Mi a keresztre feszítés története? Milyen egy keresztre feszítés?


Kérdés: Mi a keresztre feszítés története? Milyen egy keresztre feszítés?

Válasz:
Bár a keresztre feszítést más népek fejlesztették ki, és a világ több táján is a gyakorlat része volt, a kínzás általi kivégzés végső eszközeként mégis a rómaiak vitték “tökélyre”. A keresztre feszítésről szóló legkorábbi történelmi feljegyzés egészen Kr.e. 519-ig, a perzsa I.Dáriusz királyig, nyúlik vissza, aki csak Babilonban mintegy 3000 politikai ellenfelét feszítette meg. A perzsák előtt azonban már az asszírok is ismertek voltak arról, hogy karóba húznak embereket. A keresztre feszítést később a görögök és a kárthágóiak is alkalmazták. Nagy Sándor birodalmának négy részre szakadása után IV. Antiokhosz Epipahész szeleukida uralkodó pedig az erőszakos hellenizációnak (elgörögösítés) ellenálló zsidókat feszítette keresztre.

A keresztre feszítés célja az volt, hogy általa a lehető legnagyobb mértékű fájdalmat és szégyent váltsák ki az áldozatból. A római keresztre feszítéseket nyilvánosan hajtották végre, hogy mindenki, aki csak szemtanúja volt ennek a borzalomnak, elriadjon a római kormányzattal szembeni lázadozástól. A keresztre feszítés olyan irtózatos volt, hogy azt kizárólag a főbűnösöknek tartották fent.

A keresztre feszítés áldozatát előbb keményen kikorbácsolták és megverték. Ez a tortúra sokszor már önmagában is halálosnak bizonyult. Eztán az elítéltet arra kényszerítették, hogy a vastag fagerendát a vesztőhelyre hurcolja. Nem mintha a kiadós verés után a teher által okozott velőig hatoló fájdalom nem lett volna elég, az áldozatnak még további megszégyenítést jelentett, hogy arra kényszerítették, hogy azt a kínzóeszközt cipelje, ami által végül életét veszti majd. Ezt nagyjából ahhoz lehet hasonlítani, mint mikor valakivel megásatják a saját sírját.

Mikor az áldozat megérkezett a kivégzés helyére, akkor maradék ruháitól is megfosztották, hogy ezáltal még inkább megalázzák. Ezután karjait erőszakkal ráfeszítették a keresztgerendára, ahová aztán szögekkel odaverték. A szögeket nem a tenyéren, hanem a csuklón át ütötték be, így az áldozat kezei nem csúsztak le. (A csuklót az ókorban a kéz részének tekintették.) A szögek iszonyatos fájdalmat okoztak, hiszen a kézbe futó fő idegpályákat roncsolták. Eztán a keresztgerendát az áldozattal együtt felemelték, és egy függőlegesen álló gerendához erősítették, ami az egyes keresztre feszítések között is mindig helyén maradt.

Miután a keresztgerendát rögzítették, a hóhérok az áldozat lábait a függőleges gerendához szögelték. Térdeit előbb azonban kissé behajlították, egyik lábfejét a másikra helyezték, majd a láb természetes ívének nagyjából felénél mindkét lábfejét átszúrták. Az átszegelés elsődleges célja az volt, a lehető legnagyobb fájdalmat okozzák.

Miután az áldozatot a kereszthez erősítették, az egész testsúlyát három szeg tartotta, ami által az egész test fájdalmas görcsbe rándult. Karjai úgy ki voltak nyújtva, hogy melle az állandóan feszült izomtónus által gyakorlatilag tejesen lezsibbadt. Ez persze lehetetlenné tette a légzést, feltéve ha testsúlya egy részét nem helyezte át keresztülszúrt lábaira. Ha tehát az áldozat levegőhöz akart jutni, akkor lábaira támaszkodva kellett kinyomja a mellkasát. Ekkor nem csak a lábaiba szúrt szeg okozott neki gyötrelmeket, hanem fedetlen és szétkorbácsolt hátát még a csiszolatlan gerenda is tovább sértette. Miután az áldozat újra levegőhöz jutott, a lábaiban érzett fájdalmat igyekezett enyhíteni, melynek következtében alárogyott. Ekkor persze megint a két csuklócsontján lógott, és hátát újra a függőleges gerenda irritálta. Ebben a testtartásban azonban egyszerűen nem kapott elég levegőt, tehát az egész kínkeserves folyamat újból kezdetét vette. Vagyis azért, hogy levegőhöz jusson, valamint a csuklója fájdalmát enyhítse, megint a lábaira helyezte át testsúlyát, hogy megemelhesse mellkasát. Ettől persze a lábai kezdtek elviselhetetlenül fájni, így súlyát a csuklóira tette át, majd újból lerogyott, csak hogy megint fulladni kezdjen. Gyakorlatilag egy pillanatig sem tudott olyan testhelyzetet felvenni, amiben rettentő kínjai kicsit is enyhültek volna.

A keresztre feszítés egy lassú, szenvedésteljes halálnem volt. Voltak olyan áldozatok, akik négy álló napon keresztül kínlódtak így a kereszten. A halál végül fulladás következtében állt be, amint az áldozat idővel minden erejét elvesztette, és már nem tudta mellkasát megemelni, hogy levegőhöz jusson. A kaján kegyelem jeléül-, vagy csak hogy egyszerűen meggyorsítsák a halált, az áldozat lábszárcsontjait rendszerint eltörték, hogy ne tudjon tovább lábaira támaszkodni. A fulladásos halál ezek után már nem váratott sokáig magára (lásd János 19:32).

A keresztre feszítést csak a Kr.u. negyedik században, Konstantin római császár helyezte törvényen kívül.

English


Vissza a magyar oldalra
Mi a keresztre feszítés története? Milyen egy keresztre feszítés?

Tudja meg, hogyan kell ...

Örökkévalóság Istennel



Bocsáss meg Istentől