Kérdés
Mi a keresztény szó jelentése?
Válasz
Jézus Krisztus követőit először a szíriai Antiókhiában élő pogányok nevezték “keresztény”- eknek; az pedig több, mint valószínű, hogy ezt a nevet sértésnek szánták (lásd Apostolok Cselekedetei 11:26).
Az Újszövetségben a hívők soha nem nevezik magukat “keresztény”-eknek, inkább olyan megnevezéseket használnak, mint a testvérek (Apostolok Cselekedetei 15:1; 1.Korinthusbeliekhez 16:20), tanítványok (Apostolok Cselekedetei 11:26; 14:24) és szentek (Apostolok Cselekedetei 9:13; 2.Korinthusbeliekhez 13:13). Tarsusi Saul megtérése előtt ”ez útnak követői”-t kereste fel (Apostolok Cselekedetei 9:2), ami arra utal, hogy a keresztények egyik korai neve az lehetett, hogy “az Úr Útjának emberei” (lásd még Apostolok Cselekedetei 19:9; 24:22).
A Krisztusban hívőket csak az egyház gyors terjeszkedésének idején kezdték el “keresztény”-eknek nevezni. Az üldöztetés sok hívőt űzött el Jeruzsálemből, akik aztán különböző területeken szóródtak szét, magukkal víve az evangéliumot. Az evangelizáció eleinte csak a zsidó lakosságra korlátozódott. Ez akkor változott meg, amikor “...közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust” (Apostolok Cselekedetei 11:20-21). Barnabás ott volt Antiókhiában, akárcsak az újonnan megtért Saul, és mindketten tanítottak a gyülekezetben. “És a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek” (Apostolok Cselekedetei 11:26).
Abban az időben, amikor a hívők a keresztény elnevezést kapták, a görögöknél gyakori volt, hogy bizonyos csoportokat szatirikus becenevekkel illettek. Így a Pompeius római tábornokhoz hű embereket “pompejieknek”, Sulla tábornok követőit pedig “szullaiaknak” nevezték. Azok, akik nyilvánosan és lelkesen dicsérték Nero Augustus császárt, az augustinus nevet kapták, ami annyit jelent, hogy “Augustus pártján állók”. A görögök számára az egész csupán egy szórakoztató szójáték és egy megvető verbális gesztus volt. Aztán egyszer csak Antiókhiában felbukkant egy új csoport; mivel tagjait a Krisztusra összpontosító viselkedés és beszéd jellemezte, így a görögök “keresztényeknek”, azaz “Krisztus- pártiaknak” nevezték őket.
A feltámadás utáni első évtizedekben a Krisztus szó a lakosság körében lenézett volt. Vannak olyan ókori források, melyek a hívőket “krisztusiak” néven említik, és arról számolnak be, hogy kulcsfigurájuk egy bizonyos “Kresztusz” volt, ami a hit tényleges mibenlétét érintő korlátozott ismereteiket tükrözi. Ezáltal is csak még valószínűbbnek tűnik, hogy a keresztény szót olyan emberek alkothatták, akik maguk nem voltak érintettek a kereszténységben.
Az akkori nem hívő zsidók sosem nevezték volna “keresztény”-eknek a híveket, mivel a Krisztus szó
“Messiást” jelent, és ezzel Dávid király fiára utal. A Krisztus pontosan az volt, aminek nem hitték Jézust;
ezt a kifejezést a zsidók biztosan egész addig nem használták, amíg az egy bevett, önálló szóvá nem vált. Az Apostolok Cselekedeteiben azt látjuk, hogy a hitetlen zsidók úgy hivatkoznak a keresztényekre , mint “a názáreti szektához tartozókra” (Apostolok Cselekedetei 24:5) - Názáret a legtöbb izraelita szemében rossz hírnevű város volt (lásd János 1:46).
Mind a Biblia, mind a történelmi ismeretek azt sugallják, hogy a keresztény kifejezést, annak első használatakor valószínűleg gúnyos sértésnek szánták. Péter apostol még azt is mondja olvasóinak, hogy ne “szégyelljék”, ha ezzel a szóval illetik őket (1.Péter 4:16). Hasonlóképpen, amikor Heródes Agrippa elutasítja Pál apostol üdvösségre való felhívását, így szól hozzá: ”...Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.” Ezzel a pikírt mondattal valószínűleg a keresztény szó negatív hírnevére játszott rá (Apostolok Cselekedetei 26:28). Ő egy király, ugyan miért vetné alá magát annak a megaláztatásnak, hogy “kereszténynek” nevezzék?!
English
Mi a keresztény szó jelentése?
