Érdemes-e a hívőnek a filozófiát tanulmányoznia?


Kérdés: Érdemes-e a hívőnek a filozófiát tanulmányoznia?

Válasz:
A görög eredetű filozófia szó jelentése „a bölcsesség szeretete". A filozófia tanulmányozása abból áll, hogy ésszerű érveket és kritikus gondolkodást használunk annak megvizsgálására, hogy az emberek miként képzelik el, ismerik meg és fogják fel a körülöttük levő világot, mind a fizikai, mind az elvont fogalmak világát. Az ilyen kérdések mint „Mi a valóság?", „Megismerhető-e az igazság?" vagy „Mi minősül szépnek?", mind filozófiai kérdések. Ha szeretjük Istent és hiszünk Jézus Krisztusban, a bölcsességet is fel kell karolnunk (Példabeszédek 4:6, 7:4), ezért semmi baj nincs azzal, ha egy hívő filozófiát tanul. Amennyiben az igazság megismerését szorgalmazza, a filozófia tanulmányozása helyénvaló és hasznos. A Prédikátor könyve mélyen beleássa magát filozófiai kérdésekbe, és több különböző világi filozófiát megvizsgál, mielőtt eljutna arra a következtetésre, hogy az Istent félő és neki engedelmeskedő filozófia a legjobb filozófia (Prédikátor 12:13).

A Biblia az Istennel, örökkévalósággal és istenfélő élettel kapcsolatos összes kérdésre választ ad. Tudományos szempontból azonban a filozófia hasznos lehet és segítheti a tisztánlátást. Lenyűgöző dolog azt tanulmányozni, hogy az idők során miként gondolkoztak az emberek a valóság természetéről és az életük rendeltetéséről (vagy annak hiányáról) a világegyetemben. Ugyanilyen lenyűgöző felismerni, hogy a történelem során számos filozófus felismerte a bibliai igazságokat, némelyek akaratuktól függetlenül.

Ha megértjük az emberi filozófia különböző fajtáit, az értékes eszköz lehet az evangelizálás terén. Segít megérteni, hogy az emberek „honnan jönnek", és miért gondolkodnak úgy, ahogy. Ez a személy Spinoza panteista nézetét vallja? Thomas Hobbes könyveit tanulmányozta? Inkább a racionalizmus, a szubjektivizmus vagy az egzisztencializmus felé hajlik? Ha egy evangélista rendelkezik némi filozófiai ismerettel, akkor könnyebben szót tud érteni olyanokkal, akik ilyesmivel foglalkoznak, és könnyebben megtalálja a közös pontot. Pál nagyszerű példát szolgáltat erre, amikor az Areopágoszon (Mars-domb) beszélgetni tudott a filozófusokkal, mivel ismerte a görög írásokat (ApCsel 17:28). A Titusz 1:12-ben pedig egy krétai filozófust idézett.

A hitre gyakran úgy tekintünk, mint egy „nem-intellektuális" tényezőre; valamire, amit a szívünkkel és szellemünkkel kell megértenünk, nem az elménkkel. Némelyek – még a keresztyének közül is – egyenesen azt állítják, hogy a hit szemben áll az értelemmel, mintha a hit szükségszerűen egy irracionális és értelem-ellenes valami lenn. Ha valamit nem értünk, az rendben van. De a Biblia úgy mutatja be az evangéliumba és az Istenbe vetett hitet, mint ami a valóságban gyökerezik. Mi a valóságban hiszünk, történelmi eseményekben, amelyeket a rendkívüli események szemtanúi jegyeztek fel. Lukács Jézus feltámadásának „sok bizonyítékkal" alátámasztott voltáról számol be (ApCsel 1:3). Krisztus szolgálata „nem valami zugban történt", ahogy Pál mondja egy szkeptikus királynak (ApCsel 26:26).

Az az elgondolás, miszerint a hit és az értelem szemben áll egymással, már az ókorban jelen volt. A görög kultúra, a filozófia bölcsője, nem tudta elfogadni a keresztyén üzenetet, amely irracionálisnak tűnt számára. Pál szavaival élve, a keresztről szóló beszéd bolondság volt a görögök számára (1Korinthus 1:23) – utalva az emberi bölcselkedés korlátaira. Az emberi filozófia, noha egy hasznos tudományágként megállja a helyét, önmagában soha nem vezethet el az evangélium igazságára. Pál figyelmeztetett, hogy óvakodjunk „a hazug módon ismeretnek nevezett szentségtelen, üres beszédektől és ellenvetésektől" (1Timóteus 6:20). A világi filozófia zöme ebbe a kategóriába esik. Isten kinyilatkoztatására van szükség, hogy meglássuk az igazságot. „Hit által értjük meg" Isten dolgait (Zsidók 11:3).

Ha Isten nem jelentette volna ki magát a Bibliában, az ember a természetes állapotában nem érthetné meg Isten Lelkének dolgait (1Korinthus 2:14-16). A bölcsesség nem fakadhat a természetes állapotában levő elméből, hiszen az emberi elme és értelem bukott, azaz megfertőzte a bűn. A bölcsesség Isten ajándéka (Jakab 1:5). Ahhoz, hogy tényleg értelmesen tudjunk gondolkozni, meg kell ismernünk a bölcsesség végső forrását, aki maga Isten. A Krisztus lelkülete kell uralkodjon bennünk (1Korinthus 2:16). Hit által Isten vezetésére hagyatkozunk, és nemcsak a magunk bölcsességére (Példabeszédek 3:5-6).

A hívőknek érdemes, sőt kell is tanulmányozniuk a filozófiát, ha erre éreznek indíttatást, de, az élet más területeihez hasonlóan, ezt is az Istennek való alárendeltségben tegyék. A filozófiát fel lehet használni arra, hogy szép és gondolatébresztő érveket építsünk fel arról, amit Isten igaznak jelentett ki, vagy arra, hogy rombolja és összezavarja a bukott elmét, amely inkább magában bízik, semmint a Teremtőjében. Hála az Úrnak a keresztyén filozófusokért, akik a századok során pozitív hatást gyakoroltak a filozófia világában, és rávilágítottak az igazságra: Augusztinusz, Aquinói Szent Tamás, Kálvin, Sören Kierkegaard és mások. Hálával adózunk az olyan modern gondolkodóknak is mint C. S. Lewis, Alvin Plantinga, Norman Geisler, Francis Schaeffer, Ravi Zacharias és William Lane Craig, akik továbbra is bebizonyították, hogy a keresztyén teológia több mint megállja a helyét a filozófia tudományában.

English


Vissza a magyar oldalra
Érdemes-e a hívőnek a filozófiát tanulmányoznia?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől