Kérdés
Hogyan álljon a keresztény ember a politikához?
Válasz
Ha valami alkalmas arra, hogy még hívők között is spontán vitát, vagy akár komoly veszekedést váltson ki, az a politika. Felmerül a kérdés, hogy Krisztus követőjeként hogyan viszonyuljunk ehhez a témához, mennyire legyünk érintettek benne. Egyes vélemények szerint a politika és a vallás nem fér meg egymás mellett. Azonban valóban igaz ez a megállapítás? Lehetnek politikai meggyőződéseink a keresztény hitünkkel párhuzamosan, netalán azon kívül. A válasz egyértelműen „nem". A témát illetően a Biblia két alapvető igazságot közvetít felénk, melyek meghatározzák mind a politikához, mind a mindenkori kormányhoz való hozzáállásunkat és viszonyunkat.
Az első ilyen igazság az, hogy Isten akarata az élet minden területét át- és áthatja, sőt annak messze minden aspektusa felett áll. Isten akarata az irányadó minden és mindenki életében függetlenül attól, hogy ezt (be)látjuk vagy sem (Máté 6:33). Isten tervei és céljai mind bölcs határozatait tükrözik és megmásíthatatlanok. Amint Ő eltökélt, az véghez is viszi, és nincs olyan kormányzat, amely ezt megakadályozhatná (Dániel 4:34-35). Valójában Ő az, aki „dönt királyokat és tesz királyokat" (Dániel 2:21), „hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt" (Dániel 4:14). Ha megértjük Isten ezen igazságának lényegét, akkor könnyen felismerhetjük azt is, hogy a politika csak egy eszköz Isten kezében, melyet céljának elérésére használhat. Igaz ez még akkor is, ha gonosz emberek alantas szándékaik érvényesítésére használják politikai befolyásukat. Isten jóra fordíthatja a rosszat is, ugyanis meg van írva „hogy azoknak, a kik Istent szeretik, minden javokra van, mint a kik az ő végzése szerint hivatalosak" (Rómabeliekhez 8:28).
Isten második ilyen igazságából fel kell ismernünk azt, hogy a politika, vagy bármilyen emberi eszmék mentén folytatott irányítás, egyszerűen nem képes arra, hogy megváltson minket. Csak Isten képes megmenteni bennünket. Az Újszövetségben és az apostolok Szent Lélek által tollbamondott tanításaiban sehol sem találunk még utalást sem arra, hogy időt és erőt kellene arra fordítanunk, hogy kormányzati módszereken keresztül reformáljuk a bálványimádásban, erkölcstelenségben, és korrupcióban veszteglő hitetlen világot. Az apostolok soha nem szólították fel a hívőket, hogy civil engedetlenségi mozgalmakba tömörülve demonstráljanak a Római Birodalom igazságtalan törvényei és kegyetlen intrikái ellen. Sokkal inkább arra hívták fel az első századbeli keresztényeket, csakúgy mint minket ma, hogy az evangélium örömhírét hirdessék, és hogy olyan életet folytassanak, amely világos bizonyságát teszi Isten Igéjének életeket átformáló erejének.
Semmi kétség nincs afelől, hogy felelősek vagyunk engedelmeskedni a törvényeknek és kötelesek vagyunk jó állampolgárok lenni (Rómabeliekhez 13:1-2). Isten állított fel minden hatalmat a mi a javunkra „a jól cselekvőknek...dícsérésére" (1 Péter 2:13-15). Pál apostoltól megtudhatjuk, hogy a kormány felelőssége az, hogy igazságosan gyakoroljon hatalmat felettünk, hogy fenntartsa a rendet és a békét, hogy adót szedjen és mindezeket a javunkra fordítsa. Ha lehetőségünk van politikai választáson résztvenni, akkor éljünk ezzel a jogunkkal és adjuk voksunkat annak, akinek a nézetei a legközelebb állnak saját nézeteinkhez.
Sátán egyik legnagyobb hazugsága, hogy az erkölcsileg helyes-, és az Istennek tetsző élet megvalósításáért a politikusok és a kormányzati szervek a felelősek, hogy mindezek eléréséért bennünk kell reménykednünk. Egy nemzet változásba vetett hite nem az adott ország vezetői rétegében keresendő. A hívők gyülekezete hibát követ el, ha azt hiszi, hogy a politikusok feladata a Biblia igazságának és a keresztény értékeknek a terjesztése, őrzése és azoknak védelme.
A gyülekezet egyedi, Isten adta célja, nem a politikai aktivizmus keretein belül található meg. A Szentírásban sehol sem kapunk iránymutatást arra, hogy erőinket, időnket vagy anyagi forrásainkat kormányzati ügyekre fordítsuk. Küldetésünk nem az, hogy egy nemzetet politikai reformokon keresztül alakítsunk, hanem az, hogy az emberek szívét Isten Igéjének erejével változtassuk meg. Ha a hívők azt hiszik, hogy Krisztus befolyásának és testének-, azaz a hívő emberek gyülekezetének, növekedése összhangba hozható a mindenkori kormányzati politikával, akkor nem pusztán tévednek, hanem egyenesen megrontják a Jézus gyülekezetének legfelsőbb célját. A mi keresztény mandátusunk nem más, mint a Szentírás örömhírének a terjesztése, a korunk bűneinek felfedése, és az azok ellen való határozott fellépés Isten Igéjével szívünkben, tetteinkben és szánkban. A kultúra egészében csak akkor válik majd láthatóvá a valós változás, ha az a változás, melyet Isten Igéje előbb az egyes emberek életében elvégez, visszatükröződik a társadalom szintjén is.
Számos történelmi korszakon keresztül éltek és még virágoztak is keresztény hívő gyülekezetek ellenszenves és elnyomó pogány kormányzatok alatt. Ez különösen igaz volt az első századbeli keresztény hívőkre, akik kegyetlen politikai rezsimek alatt még az óriási társadalmi nyomás ellenére is megtartották hitüket. Ők megértették Jézus Krisztus szavait, melyek szerint ők a világ világossága és a föld sója, nem pedig a mindenkori kormányuk. Ragaszkodtak Pál apostol tanításához és engedelmeskedtek, sőt tisztelettel adóztak a kormányzó felsőbbségeknek, továbbá imádkoztak is értük (Rómabeliekhez 13:1-8). Ezek felett megértették azt, hogy a reménységük csakis Isten oltalmában van, amit kizárólag maga Isten képes megadni. Ezek az elvek ránk is változatlanul érvényesek mind a mai napig. Ha a Szentírás tanítását követjük, akkor valóban a világ világossága leszünk, vagyis pontosan azzá leszünk, akinek Isten szánt minket (Máté 5:16).
A politika szereplői nem a világ megmentői. A megváltás az egész emberiség számára kizárólag Jézus Krisztusban öltött testet. Isten jól tudta, hogy a világ megmentésre szorul, még mielőtt bármelyik emberi kormány felállt volna. Isten azt is világossá teszi számunkra, hogy az ember ereje, gazdasági hatalma, országainak katonai ütőképessége vagy épp a politikai eszméi kivétel nélkül elégtelenek a megváltáshoz. A szívbéli béke, a mélyről jövő elégedettség, a remény és az öröm mind Isten munkásságának eredménye, melyet hitének, szeretetének, és dicsőségének erejével valósít meg.
English
Hogyan álljon a keresztény ember a politikához?
