Mit értünk keresztény miszticizmus alatt?


Kérdés: Mit értünk keresztény miszticizmus alatt?

Válasz:
A keresztény miszticizmus egy elég nehezen meghatározható fogalom. Legtöbbször Isten tapasztalati ismeretének gyakorlati megnyilvánulásaira vonatkoztatják. Ezzel a fogalommal akkor is találkozhatunk, mikor a Római Katolikus Egyház felfogása szerinti eukarisztiáról (úrvacsora), azaz oltári szentségéről, beszélünk, vagy mikor a Szentírás ún. „rejtett" jelentéstartalmát vizsgáljuk, mint azt a gnoszticizmus okkult iskolája teszi. Az előbbi értelmezési keret ellenére kijelenthetjük, hogy a Biblia épp annyira kevéssé rendelkezik (gnosztikus olvasatú) rejtett jelentéssel, mint amennyire az úrvacsorai kenyér és bor sem változik Jézus Krisztus szó szerinti testévé és vérévé. Míg az persze igaz, hogy a keresztény hívő számos tapasztalati úton bizonyosodhat meg Isten állandó jelenlétéről, a keresztény miszticizmus — egy teljesen más utat járva — Isten személyes megtapasztalását illetően Isten saját lényünkben való megtapasztalására helyezi a hangsúlyt. Nem a mennyei Atya, hanem a bennünk lakozó isten dicsőítésére törekszik. Fókuszában a ki nem mondható és el nem beszélhető misztikus erőknek tulajdonított szellemi növekedés áll. A bibliahű kereszténység ezzel szemben Isten ismeretére Isten nagyon is jól kifejezhető és kifejezett Igéjének egyre behatóbb megismerése által törekszik, továbbá az Istennel való mind tökéletesebb egységet a Szent Lélek vezetése által szeretné elérni. A miszticizmus olyan erősen szubjektív lelki praktikákat foglal magába, melyet az egyén önmagában, egyedül, gyakorol, míg a bibliahű kereszténység Isten és ember olyan intim viszonyról szól, melyet közösségben is meg kell élni, ugyanis erre vezeti a Lélek a hívőt. Ennélfogva a teljesen egyedülálló keresztény egy ismeretlen fogalom. A keresztény miszticizmus nem minden felismerése hibás, azonban az által, hogy átvitt módon az egyénre fekteti a hangsúlyt, valamint hogy a szellemi növekedés és egység forrásának a személyes megtapasztalások és az ismeretek halmozását tekinti, nagyon könnyen tévútra viheti az embert, és tévtanítások egész sorának nyithatja meg az ajtót.

A misztika számos valláson belül található. Sokszor kapcsolódik az aszketizmus (szélsőséges önmegtagadás) egyes formáihoz. Egyik legfőbb célja az istennel való egység elérése. Felületesen szemlélve semmi gond nincs azzal a törekvéssel, hogy valaki egyre közelebb szeretne kerülni Istenhez, azonban az istennel megélt misztikus egységnek vajmi kevés köze van ahhoz, amire a bibliahű keresztények elhívattak. A Szentírás világos tanítása kimondja, hogy amennyiben szabad akaratunkból elfogadjuk Jézus Krisztust életünk egyedüli megváltójaként, akkor a Szent Lelke által Ő vesz lakozást szívünkben. A Szent Lélek az Istenség azon személye, aki úgy formál minket, hogy egyre teljesebben tudjunk engedelmeskedni Isten életünkre vonatkozó elhívásának. Sokszor előfordul, hogy a Szent Lélekkel betöltekezett keresztény ember nagy bölcsességről, hitről és mély szellemi látásról tesz bizonyságot. A Szent Lélekkel vezetése alatt álló keresztény életében a Szent Lélek gyümölcsei is láthatóvá és tapinthatóvá válnak majd. "...a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség" (Galátziabeliekhez 5:22-23). A Szent Lélek abban is a hívő segítségére van, hogy mind jobban megértse szívével az Igazságot, és hogy életében is egyre jobban meg tudja élni azt (1.Korinthusbeliekhez 2:13-16). Ez pedig nem holmi misztikus praktikák, azaz emberi törekvések, eredménye, hanem a hívőben élő Szent Lélek munkásságának áldása. A Korinthusbeliekhez írt második levél 3:18-as igerésze az életünkben tevékenykedő Szent Lélek erejét tárja elénk: "Mi pedig az Úrnak dicsőségét mindnyájan fedetlen arczczal szemlélvén, ugyanazon ábrázatra elváltozunk, dicsőségről dicsőségre, úgy mint az Úrnak Lelkétől" (2.Korinhusbeliekhez 3: 18).

