Hogyan álljon a keresztény ember az anyagi vagyonhoz?


Kérdés: Hogyan álljon a keresztény ember az anyagi vagyonhoz?

Válasz:
A keresztény ember a pénzhez és anyagi javakhoz való hozzáállását a Szentírás tanításából kell levezesse. Az Ószövetségben számos példát találhatunk arra, hogy Isten vagyont ad az őt követőknek. Isten Salamon királynak tett ígéretét is teljesítette, így a világ összes királya közül őt tette a leggazdagabbá (1. Királyok 3:11-13; 2. Krónikák 9:22); Dávid király így szólt a Krónikák első könyvének 29:12 igehelyén: „A gazdagság és a dicsőség mind te tőled vannak, és te uralkodol mindeneken..." Ábrahám (1.Mózes 17-20), Jákob (1.Mózes 30-31), József (1.Mózes 41), Jósafát (2. Krónikák 17:5), és még sokan mások is részesülhettek Isten anyagi áldásaiban. A zsidóság az a választott nép, mely földi jutalmakat és ígéreteket kapott, beleértve a Szent Földet és annak minden javát.

Az Újszövetségben már egy merőben más mércével találkozunk. Az egyház nem evilági országot, vagy holmi anyagi javakat kapott. Az Efézusbeliekhez 1:3 igerészben ez áll: „Áldott legyen az Isten, és a mi Urunknak, Jézus Krisztusnak Atyja, a ki megáldott minket minden lelki áldással a mennyekben a Krisztusban." Jézus Krisztus a Máté 13:22 igehelyen arról beszél Isten Igéjének magját illetően, hogy azt a magot, amely „a tövisek közé esett" „ e világnak gondja és a gazdagságnak csalárdsága elfojtja" „ és gyümölcsöt nem terem." Az Újszövetség itt utal először e világ gazdagságra. Több mint világos, hogy az anyagi gazdagság nem éppen pozitív színben tűnik föl.

Márk evangéliumának 10:23 igerészében ezt olvashatjuk: „Jézus pedig körültekintvén, monda tanítványainak: Mily nehezen mennek be az Isten országába, a kiknek gazdagságuk van! Bár az Úr Jézus Krisztus nem azt mondta, hogy ez lehetetlen volna, hiszen „Istennél minden lehetséges", de mégis „nehéz" dolognak titulálja azt. A Lukács 16:13 igerészben Jézus Krisztus a „mammont" említi, ami arámiul „gazdagságot" jelent: „Egy szolga sem szolgálhat két úrnak: mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti; vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak." Jézus Krisztus itt a vagyont újfent negatív dologként festi le, és úgy hivatkozik rá, mint egy leselkedő veszélyre, ami képes Istentől távolra vetni-, és Tőle távoltartani bennünket.

Isten sokkal inkább azon igaz kincsek valósságát és megmaradandó jóságát hangsúlyozza, melyeket még ma odaajándékoz nekünk. A Rómabeliekhez írt levél 2:4 részében ez áll: „Avagy megveted az ő jóságának, elnézésének és hosszútűrésének gazdagságát, nem tudván, hogy az Istennek jósága téged megtérésre indít?" Ezek azok a javak, amelyek az örök életre hoznak gyümölcsöt. A levél 9:23-24 igerésze ezt így taglalja: „És hogy megismertesse az ő dicsőségének gazdagságát az irgalom edényein, melyeket eleve elkészített a dicsőségre, mit szólhatsz ellene? A kikül el is hívott minket nemcsak a zsidók, hanem a pogányok közül is..." Az Efézusbeliekhez írt levél 1:7-ben is ezt találjuk: „A kiben van a mi váltságunk az Ő vére által, a bűnöknek bocsánata az Ő kegyelmének gazdagsága szerint." Pál apostol dicsőíti Istent nagy kegyelméért, mikor így szól a Rómabeliekhez 11:33-ban: „Óh Isten gazdagságának, bölcseségének és tudományának mélysége! Mely igen kikutathatatlanok az ő ítéletei s kinyomozhatatlanok az ő útai!" Az Újszövetség fókuszában Isten bennünk lakó kincsei állnak: „hogy tudhassátok, hogy mi az Ő elhívásának a reménysége, mi az Ő öröksége dicsőségének a gazdagsága a szentek között (Efézusbeliekhez 1:18b). Isten a bennünk elrejtett kincseivel szeretne büszkélkedni a mennyben: „És együtt feltámasztott és együtt ültetett a mennyekben, Krisztus Jézusban: Hogy megmutassa a következendő időkben az Ő kegyelmének felséges gazdagságát hozzánk való jóságából a Krisztus Jézusban" (Efézusbeliekhez 2:6-7).

