „ha nem vagyunk mindnyájan megváltva, akkor egyikünk sincs megváltva". Más felfogás szerint azt jelenti, hogy „föláldozva személyes érdekeinket a közösség javára kell törekednünk". Megint mások ezt úgy fogalmazzák meg, hogy „egyénként nem lehetek megváltva, így tehát ki kell vennem a részem-, és együtt kell működnöm a csoporttal, személyes áldozatot kell hoznom, hogy mindenki megváltását biztosnak tudhassuk. Csak így menekülhetünk meg mindnyájan." A Szentírás azonban teljesen világosan kimondja, hogy a megváltás az a folyamat, melyben Isten minden egyes személyt Jézus Krisztus keresztáldozata által ment meg. Minden egyes személy saját maga kell Jézus Krisztushoz jöjjön, nem pedig csoportosan kell elébe járulnunk.

A kollektív megváltás fogalma az ökumenikus mozgalom szomszédjában lakik. Sok fővonalas protestáns egyház hajlandó partnerként elfogadani a katolicizmust, az iszlámot, a buddhizmust, a keleti misztikus tanok képviselőit, és más animista és sámánista kultuszokat csak hogy elérjék morális és társadalmi céljaikat. Úgy gondolják, hogy amennyiben elegendő számú vallásos ember összefog, akkor képesek lesznek ellenállni az istentelen pogányság áradatának és a társadalmunkat romboló gonosz jelenségeknek. Továbbá úgy vélik, hogy ez azért is olyan szükséges, mert közösségeink mára teljesen elveszítették minden erkölcsi tartásukat. Elképzelésük szerint társadalmunk valamennyi baja gyógyítható, ha minden egyén a közös érdekeink mentén hoz személyes áldozatot. Az ökumenizmus követői szerint az egyház egy szent háborúban áll a keresztény értékek megőrzéséért. Ezek az értékek mélyen bele vannak szőve a Biblia tanításába. Félre kell tehát tennünk minden dogmatikai nézeteltérésünket, és egyesítenünk kell erőinket, hogy megállhassunk a rothadó világ elleni harcban.

Az ökumenizmus, vagy a kollektív megváltás képviselői, sokszor hivatkoznak János evangéliumának 17. fejezetére, mint bizonyítékra. Amellett kardoskodnak, hogy Jézus azért imádkozott, hogy mindenki jól kijöjjön mindenkivel, és hogy ne legyenek viták közöttünk. Valójában azonban Jézus Krisztus az őt valaha követő minden emberért imádkozott, kizárván ezzel mindenki mást. Imádkozott, hogy követőit az oszthatatlan és egy Isten Szent Lelke kapocsként csatolja össze. Ez az esemény a Jézus Krisztus feltámadását követő első pünkösdi ünnepen be is következett (Apostolok Cselekedetei 2. fejezet). Isten Szent Lelkén keresztül hozta létre ezt az egységet, mikor a Lélek rájuk szállt és keresztség által fűzte őket Jézus Krisztus testébe. Pál apostol ezt így foglalta össze az első Korinthusbeliekhez írt levél 6:17 igerészében: „A ki pedig az Úrral egyesül, egy lélek ő vele."

A kollektív megváltás tételével az a legfőbb gond, hogy sehol nem található meg a Szentírásban, azaz teljesen abiblikus. A kollektív megváltás egyik legfőbb eleme az a hamis és megtévesztő gondolatmenet, mely szerint az egyházak erejüket csoportosítván össze kell zárjanak, hogy megszabadíthassák a világot az összes erkölcsi mételytől, melyek mai társadalmunk ütőerén élősködnek. Az Újszövetségben egyetlen egy példát sem találunk arra, hogy Jézus Krisztus vagy az apostolok bármilyen módon is próbálták volna a társadalom és a kormányzat hibáit kijavítani. Ami azonban nagyon is szerepelt tanításukban, az az volt, hogy megváltásunkért mindegyikünknek személyesen kell Jézus Krisztus elé járulnunk, nem pedig kollektív módon. Jézus Krisztus minden egyes ember szívének ajtaján bebocsátásért zörget. A Szent Lélek ereje és indíttatása által tárjuk fel szívünk ajtaját Neki (1 Korinthusbeliekhez 2:12-16; Jelenések 3:20).

A kollektív megváltás és az ökuménia talán egyik legmegbotránkoztatóbb vonása az, hogy el akarja hitetni velünk, hogy a valós célunk egy kulturális háború megvívása, hogy az emberek tömege valamiféle humán erőforrásként szolgál, amely nagy méretéből kifolyólag tetemes politikai lobbierővel rendelkezik, vagy hogy képes olyan intézményeket létrehozni, melyek elkötelezettek társadalmunkban a helyes erkölcsiség terjesztése mellett. Pál apostol azonban félreérthetetlenül tudtunkra adja, hogy „... mindazok is, a kik kegyesen akarnak élni Krisztus Jézusban, üldöztetni fognak. A gonosz emberek pedig és az ámítók nevekednek a rosszaságban, eltévelyítvén és eltévelyedvén" (2. Timótheus 3:12-13). A kereszténységünk bibliai mandátusának vallásos, politikai, vagy szervezeti értelemben véve sincs semmi köze a kollektív erkölcshöz. A mi mandátusunk, azaz elhívásunk arra szól, hogy az evangélium örömhírét terjesztvén embertársainkat személyesen vezessünk el Jézus Krisztus megváltó jelenlétébe.

English


Vissza a magyar oldalra
Mit jelent a kollektív megváltás fogalma?