A karizmatikus mozgalom azon ága, mely nagy hangsúlyt fektet az álmokra és víziókra, az érzésekre és megtapasztalásokra, valamint különböző "új" "isteni" kinyilatkoztatásokra, a keresztény miszticizmus megnyilvánulásának tekintendő. Isten teljes Igéje ki lett nyilatkoztatva, így nem szorulunk arra, hogy álmokra és víziókra, vagy valami plusz isteni kijelentésre várjunk. Mivel Istennek minden lehetséges, szuverén uralkodó lévén, Ő ma is adhat álmokat is víziókat, azonban jól tesszük, ha az ilyen szubjektív természetű beszámolókhoz és érzésekhez csak nagy óvatossággal közelítünk.

Fontos szüntelen szemeink előtt tartanunk, hogy minden ilyen keresztény megtapasztalás (álom, vízió, benyomás stb.) teljes összhangban kell álljon a Biblia Igéjével. Isten soha sem keveredik önellentmondásba. Isten nem a visszavonás (Szava visszavonása) és rendetlenség Istene (1.Korinthusbeliekhez 14:33). Nyilvánvaló, hogy Isten teljessége nem tapasztalható meg jelen földi állapotunkban, így múlandó életünkben mindig lesznek olyan dolgok, amiket — tükör által homályosan szemlélve — titokzatosnak, homályosnak, misztikusnak találunk. Isten bölcsességében azt választotta, hogy egyszülött Fiában fedi fel nekünk magát. Ahelyett, hogy új misztikus kijelentésekre vadásznánk, már bőven elég volna az is, ha mindazt teljesíteni tudnánk, amit Isten világosan meghagyott nekünk (5.Mózes 29:29), azonban még ekkor is csak "haszontalan" szolgáknak kéne tekintenünk magunkat, "mert a mit kötelesek voltunk cselekedni, azt cselekedtük" (Lukács 17:10). Egy bölcs Bibliatanító egyszer ezt valahogy így fogalmazta meg: „Engem nem az állít kihívás elé, amit nem értek az Írásból, hanem éppen az, amit pontosan megértettem belőle." Az Efézusbeliekhez írt levél 1:3-14 igerésze a Jézus Krisztusban ajándékba kapott szellemi áldásokat sorolja. A passzus egy része szó szerint így szól: "Megismertetvén velünk az Ő akaratjának titkát az Ő jó kedve szerint, melyet eleve elrendelt magában, Az idők teljességének rendjére nézve, hogy ismét egybeszerkeszt magának mindeneket a Krisztusban, mind a melyek a mennyekben vannak, mind a melyek e földön vannak" (9-10. vers). Ezek szerint Isten már felfedte előttünk titkát, és arra hív el minket minden új napon, hogy hűen járjunk Vele, míg teljességre viszi tökéletes tervét bennünk (is) (János 15:1-17; Filippibeliekhez 3:20-21; 2.Korinthusbeliekhez 5:16-21).

Péter apostol második levelének 1:3-8 igerésze nagyon szépen foglalja ezt össze: "Mivelhogy az Ő isteni ereje mindennel megajándékozott minket, a mi az életre és kegyességre való, Annak megismerése által, a ki minket a saját dicsőségével és hatalmával elhívott; A melyek által igen nagy és becses ígéretekkel ajándékozott meg bennünket; hogy azok által isteni természet részeseivé legyetek, kikerülvén a romlottságot, a mely a kívánságban van e világon. Ugyanerre pedig teljes igyekezetet is fordítván, a ti hitetek mellé ragasszatok jó cselekedetet, a jó cselekedet mellé tudományt, A tudomány mellé pedig mértékletességet, a mértékletesség mellé pedig tűrést, a tűrés mellé pedig kegyességet, A kegyesség mellé pedig atyafiakhoz való hajlandóságot, az atyafiakhoz való hajlandóság mellé pedig szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem tesznek titeket hivalkodókká, sem gyümölcstelenekké a mi Urunk Jézus Krisztus megismerésére nézve." Tanulmányozzunk behatóan az Igét, törekedjünk Istent minden gondolatunkkal, szavunkkal és tettünkkel tisztelni, és engedjük meg a Szent Léleknek, hogy elvégezze munkáját bennünk!

English


Vissza a magyar oldalra
Mit értünk keresztény miszticizmus alatt?