Kérdés
Ki volt Gandhi?
Válasz
Mohandas Karamchand Gandhi egy átlagosnak mondható család sarjaként látta meg a napvilágot 1869-ben Nyugat-Indiában, az 1948-ban bekövetkezett halálakor viszont az emberiség történelmének egyik legnagyobb politikai vezetőjeként távozott az élők sorából. Befolyása és jelleme olyan erős volt, hogy már negyvenes évei közepén is "Mahatma", azaz "nagy lélek" néven emlegették. Már életében is nagy tisztelet övezte Ghandi-jit, vagy közismertebb nevén Baput ("apa"). Gandhi szellemi öröksége az erőszakmentes forradalom - más nevén szatjagraha - melletti elköteleződésre épül. Ő ezzel járult hozzá ahhoz, hogy India kivívja a függetlenséget a Brit Birodalomtól. Születésnapját Indiában Gandhi Jayanti néven-, világszerte pedig az erőszakmentesség nemzetközi napjaként ünneplik.
Gandhi még csak tizenhárom éves volt, mikor egy a szülők által előre elrendezett házasság keretében feleségül vette a tizennégy éves Kastur Kapadiát. Ő a hatvanegy évvel későbbi haláláig felesége maradt. Gandhi Londonban járt jogi egyetemre, de mint felperes ügyvéd nehezen boldogult, ugyanis nehezen tudta a tanúk padjára beidézetteket megszorongatni, hiszen származása, akcentusa miatt sokszor nem vették komolyan. Ezután Dél-Afrikába költözött. Ott több, mint húsz éven át küzdött a faji és vallási megkülönböztetés ellen. Különösen zavarta az az intézményes rasszizmus, ami a terület feletti brit ellenőrzéssel járt együtt. Ebben az időben kezdődött az, hogy Gandhi erőszakmentes forradalomra mint a hatalom elleni fellépés helyes eszközére kezdte az embereket felhívni. Dél-afrikai erőfeszítései nyomán nagy tiszteletre és számos követőre tett szert.
Gandhi eztán visszatért Indiába, amely akkor még brit commonwealth része volt, és közvetlenül a politikában kezdett dolgozni. Elsődleges célja India teljes függetlensége volt, vagyis egy olyan ország megalkotása, mely nem áll brit vagy más külföldi kormányok ellenőrzése alatt. E cél elérésének eszköze itt is a szatjagraha, vagyis az "erőszakmentes forradalom" volt. Ez a megközelítés a pacifizmusra és a diplomáciára összpontosít, és az együttműködés megtagadásában éri el csúcsát, amennyiben az előzetes észérvek és a meggyőzés nem gyümölcsöznek. Gandhi célja több évtizedes küzdelem, időszakos bebörtönzések és kudarcok, valamint négy sikertelen merényletkísérlet után végül 1947-ben valósult meg, amikor India teljesen függetlenné vált.
A Gandhi ellen irányuló ötödik merénylet azonban az utolsónak bizonyult: egy militáns hindu, Nathuram Godse, 1948-ban háromszor mellkason lőtte. Alig hat hónappal az indiai önkormányzatiság kiépüléséről szóló álma valóra válása után Gandhit már világszerte gyászolták.
Érdekes, hogy a hindu Gandhira nagy hatással volt a názáreti Jézus szolgálata. A klasszikus hindu világnézettől igencsak idegen a szociális kérdések empatikus megközelítése, Gandhi szociális szemlélete azonban a keresztényekkel és másokkal szerzett tapasztalatai következtében formálódott ki. Gandhi Jézus erőszakmentes meggyőzési módszerében a szatjagraha módszerét vélte felismerni. Gandhi különösen nagyra értékelte Jézus azon erkölcsi imperatívuszát, hogy nem lehet egyszerűen leigázni, vagy erőnek erejével meghódítani egy kultúrát, hanem az emberek szabad akaratból meghozott döntés nyomán csatlakozhatnak hozzá. Gandhi felismerte, hogy csak így lehet valódi, tartós változást elérni: a gondolkodás teljes átalakulását. Gandhi szerint Jézus emberiségért vállalt kereszthalála a szatjagraha lehető legmagasztosabb kifejeződése volt, hiszen abban a másokért való szenvedés, az önfeláldozás, és az erőszakmentesség mind vegytiszta formában nyilvánul meg.
