Lehetséges-e, hogy a nevünk kitöröltetik az élet könyvéből?


Kérdés: Lehetséges-e, hogy a nevünk kitöröltetik az élet könyvéből?

Válasz:
„Ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben" (Jelenések 22:19). Ezt a verset általában az üdvbizonyosság kérdésében szokták felhozni. Azt jelenti-e a Jelenések 22:19, hogy miután beíródott a nevünk a Bárány élet-könyvébe, a jövő adott pontján ki lehet onnan törölni? Más szóval, elveszíthet-i egy hívő az üdvösségét?

Először, a Szentírás világosan tanítja, hogy egy igazi hívő biztonságban van: Isten ereje elpecsételte a megváltás napjára (Efézus 4:30), és azok közül, akiket az Atya a Fiúnak adott, a Fiú egyet sem fog elveszíteni (János 6:39). Az Úr Jézus Krisztus azt mondta: „Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből" (János 10:28-29). Az üdvösség Isten munkája, nem a miénk (Titusz 3:5), és az Ő ereje tart meg.

Ha a „valaki" a Jelenések 22:19-ben nem hívőkre vonatkozik, akkor kikre? Más szóval, ki szeretne hozzáadni vagy elvenni a Bibliából? Isten igéjének ilyenfajta meghamisítását valószínűleg nem az igazi hívők végzik, hanem azok, akik keresztyénnek vallják magukat, és csak feltételezik, hogy a neveik benne vannak az élet könyvében. Általánosságban véve, a két fő csoport, amely hagyományosan megváltoztatja Isten kinyilatkoztatását az ál-keresztyén szekták és az erősen liberális tanok hívei. Sok szektás és liberális teológus magáénak vallja Krisztust, de nincsen újjászületve (bibliai szakkifejezés a hívőre).

A Biblia több példát is hoz olyanokra, akik azt hitték, hogy hívők, de hitvallásuk hamisnak bizonyult. A János 15-ben Jézus olyan ágaknak nevezi őket, amelyek nem maradtak meg benne, az igazi szőlőtőben, és emiatt nem teremtek gyümölcsöt. Onnan tudjuk, hogy nem igaziak, hogy „gyümölcseikről ismeritek meg őket" (Máté 7:16, 20) – az igaziak tehát a bennük lakozó Szentlélek gyümölcsét termik (Galata 5:22). A 2Péter 2:22 olyan kutyához hasonlítja a hamis tanítókat, amely visszatér saját okádékára, és olyan megfürdetett disznóhoz, amely „újra sárban hempereg." A terméketlen ág, a kutya és a disznó azoknak a jelképei, akik azt állítják, hogy üdvösségük van, de pusztán a saját igazságosságukra hagyatkoznak, nem pedig Krisztuséra, amely igazából üdvözít. Kétséges, hogy azok, akik megtértek bűneikből és újjászülettek, szándékosan meg akarnák másítani Isten igéjét az által, hogy hozzáadnak vagy elvesznek belőle. Isten igéjének tudatos megmásítása a hit hiányára utal.

A Jelenések 22:19 értelmezésekor még egy dolgot figyelembe kell vennünk, mégpedig a fordítással kapcsolatban. A korai görög kéziratok nem is az élet könyvét említik, hanem az élet fáját. Az Új fordítású Bibliában ez áll: „ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent városból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben." Az Egyszerű, a Békés-Dalos, a Szent István társulat által készített fordítások szintén az élet fájára tesznek utalást. A Károli Biblia szinte az egyetlen, amely az élet könyvéről beszél. A hiba ott kezdődött, hogy Erasmus, amikor a görög szöveget állította össze, arra kényszerült, hogy a Jelenések utolsó hat versét maga fordítsa le a latin Vulgatából görögre. A fából úgy lett könyv, hogy az egyik bibliamásoló a latin lingót (fa) véletlenül librónak (könyv) írta. Minden fordítás, amely a Textus Receptus-ra épül, mint pl. a Károli, helytelenül élet könyvét hoz az élet fája helyett.

Az élet fája fordítás helyességét még két másik vers is alátámasztja ugyanebben a fejezetben: Jelenések 22:2 és 14. Mindkettő együtt említi az élet fáját és a várost, akárcsak a 19. vers. Az osztályrész vagy örökrész szó is jelentőséggel bír. Azt, aki megmásítja Isten igéjét, megfosztják az élet fájától, bármilyen alapon is véli, hogy joga volna a gyümölcséhez.

A Jelenések 3:5 szintén rávilágít erre a kérdésre: Aki győz..., annak a nevét nem törlöm ki az élet könyvéből". A győztes elnevezés, amelyet a szárdiszi levélben található, a hívőkre vonatkozik. Vö. 1János 5:4-5: Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot... Ki az, aki legyőzi a világot, ha nem az, aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia?" (Lásd még 1János 2:13.) Minden hívő „győztes", hiszen győzelmet nyertek a bűn és a világ hitetlensége felett.

Néhányan úgy látják a Jelenések 3:5-ben Istent, mint akinek a tolla készenlétben van, hogy kihúzza minden keresztyén nevét, aki vétkezik. Valahogy így képzelik el: „Ha elszúrod, és nem győzöl, elveszíted az üdvösséged! Gyakorlatilag kitörlöm a neved az élet könyvéből! De ez a vers NEM ezt mondja. Jézus itt ígéretet ad, nem figyelmeztetést.

A Szentírás sehol nem mondja, hogy Isten kitörli a hívő nevét a Bárány élet-könyvéből, és sehol nem olvasunk ide vonatkozó szándékról. A Jelenések 3:5 csodálatos ígérete az, hogy Jézus NEM törli ki a nevünket. Jézus a „győztesekhez" szól – azokhoz, akiket a Bárány vére megváltott –, és szavát adja, hogy nem törli ki a nevüket. Megerősíti, hogy akinek a neve egyszer oda bekerült, az örökre benne marad. Ez Isten hűségére alapul.

A Jelenések 3:5 ígérete hívőknek szól, akiknek az üdvössége garantált. Ezzel szemben a Jelenések 22:19 a hitetlenekhez szól, akik ahelyett, hogy megváltoztatnák a szívüket Isten iránt, megpróbálják Isten igéjét megváltoztatni a saját ízlésük szerint. Az ilyenek nem fognak enni az élet fájáról.

English
Vissza a magyar oldalra
Lehetséges-e, hogy a nevünk kitöröltetik az élet könyvéből?