Kérdés
Hogyan bízhatok Istenben, ha munkanélküliséggel, kilakoltatással, vagy magáncsőd eljárással kell szembenéznem?
Válasz
Munkahelyünk, vagy megszokott bevételi forrásunk elvesztése az élet legaggasztóbb és legmegviselőbb helyzetei közé sorolhatóak. Különösen igaz ez azokra nézve, akik családjukat is el kell tartsák. Ha kilakoltatnak minket családi otthonunkból, vagy csődöt kell jelentenünk, mert elveszítettük állásunkat, akkor mindez félelmekkel, bizonytalansággal, és heves érzelmi viharokkal terhelheti életünket. Ha a keresztény nő vagy férfi ember ilyen élethelyzetbe kerül, akkor előfordulhat, hogy kételkedni kezd afelől, hogy Isten valóban gondoskodik róla és családjáról, esetleg még Isten jóságába vetett bizalma is meginoghat. Hogyan reagáljon tehát a keresztény ember az ilyen — sokszor személyes katasztrófaként megélt — élethelyzetekben? Milyen bibliai elveket tudunk otthonunk, munkánk vagy más járandóságaink (nyugdíj, egészségbiztosítás, életbiztosítás) elvesztése során a gyakorlatba átültetni?
Először is fontos megértenünk azt, hogy Isten úgy rendelte, hogy az ember munkával keresse meg kenyerét. A Szentírásban a munka hasznos tevékenység színében tűnik fel, hiszen a munka által vagyunk képesek anyagi szükségleteink betöltésére (Példabeszédek 14:23; Prédikátor 2:24,3:13, 5:18-19), továbbá munkánk által olyan javakhoz jutunk hozzá, melyeket az arra rászorulókkal is megoszthatunk (Efézusbeliekhez 4:28). Pál apostol emlékezteti a thesszalonikai gyülekezetet, hogy ha „valaki nem akar dolgozni, ne is egyék" (2.Thesszalonikabeliekhez 3:10 kiemelve). Pál maga is sátorkészítőként dolgozott, hogy ne legyen senkinek a terhére (Apostolok Cselekedetei 18:3; 2. Korinthusbeliekhez 11:9). Mindebből az is kitűnik, hogy munkahelyünk elveszítése nem ad okot arra, hogy lustaság posványos mocsarába süllyedjünk, hanem minden erőnkkel azon kell legyünk, hogy új munkát találjunk amilyen gyorsan csak lehetséges. (Példabeszédek 6:9-11).
Lehet, hogy kezdetben nem lesz módunkban egy olyan foglalkozást felvenni, ami hasonló szintű és hasonló bérezésű, mint az elveszett munkánk. Az ilyen esetekben a keresztény embernek őrizkednie kell a büszkeségtől, mely visszatartaná attól, hogy egy „kevésbé megbecsült", rosszabbul fizetett munkát is — legalább átmenetileg — elvállaljon. Készen kell állnunk arra is, hogy elfogadjuk hitbéli testvéreink és gyülekezetünk segítségét, legyen szó akár arról, hogy ezt a segítséget a gyülekezetben-, az otthonokban-, vagy a kertben végzett munkával honoráljuk. A segítő jobb kinyújtása, és a segítség elfogadása egyaránt áldásos az adó-, és a fogadó félnek, és gyakorlatban is igen jól szemlélteti Jézus Krisztus parancsát, mely arra hív (f)el, hogy szeressük egymást (Galátabeliekhez 6:2; János 13:34).
Ehhez hasonlóan még az otthonunk elveszítése – történjen ez kilakoltatás, vagy csődhelyzet miatt – is áldás lehet az egész családnak, hiszen ilyenkor az egész család összezár, és mind a gyerekek, mind a szülők jobban tudatosítják magukban az élet valóban fontos értékeit, így a hitet, a családot, és a megtartó szellemi közösséget, valamint az egymás iránti szeretetüket. Sokkal kevésbé összpontosítanak majd az olyan mulandó anyagi dolgokra, melyek egy szempillantás alatt az enyészet martalékává válhatnak. Isten ezeket a körülményeket is képes arra használni, hogy lelki szemeinket megint az „odafelvaló" dolgokra függessze, és hogy arra mozdítson bennünket, hogy a mennybe gyűjtsünk kincseket, mint ahogyan azt igazan mondta Jézus Krisztus a Máté 6:19-20 igehelyen.
Az ilyen anyagilag stresszes időkben mindenek előtt fontos az, hogy hagyjuk megújítani Isten igéreteibe vetett bizodalmunkat és hitünket Isten Szent Lelke által. Isten a gyermekeinek adott hű igéreteinek újraolvasása képes vigaszt és bátorítást adni olyan időkben is, mikor a jövő nem éppen rózsásan fest. Az első Korinthusbeleikehez írt levél 10:13 arra emlékeztet minket, hogy Isten hűsége örök, valamint hogy Isten nem hagyja, hogy erőnk feletti kísértést kelljen kiállnunk. Afelől is biztosít bennünket, hogy megadja a menekülést minden megpróbáltatással teljes élethelyzetből. Ez a „kimenekedés" jelentheti azt is, hogy nyomban egy új és jobb munka lehetősége tárul elénk. Éppígy jelenthet egy hosszabb munkanélküliséget, aminek során nap mint nap megtapasztaljuk, hogy Isten hűsége hogyan teríti meg az asztalunkat. Lehet, hogy egy új otthonba kell költözünk, vagy éppen az is megeshet, hogy egy ideig rokonainkkal – a megszokottnál szerényebb körülmények között – kell élnünk. Alakuljon bárhogy is, általánosságban igaz az, hogy a megpróbáltatásból kivezető legrövidebb út az, amely egyenesen át vezet azon. Ebben a folyamatban Isten minden lépésnél erősen fogja a kezünk, még ha ezt sokszor nem is látjuk, vagy már nem is vagyunk képesek elhinni. Mikor a megpróbáltatás lezárul, hitünk ereje teljében és megújhodva világít majd, amit Isten el nem múló hűségéről tett szilárd tanúbizonyságunkkal nyomban embertársaink bátorítására használhatunk.
English
Hogyan bízhatok Istenben, ha munkanélküliséggel, kilakoltatással, vagy magáncsőd eljárással kell szembenéznem?