Bár Gandhit történelemalakító tényezőként és nagy erkölcsi vezetőként üdvözölték, öröksége jelentősen különbözik Jézusétól. Gandhi erkölcsi nézetei részben manapság is ellentmondásosak, az ő korában pedig még inkább azok voltak. Miközben például szenvedélyesen érvelt az erőszakmentesség mellett, az erőszakmentesség sikere végső soron az uralkodó (adott esetben az agresszor) erkölcsi érzékenységétől, vagy épp annak hiányától függött. A fasiszta rezsimekkel, így a második világháború tengelyhatalmaival szemben határtalan pacifizmusra és behódolásra való felhívását már akkor is sokan naivnak és irreálisnak tartották (lásd Lukács 22:36). Mikor aztán a holokauszt rémtetteinek bizonyítékai napvilágra kerültek, Gandhi előzetes javaslatai csak még ésszerűtlenebbnek tűntek.
Emellett maga Gandhi sem volt mentes az erkölcsileg megkérdőjelezhető viselkedéstől. Bár a részleteket gyakran elferdítik, Gandhi későbbi éveiben több ízben is meztelen fiatal lányokkal, köztük családtagok gyermekeivel osztotta meg az ágyát. Állítása szerint ezzel az volt a célja, hogy tesztelje a szexuális önmegtartóztatás iránti elkötelezettsége szilárdságát. Tette ezt annak ellenére, hogy nős volt. Ez a viselkedés még Gandhi leglelkesebb csodálói körében is rendkívül ellentmondásosnak számított. (Nem kevésbé a 2011-ben publikált írás, mely erős homoerotikus hangokat megütő privát levelezését tárta olvasói elé - a fordító megjegyzése). A Biblia ezzel szemben azt tanítja, hogy ne keressük szándékosan a kísértést (Lukács 11:4), és azt is, hogy ne fosszuk meg házastársunkat a testi intimitástól (1Korinthus 7:5).
Jézushoz hasonlóan Gandhi is felszólalt az erőszak (Máté 26:52), a kapzsiság (Lukács 12:15), az elnyomás (Lukács 4:18) és a képmutatás (Máté 23:28) ellen. Gandhi felismerte, hogy egy vezetőnek azonosulnia kell az általa képviselt emberekkel (Máté 11:19), hogy el tudja hozni a valós változást (János 3:7). Gandhi azonban nem fogadta el teljesen Jézus Krisztus spirituális jelentőségét. Fiatalemberként a hinduizmusra "vigaszként" hivatkozott, ahogy pedig öregedett, Gandhi azt mondta, hogy "a csüggedés mocsarában ragadt". Körülöttem minden sötétség; a világosságért imádkozom" - mondta. Erkölcsisége arra összpontosított, hogy mindenki maga dolgozzon saját sorsa javulásán (Efézus 2:8-9), ez a felfogás pedig a karma hindu értelmezésével van teljes összhangban (lásd Zsidókhoz 9:27).
Gandhi felismerését, miszerint a kultúrát alakítani kell, nem pedig csupán irányítani, hogy az üzenet így lecsepeghessen az egyes emberi szívekbe - Gandhi szívét is beleértve - gyakorlatban kell alkalmazni (Róma 12:2). Anélkül azonban, hogy Jézus Krisztus formálná át szívünk belső zugait, az erre irányuló erőfeszítésünk nem több, mint céltévesztett tapogatózás a sötétségben (Máté 6:23; János 8:12).
English
Ki volt Gandhi?
