Kérdés
Mit jelent Krisztussal keresztre feszítve lenni (Galata 2:20)?
Válasz
A Biblia több igehelyen is említi azt, hogy mi voltaképp Krisztussal együtt keresztre lettünk feszítve, és Krisztussal együtt meg is haltunk. Ilyen igevers például a Kolossé 2:20; a Kolossé 3:3; és a 2Timótheus 2:11 is. A Rómabeliekhez írt levél 6:3-14 passzusában a témát érintő hosszabb értekezést találunk. Mivel egyetlen hívő sem volt szó szerint Krisztussal együtt megfeszítve, a Krisztussal együtt megfeszítve kifejezés nyilván egy szellemi igazságot szimbolizál.
A Galata 2:20 kulcsfontosságú vers: "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus; a mely életet pedig most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, a ki szeretett engem és önmagát adta érettem"
A Galata levél 2. fejezetének kontextusa az, hogy a hívő hogyan békéltethető meg Istennel. A hamis tanítók azzal ámították a galatai gyülekezetet, hogy a Krisztusba vetett hit nem elég. Azt mondták, hogy ahhoz, hogy üdvözüljenek, körül is kell metélkedniük, és "zsidóvá" kell válniuk - csak ekkor és így lesznek teljesen igazzá Isten szemében. A Galata 2:15-16 igerészben Pál apostol kifejezetten ezzel a gondolattal száll szembe: "Mi, természet szerint zsidók és nem pogányok közül való bűnösök, Tudván azt, hogy az ember nem igazul meg a törvény cselekedeteiből, hanem a Jézus Krisztusban való hit által, mi is Krisztus Jézusban hittünk, hogy megigazuljunk a Krisztusban való hitből és nem a törvény cselekedeteiből; Mivel a törvény cselekedeteiből nem igazul meg egy test sem".
Pál így folytatja: "Mert én a törvény által meghaltam a törvénynek, hogy Istennek éljek" (Galata 2:19). Miközben Pál a törvény betartása által próbált Istennek tetszeni, valójában nem is Istennek élt. Minél inkább próbálta megtartani a törvényt, annál inkább azzal kellett szembesülnie, hogy mennyivel nagyobb kudarcot vall. Valójában csak akkor kezdett igazán Istennek élni, amikor felhagyott azzal, hogy saját maga próbálja elérni az igazságosságot, és a Krisztusba vetett hit által végre elfogadta neki nyújtott Isten igazságosságát. A hit általi megigazulás teszi valójában lehetővé, hogy Istennek éljünk.
Krisztussal együtt megfeszítve lenni azt jelenti, hogy többé nem vagyunk a törvény büntetése alatt. Ezt a büntetést Krisztus már kifizette helyettünk. Amikor Krisztust keresztre feszítették, az olyan volt, mintha mi is keresztre feszíttettünk volna vele együtt. A büntetés teljes mértékben meg lett fizetve - ugyanúgy, mintha mi magunk lettünk volna keresztre feszítve a saját bűneinkért. Amikor Krisztus feltámadt a halálból, mi is feltámadtunk vele. A feltámadt Krisztus most pedig képessé tesz minket arra, hogy Istennek tetsző módon éljünk érte. Korábban a saját cselekedeteink által kerestük az életet, most azonban "az Isten Fiában való hitben élem" az életem (Galata 2:20).
Krisztussal együtt keresztre feszítve lenni azt jelenti, hogy új teremtmények vagyunk - "...ha valaki Krisztusban van, új teremtés az; a régiek elmúltak, ímé, újjá lett minden" (2Korinthus 5:17). Az óélet meghalt és eltűnt. Már az újemberben járunk (Róma 6:4).
Krisztussal együtt megfeszítve lenni azt jelenti, hogy már más dolgokban leljük az örömünket. A test kívánságai és e világ dolgainak szeretete megfeszíttettek számunkra (Galata 5:24). És bár még nem láttuk Krisztust, de már most is szeretjük Őt (1Péter 1:8).
Krisztussal együtt keresztre feszítve lenni azt is jelenti, hogy új elkötelezettségünk van. Az Úr szolgálatára és dicsőségére szenteljük magunkat, ez a típusú elkötelezettség pedig lerombolja az önzést, és még a családhoz vagy a barátokhoz való kötődést is felülmúlja. Felvettük a keresztünket, hogy Őt kövessük (Máté 10:38).
Krisztussal együtt keresztre feszítve lenni azt jelenti, hogy új életmódunk van. Egykor "...jártatok . . . e világ folyása szerint, a levegőbeli hatalmasság fejedelme szerint, ama lélek szerint, mely most az engedetlenség fiaiban munkálkodik" (Efézus 2:2). De ezt az életmódot már odaszegezték a keresztre. Most Jézust, hitünk elkezdőjét és bervégzőjét követjük, és neki igyekszünk mindenben tetszeni (Zsidókhoz 12:2).
A Krisztussal való megfeszíttetés gondolata a vele való egyesülésünket és az Ő értünk való halálát emeli ki. Bízunk abban, hogy Krisztus keresztáldozata bűneink büntetését teljesen elvette. Ahhoz, hogy Istennek tetsző módon élhessünk szintén az Ő erejére kell támaszkodnunk. A hangsúly azon van, amit Ő tett értünk, nem pedig azon, amit nekünk kell tennünk Istenért. A "Krisztussal együtt megfeszíttettem. Élek pedig többé nem én, hanem él bennem a Krisztus"-vezérelv túl gyakran válik azonban egy olyan szemlélet táptalajává, amiben már valami ilyesmi fogalmazódik meg: "Keresztre kell feszítenem bűnös vágyaimat, és még nagyobb erőbedobással kell megpróbálnom Istennek élni". Amikor azonban ezt a nézőpontot vesszük fel, akkor már át is csúsztunk a kegyelemben való életből a törvényben való életbe, és lekicsinyeljük Krisztus értünk való halálának erejét. Ekkor kevésbé támaszkodunk Krisztus erejére, és jobban a saját erőnkre - ez pedig soha nem fog jól menni!
Röviden összefoglalva azt mondhatjuk, hogy a Galata 2:20 igeverse arról szól, hogy hogyan menekültünk meg a bűn büntetésétől, hogy így már Istennek tetsző életet élhessünk. Annak tudata, hogy "Krisztussal együtt megfeszíttettünk", nagy bátorítást jelent keresztény életvitelünkben. Megvan a hatalmunk rá, hogy újra és újra "nemet" mondjunk a bűnre, és "igent" Istenre.
English
Mit jelent Krisztussal keresztre feszítve lenni (Galata 2:20)?
