Miért van olyan sok keresztyén felekezet?
Kérdés: Miért van olyan sok keresztyén felekezet?
Válasz:
E kérdés megválaszolásához mindenekelőtt különbséget kell tennünk a Krisztus testéhez tartozó felekezetek, valamint a nem keresztyén szekták és hamis vallások között. Keresztyén felekezetek például a presbiteriánusok vagy az evangélikusok. A mormonok és Jehova tanúi ezzel szemben a szekták (magukat keresztyénnek nevező, de a keresztyén hit egy vagy több alapvető tanítását tagadó csoportok) közé sorolandók, az iszlám vagy a buddhizmus pedig teljes egészében különálló vallást alkotnak.
A keresztyén egyház felekezetekre szakadása a protestáns reformáció idejére, a Kr. u. XVI. századra vezethető vissza, és a Római Katolikus egyház „megreformálására” irányult. Ebből jött létre a protestantizmus négy fő ága: a lutheránus (evangélikus), a református, az anabaptista és az anglikán egyház. Az évszázadok folyamán azután e négy fő csoportból további felekezetek váltak ki.
A lutheránus (evangélikus) felekezet Luther Mártonról kapta a nevét és az ő tanításaira épült. A metodisták neve onnan ered, hogy alapítójuk, John Wesley gyakran javasolt különböző módszereket (metódusokat) a szellemi növekedés elérése érdekében. A presbiteriánusokat az egyházvezetésről alkotott nézetük és a „vén” vagy „presbiter” kifejezés görög megfelelője, a preszbüterosz alapján nevezték el. A baptistákat azért hívják így, mert nagy hangsúlyt fektettek a bemerítésre (a „bemeríteni” görög megfelelője a baptidzó). Az egyes felekezetek tanításai és a hangsúlyok valamelyest eltérnek egymástól. E különbözőségek érinthetik például a bemerítési/keresztelési formát; azt, hogy bárki vehet-e úrvacsorát, vagy csak azok, akiknek a bizonyságtételét a gyülekezeti vezetők is meg tudják erősíteni; hogy Isten szuverenitását vagy a szabad akaratot hangsúlyozzák-e az üdvösség kérdésében; az Izrael és az egyház jövőjéről alkotott elképzeléseket; hogy a nyomorúság korszakát megelőző vagy azt követő elragadtatásban hisznek-e; hogy vallják-e a „jelként adatott” ajándékok működését a modern korban is, és így tovább. E különbségek sohasem Jézus Krisztus úr és megváltó voltát érintik, hanem istenfélő, de nem tévedhetetlen emberek őszinte véleménykülönbségéből erednek, akik legjobb lelkiismeretük és igeértelmezésük alapján igyekeznek dicsőséget szerezni Istennek és megőrizni a tanítás tisztaságát.
Napjainkban sok különböző felekezet létezik. A fenti fő felekezetekből számtalan új egyház jött létre, például pünkösdiek, nazarénusok, szabadkeresztyének, független gyülekezetek, és még sorolhatnánk. Olykor kisebb tanításbeli különbségekkel is találkozunk, a felekezetek többsége azonban pusztán az istentiszteleti forma terén mutat eltéréseket, és ki-ki a maga ízlése alapján választhatja egyiket vagy a másikat. Félreértés ne essék: a keresztyén hívőknek egyféleképpen kell gondolkozniuk a keresztyénség alaptanításairól, ezeken túlmenően és az istentiszteleti forma alakítása tekintetében azonban igen széles mozgástér áll a rendelkezésünkre. Ennek köszönhető a keresztyénség „sokféle íze”. Az ugandai presbiteriánus gyülekezet dicsőítési stílusa valószínűleg sokban eltér a colorádói presbiteriánusok istentiszteleti szokásaitól, de hitelveik lényegében véve azonosak. A sokszínűség jó, az egység hiánya azonban nem az. Amikor két gyülekezet nem ért egyet a hitelvek tekintetében, az Ige alapján folytatott vitára és párbeszédre van szükség. „Vassal formálják a vasat, és egyik ember formálja a másikat” – olvassuk a Példabeszédek 27:17-ben, s ez mindenkinek a javára válik. Ha a két gyülekezet stílus és forma tekintetében különböző, jól teszik, ha továbbra is két külön közösségként működnek, ám ez az elkülönülés nem mentesíti a keresztyéneket azon kötelességük alól, hogy szeressék egymást (1 János 4:11–12) és végső soron egyek legyenek Krisztusban (János 17:21–22).
Miért van olyan sok keresztyén felekezet?