Ez az a gazdagság, amiben Isten részesíteni akar bennünket: „Hogy adja meg néktek az Ő dicsősége gazdagságáért, hogy hatalmasan megerősödjetek az Ő Lelke által a belső emberben" (Efézusbeliekhez 3:16). Az Újszövetség földi javakról szóló, talán legerőteljesebb, igéjét a Filippibeliekhez levél 4:19-ben találjuk: „Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az Ő gazdagsága szerint dicsőségesen a Krisztus Jézusban." Ezt a kijelentést Pál apostol írta a Szent Lélek vezetése alatt, mikor a filippi gyülekezet tagjai attól a szeretettől indíttatva, melyet Isten szívükbe plántált, felajánlásokat küldtek Pálnak, hogy semmiben se szenvedjen szükséget.

Az első Timótheushoz írt levél 6:17 így figyelmezteti a gazdagokat: „Azoknak, a kik gazdagok e világon, mondd meg, hogy ne fuvalkodjanak fel, se ne reménykedjenek a bizonytalan gazdagságban, hanem az élő Istenben, a ki bőségesen megad nékünk mindent a mi tápláltatásunkra". Jakab apostol kifejezetten a jogtalanul szerzett tűnő gazdagság birtokosait inti ekképp: „Nosza immár ti gazdagok, sírjatok, jajgatván a ti nyomorúságaitok miatt, a melyek elkövetkeznek reátok. Gazdagságotok megrothadt, és a ruháitokat moly ette meg; Aranyotokat és ezüstötöket rozsda fogta meg, és azok rozsdája bizonyság ellenetek, és megemészti a ti testeteket, mint a tűz. Kincset gyűjtöttetek az utolsó napokban!" A gazdagság legutolsó bibliai említésére a Jelenések könyvének 18:17 részében kerül sor, ahol a Nagy Babilon pusztulásáról van szó: „... elpusztult egy órában annyi gazdagság!"

Összegzésképpen azt mondhatjuk, hogy Izráel Isten kiválasztott népeként földi javakat és azok ígéretét kapta az Úrtól. Meglehet, hogy sok ember vágyik rá, hogy ő is részesüljön ezekben az áldásokban, azonban az átkoknak már biztosan nem akarnak részesei lenni. Az isteni kinyilatkoztatás folyamatosan előrehaladó kibontásával Isten Jézus Krisztusban egy messze kiválóbb szolgálatot ajándékozott nekünk: „Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett" (Zsidókhoz 8:6).

Isten senkit sem kárhoztat a gazdagságért. A földi javak sok különböző forrásból fakadhatnak, azonban Isten komolyan figyelmezteti azokat, akik életükben a gazdagságot Isten elé helyezik, akik inkább a pénzt és a földi hatalmat hajszolják, mintsem hogy Istent és országát keresnék először, és akik a gazdagságukban (tehát végső soron saját képességeikben és érdemeikben) jobban bíznak, mint Őbenne. Isten leghőbb vágya, hogy „az odafelvalókkal" törődjünk nem pedig múlandó földi dolgokkal. Lehet, hogy ez első hallásra nagyon nehéznek és már-már elérhetetlennek tűnik, de szívleljük meg Pál apostol bátorítását: „Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít" (Filippibeliekhez 4:13). A nyílt titok abban rejlik, hogy Jézus Krisztussal, az egyetlen Megváltóval, élő kapcsolatunk legyen, valamint abban, hogy életünk volánját átengedjük Isten Szent Lelkének, hogy Ő mind jobban és jobban átformálja szívünk és bensőnk az Úr Jézus Krisztus képére (Rómabeliekhez 12:1-2).

English


Vissza a magyar oldalra
Hogyan álljon a keresztény ember az anyagi vagyonhoz?